Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1979. (1979)

FORRÁSOK ÉS TANULMÁNYOK BARANYA MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETÉBŐL - Szita László: Adatok a baranyai nemzetiségek kulturális törekvéseihez a 19. század második felében

jellemezte őket, szívóssággal vetették meg lábukat, s vásárolták meg a földet a magyaroktól, délszlávoktól egyaránt. A megvizsgált falvakban különösen 1870 után vált erőssé a németek földszerzése. A nyolcvanas években ez a jelenség fokozódott. Az asszimiláció rendkívül gyengén hatott Baranya németségére a vizsgált korszakban. Délszláv lakosság közül a szerbség fogyása szembetűnő, horvát népcsoportjaink mind a magyar asszimilációnak, mind a német expanzív törekvéseknek jobban ellenálltak, a városokat kivéve. //. Nemzetiségek kulturális (nyelvi) helyzete a 19. század második felében A legaprólékosabb könyvészeti kutatás sem hozott eredményt témánk elindításához. A baranyai nemzetiségi falvak, egyáltalán a nemzetiségi lakosság művelődési, kulturális kérdéseit nem kutatták. Természetesen hozzá kell tennünk, hogy a „magyar Baranya" művelődéstörténeti irodalma is szegényes. Az iskolaügy, a nemzetiségi nyelv, a sajátos nemzetiségi kultúra, mint etnográfiai jelenség is alig kutatott.

x így érthető, hogy nemzetiségeink kulturális mozgalmai, törekvései nem ismertek. Levéltári kutatásunk során is nagy nehézségeink támadtak. Nem volt a dualizmuskori államigazgatásnak olyan szervezete, amely külön németek, vagy délszlávok ügyével foglalkozott volna. Nyilván ebben a korban a helyi hatóságoknak nem voltak meg a politikai és ideológiai sajátosságoknak megfelelően az igényei erre. Az „egységes magyar nemzet" a helyi nemzetiségi politika szükségességét nem ismerte el, a helyhatósági szinten nem is jelentkezett külön intézkedési módszer nemzetiségi kérdésben. A kiegyezést követő időszakban megyénk területén, a nyolcvanas évekig sem nyelvi, sem politikai téren nem éleződtek ki ellentétek, amelyek összecsapáshoz vezettek volna. Nem látható változás az együttélés területén sem olyan irányban, amely erőteljes ellentéteket szült volna. Ez annál is inkább figyelemre méltó jelenség, mert a németség előretörése a délszláv és a magyar falvakban rendkívül szembetűnő. Nem zárult le, sőt mint az előző fejezetben részletesen bemutattuk, intenzív fő jelenség a belső migráció. Természetesen a kiegyezés után más módszerekkel és jelleggel történik, mint a feudalizmus korszakában. Valamennyi falut, mezővárost, várost megvizsgáltunk 1850-1880 közötti időszakban és megállapíthatjuk, hogy a baranyai svábok gazdasági mozgékonysága meszsze felülmúlta valamennyi nemzetiségét. Horvátok, szerbek, magyarok e téren lényegesen gyengébb mozgást mutattak. Demográfiai fejlődése a baranyai németségnek is sokkal kedvezőbb. Gyorsan hozzá kell tennünk egy fontos tényezőt. Baranya legkedvezőbb földrajzi, gazdasági területén éltek a németek. Ez a 18. századi betelepüléstől kezdődően megfigyelhető. Elég pl. ha csak rápillantunk Baranya településeinek elhelyezkedésére. Az árterületen magyar és horvát falvak maradtak, míg a legkiválóbb agrár környzetben a német falvak fejlődtek. Ugyanez mondható el a keleti baranyai területekre. Ez a sajátosan alakuló topográfiai elhelyezkedés nagy előnyhöz juttatta a német nemzetiségi falvakat. A megye gazdasági szerkezetében úgy helyezkedett el a falvak döntő többsége, hogy eleve természetes előnyt biztosított lakói számára. Ezen igazság később, amikor a falvak struktúrájában a nemztiségi összetétel döntően megváltozott, mégis (pl. kitelepítéssel) szembetűnő maradt mindmáig.