Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1979. (1979)

FORRÁSOK ÉS TANULMÁNYOK BARANYA MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETÉBŐL - Szita László: Adatok a baranyai nemzetiségek kulturális törekvéseihez a 19. század második felében

reikkel. A Dráva menti horvát falvak ezért eléggé érzékenyen és gyorsan reagáltak a horvátországi nemzeti mozgalmakra. Ez nem változott a 19. században sem. A horvátországi nacionalista megmozdulások is mindig visszhangra találnak itt. Kassád 603 horvát lakosa mellett 27 német és 16 magyar lelket írtak össze 1880ban. A török után horvát—magyar falu, 1767-ben már csak horvát jobbágyokat találunk a faluban. E jellegét mindvégig megtartotta. Drávaszentmárton magyarhorvát falu a 18. század derekán. A 19. században azonban végleg elvándorolnak magyar lakói, kivéve pár szegény családot. Hasonlóképpen fejlődött Torjánc is. 560 horvát lakosa mellett 32 német és a 64 magyar lélek egy 18. századi struktúra nyomait mutatja csupán. A Mecsektől északra fekvő megyerész a 78. század végén, majd a 19. század első felében jelentős nemzetiségi struktúraváltozáson ment át. Az ún. Hegyhát és a baranyai Zselic a török megszállást követő évtizedekben zömében magyar lakosságú falvakat foglalt magában. Alig akadt falu, amely a magyar tömböt megszakította volna, pár szerb többségű falut kivéve Tolna, Baranya határán. Már a 18. században megszervezett hegyháti kerülethez, majd járáshoz sok apró falu tartozott, szám szerint 71. A Zselic területén pedig a szigetvári kerületet, majd járást szervezték meg. Szigetvár a legújabb korig (1950.) Somogy megyéhez tartozott. A Hegyhát és Zselic baranyai falvaiba érkezett németek másodlagos telepítésként foglalták el helyüket. A szerbek 1690-es években telepedtek le. Abaliget eredetileg a 18. század első felében keletkezett német település volt. (1732.) A 19. század első évtizedében már jelentős magyar—német lakossággal bírt. A század végére a német lakosság túlsúlya jelentkezett. 1880-ban népessége: 485 német, 173 magyar. Nagyág hasonlóképpen fejlődött. 1880-ban 404 német és 108 magyar lakója volt. Bakócza a török után színmagyar falu, A 18. század közepén már három nemzetiség lakja, s a német a legkevesebb. 1880-ra azonban jelentős magyar többséggel magyar—német jellegű falu. (610 magyar, 186 német és 10 szerb emlékeztet az egykor három nemzetiségű lakosságösszetételre.) Barátúr 1738. évi telepítéssel németté vált. 1880-ban is német falu. Lakóinak száma: 246. Bottyán hasonlóképpen, 1880-ban 172 németet számlált. Bikal a 18. század egyik legjelentősebb és legnépesebb helysége. A török után szerb település, jelentős görögkeleti egyházzal. A század végéig megtartja szerb többségű lakosságát. 1773-ban 119 szerb család élt a helységben. Németeket 1742-ben telepítettek be, s számuk évről-évre nőtt. A 19. század első felében már nagyon kevés szerb családot tartanak számon forrásaink. A németség betelepülésének központja lett és 1880-ra német jellegű településsé vált. Lakossága így oszlott meg: 843 német, 224 magyar. A szerbek maradéka 24 lélek. Budafa magyar-német falu a 18. században. 1880-ban 308 magyar és 285 német lakója volt. Császta 390 magyar és 109 német lakost mutat. Csikos-Töttösre a 18. század utolsó harmadában érkezett jelentős számú német lakosság. Az addig magyar faluban egy-két szláv család élt csupán. A 19. század első felében a népesség zöme német. 1880-ban 697 német és 552 magyar lakost írtak össze. Magyaregregy a török megszállást követő több, mint egy évszázadon át színmagyar falu a Keleti-Mecsekben. A 19. század legelejétől intenzív betelepedés következtében a lakosság egy része német lesz. 1880-ban már 50%-ot megközelítő a németség aránya. Gerényes is a 19. század első felétől válik vegyes lakosságú faluvá. 1686—1786 között csak magyar lakosságot találunk. A század utolsó harmadában, 1880. évi összeírás tanúságaként Gerényes népének 50%-a német. Godisa a 18. század 33. B. Helytörténetírás 1979 513