Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1979. (1979)

FORRÁSOK ÉS TANULMÁNYOK BARANYA MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETÉBŐL - Szita László: Adatok a baranyai nemzetiségek kulturális törekvéseihez a 19. század második felében

tucatjaiban, általában a nyilvános életben az a nyelv uralkodott, amelynek a lakosság birtokában volt. Egy tanfelügyelői jelentés 1879-ben, az iskolák reformját előkészítendő, arról számolt be, hogy nemzetiségi vidékeinken a gyermekek zöme két, sőt három nyelven is megérteti magát.

3

' Az etnográfiai különbségek külső megjelenési formájukban reneszánszukat élték. A ,,békés elkülönülés", öltözetben, szokásokban, szórakozásban, házasodásban alig változott. Ennek ellenére a nagy számú két és három nemzetiségű falvakban döntően a nemzetiségek közötti együttműködés látható fő jelenségnek. A gazdasági és termelési kultúrában nagyfokú egymásrahatás, amelyet megállapíthattam a 18. századi vizsgálataim alapján változatlanul továbbfejlődik.

38 A vegyes nemzetiségű falvakban a kertgazdálkodás, a szőlészet, az állattartás metódusait teljes mértékben átvették egymástól. Az árutermelésben, piaci értékesítésben realizálható gyors megtérülést — ami korábban elsősorban a németeknél volt megfigyelhető — felismerték a délszlávok és magyarok egyaránt. A kisebb tájpiacokon jelentkezésük egyaránt megvan. Bár kétségtelen, hogy a németeknél a legerőteljesebben tartós az a törekvés, hogy a legkülönbözőbb módszerekkel növeljék készpénzjövedelmüket. Fuvarozás, bányákban vállalt munka, a falusi kézműipar, amely piacra termel ekkor is a német lakosság körében a legtudatosabb. Nyilván ezzel van öszszefüggésben az, hogy a legtöbb földvásárlás és bérletlétesítés a német falusi parasztságnál látható. A legelfogultabb német szerzők is kénytelenek voltak megállapítani Baranya nemzetiségeinek vizsgálatánál, különösen, amikor az anyagi kultúra körében véggeztek elemzéseket, hogy ,, . . .Baranyában évszázadok óta lakó németek és délszlávok a táj népesedésföldrajzi képét igen jelentős mértékben együtt alakítják..." A két világháború alatt született német munkák, amelyeknek a szerzői közül a legtöbb bejárta a megye falvait, az elmúlt fél évszázadi helyzetképről megállapította: ,, . . . A nemzetiségek biológiai és szellemi jellemvonásainak minden különbsége mellett mégis azt kell mondani a vegyes népiségű baranyai községekben is általában békés és elviselhető egyetértés uralkodik . . ." Megállapíthattuk többször is, hogy a magyarosítás elsősorban nyelvi magyarosítás (nem jelentkeztek más brutális formái) volt, ennek megfelelően a magyar nyelvtudás jelentősen emelkedett a baranyai nemzetiségek között. Mohács és Pécsvárad zömében németlakta falvaiban a századfordulón 86 995 lakos közül 44 396 beszélt magyarul, tehát 51%. Ugyanakkor leszögeztük és a későbbiekben bizonyítjuk, hogy a nemzetiségek nyelvi ereje szinte alig vagy egyáltalán nem veszített jelentőségéből. A többnyelvűség lett az uralkodó. Kétségtelen, hogy a nemzetiségek között a magyar nyelv tanulás gyorsasága attól is függött, hogy milyen településben lakott. A városokban és a nagyközségekben valamivel gyorsabban következett be, míg legerősebben a közepes nagyságú falvakban tartották magukat, ahol a népességszám önmagában segített megőrizni nemzetiségüket, nyelvüket. A kis falvakban sajátos módon a legtovább és legerőteljesebben élt a nemzetiség nyelvében. Az iskolák nívójától, a tanítók szemléletétől is döntően függött az anyanyelv megőrzése. A nemzetiségek közötti feszültségek mélyen nyugodtak és azok semmiféle látványos formában nem jelentkeztek. Nem is politikai indítékok és okok feszítették, hanem igen gyakran a földért folyó csendes fojtogató küzdelem. A vegyes lakosságú falvakban délszlávok és magyarok ereje úgy gyengült, hogy ezt a népességstatisztika adatai nem vagy nem jellemzően mutatják. A németség csendes, de határozott térhódítása a magyar és délszláv lakosság hátrányára történt. Az egyke a magyaroknál jelentős, sokkal intenzívebb, mint akár