Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1979. (1979)

FORRÁSOK ÉS TANULMÁNYOK BARANYA MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETÉBŐL - Szita László: Adatok a baranyai nemzetiségek kulturális törekvéseihez a 19. század második felében

szerkezetének vizsgálata. A következő évtizedek újra és újra átrajzolják a falvak jelentékeny számának nemzetiségi arányát, arculatát. Az 1890-1920 közötti időszakot azonban egy későbbi vizsgálódásunk feladatának tartjuk. Érdemes az 1880. évi arányokat összesítve is megtekinteni\

Ml Járás neve Magyar Német Délszláv Szlovák Pécsi járás 19 406 7 958 2 934 311 Baranyavári járás 14 023 18 255 13 143 94 Siklósi járás 25 659 3 077 3 459 24 Hegyháti járás 17 584 21 286 243 63 Mohácsi járás 11 566 17 426 1 537 39 Pécsváradi járás 7 301 21 416 10 533 8 Szentlőrinci járás 31 498 1 9óő 131 29 összesen 127 037 92 354 31 980 568 Érdemes megyénk városainak és nagyobb helységeinek nemzetiségi külön is szemügyre venni: összetételét Helység 1 8 50 188 0 Helység Magyar Német DélSzJlá<v Magyar Német Délszláv Pécs 5 953 2829 4 603 20 437 5 121 348 Mohács 5 071 747 3 190 6 475 1 638 3 632 Siklós 1 844 665 450 3 450 491 173 Dunaszékcső 2 101 1 317 708 2 600 1 567 545 Ezen adatok figyelmeztetnek, hogy azok a tendenciák amelyek szerint a városokban az asszimiláció miatt a nemzetiségi lakosság elenyészik, csak konkrét vizsgálat alapján fogadhatók el. Nem ez a tendencia érvényesült 1800-1880 között Baranya városaiban, legalábbis nem egyértelműen és mindenütt. A német lakosság Siklóst kivéve mindenütt növekedett. Pécsnél meg kell jegyezni, hogy a roppant gyors népességnövekedés a városba özönlésből fakadt, amit már a hetvenes évektől megfigyelhetünk. A német történeti irodalom általános megállapításai az asszimilációról erre a korszakra tehát nem mindenben érvényesek. A délszláv lakosság asszimilációja azonban más tendenciát mutat. Pécs esetében hallatlanul jelentős az asszimilációs folyamat. 1880-ban csupán a pécsi bosnyákság vallja anyanyelvéül a horvátot. A siklósi szerbség ugyancsak asszimilálódott, illetve elvándorolt. Dunaszekcsői szerbjeink is figyelemre méltó fogyást mutatnak, a mohácsi sokacság viszont tovább erősödött. Nemzetiségi falvaink vázolását végül egy területtel külön ki kellene egészítenünk. 1950-ben a szigetvári járás Baranya megyéhez került. Mivel azonban művelődési és kulturális törekvéseiket sem tudtuk vizsgálni, így csak az egykorú Baranya területén lévő nemzetiségi lakosságú községeket jellemeztük.

30 összefoglalóan megállapítható, hogy a megye területén lévő német lakosságot magába foglaló falvak döntő része (98%-a) vizsgálataink szerint a 19. században megerősödött, továbbfejlődött és továbbköltözésre késztette az ott élő és kisebbségben lévő magyar vagy szerb, horvát lakosságot. A 18. század legvégén bár kialakultak azok a kisebb régiók, amelyekben nemzetiségeink éltek, azonban a 19. század második felének vizsgálata azt is bizonyította, hogy sokirányú változás történt. Mindenekelőtt a falvak belső struktúrájában. A németség általában megerősödött, s alig van Goriczához hasonló helység már, ahol az egykori német telepesek földnélküli zsellér ytódaj éltek. Expanzív törekvés