Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1979. (1979)

FORRÁSOK ÉS TANULMÁNYOK BARANYA MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETÉBŐL - Szita László: Adatok a baranyai nemzetiségek kulturális törekvéseihez a 19. század második felében

számon. Kitűnő fekvése, remek szőlői és földjei vannak. Mohácson ugyanúgy, mint a pécsi piacon, jelentős árutermelőkre vall felhozataluk.

10 A német szakirodalom, különösen a történeti földrajzzal foglalkozó munkák e falvakat az ún. németbólyi körhöz tartozó helységeknek fogták fel (NémetbólyerGruppe).

11 Egy kisebb régióban, amelyhez Kátoly, Hásságy, Hídor, Olasz, Nyomja tartozik, ugyancsak jelentős német lakosság növekedéssel számolhattak a 19. században. Kátolyban gyenge

12 délszláv többség még mindig jellemző. (458 bosnyák és 292 német). Ugyanígy az Olaszban élő sokacság is bár gyengült, de a 304 német lakos mellett még mindig 186 lélek élt. Míg a sokacok száma nem vagy alig változott, a németség betelepüléssel és kedvezőbb demográfiai tulajdonságokkal később jelentős többségre tett szert. Pécsváradtól északra és északkeletre fekvő jelentős egy tömbben élő 27 falu vegyes lakosságú. Pécsvárad, Lovászhetény, Nagypall, Pusztakisfalu („Rókahegycsoport") falvai a török megszállást követő időtől kezdődően három nemzetiségű falvak voltak. Mind a négy faluban szerbek, németek és magyarok éltek. Pusztakisfalu teljesen németté vált, a Pécsváradon egykoron elkülönülő „Magyar-Pécsvár", „Rác-Pécsvár" és „Német-Pécsvár" már nem tapintható ki. Bár belső struktúráját tekintve a lakosság topográfiailag is elkülönült. A németek többségben vannak. Az 1880. évi népszámlálás idején 1512 német, 1160 magyar s mindössze 176 szerb lakost írtak össze. Szerbség fogyása már megfigyelhető volt 1786. és 1850. évi népszámlálás adatainak összevetésénél. Görögkeleti lelkészei a grábóci kolostorból jöttek. Többségük nem tartózkodott állandóan a faluban, így a népi tudat ébresztése nem olyan erőteljes, mint egyik-másik déli szerb faluban megfigyelhető. Az összetartó erő hiányában széttöredeznek. Lovászhetény teljesen németté vált, Nagypallon azonban az enyhe magyar fölény megmaradt. (1880-ban: 305 magyar, 226 német lakost írtak össze, s mindössze 27 szerbet.)

13 Kelet-Baranya területének középső részén helyezkedett el 27 olyan falu, amelyekben mindössze egyetlen akadt 1880-ban, amelynek nem német többségű, hanem délszláv lakossága volt. Ennek a területnek északi pontját Apátvarasdban, déli pontját Szajkban lehetne megjelölni és nyugaton nagyjából a Karasica folyásirányát. Már igen korán felfigyeltek a terület kutatói, hogy egy egységes német tömbről van szó. Etnikailag azonban ez csak a 19. századtól jellemző. Ha nagyobb időszakban tekintünk és vizsgáljuk e terület nemzetiségi struktúráját, adataink világosan mutatják, hogy a 18. század és a 19. század belső népmozgása alakította át döntően német nemzetiségű területté. 1720-ban a terület falvainak 50%-ában délszláv lakosság volt túlsúlyban. Ha a II. József-féle népszámlálás adataira tekintünk, már 13 a német többségű, tehát döntő változás 1750-ig, illetve 1750—1800 között zajlott le (ti. betelepítésekkel). A 19. század első felében a német előretörés végleg megváltoztatta a nemzetiségi falvak arányát.''' 1830. évi majd az 1850. évi népszámlálás azt mutatja, hogyan jött létre e német tömb, amelyet általában „Geresd-Gruppe" néven ismert a két háború közötti szakirodalom. Ekkor a falvak 70%-ában döntő német fölény alakult ki. 18 faluban németség van túlsúlyban, Szellőt kivéve, amely ekkor is zömében magyar lakosságú. Valamennyi többi helységben viszont már közel 50% német nemzetiségű parasztság élt.

15 Északról Dél felé haladva: Apátvarasd a dualizmus végén színtiszta német falu. Mindössze 16 szerbet írtak össze a 373 német lakos mellett. Tíz évvel később tudjuk, hogy 407 német lakoson kívül más nemzetiség nem található. Rácmecskén