Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1979. (1979)

FORRÁSOK ÉS TANULMÁNYOK BARANYA MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETÉBŐL - Szita László: Adatok a baranyai nemzetiségek kulturális törekvéseihez a 19. század második felében

Nemzetiségi lakosságú falvak területi elhelyezkedése Baranya vármegyében 1850-ben Mekènyes» Bezedeken 4:2 arányban szinte változás nélkül egy évszázadon át éltek délszlávok és németek egymás mellett. A század legvégén, s különösen a századforduló után kezdett a németség túlnyomó többségre jutni. Németmárok közel félezer lakosságának több mint 90%-a német, hasonlóképpen Virágoséhoz, Hercegszentmártonhoz, Udvarhoz. E faluk 18. század eleji német telepítések, jellegükben nem változtak. Gazdag (borral, egyéb paraszti áruval), jól gazdálkodó árutermelők.'' Pócsa, az egykori szerb falu teljesen átalakult. 1786-ban csak szerbeket írtak öszsze. Alig egy évszázaddal később német többségű e helység. (202 német és 161 délszláv lakost találunk 1880-ban.) Ráctöttösön és Borjádon a szerbség erősen tartotta magát. Egy évszázadon keresztül nemzetiségi lakosság aránya alig változott. Borjádi szerb plébánia erős szerb népi tudatot sugárzott ki. Kiváló papjaik ellenálltak a németség eléggé intenzív megnyilatkozásainak. Nagynyárád török utáni lakossága szerb volt, de a 18. század végén már elenyésző számuk a németekéhez képest. A század harmincas éveiben már a németség számbeli fölénye szembetűnő. A dualizmus végi népszámlálások már a délszlávság fokozatos elenyészését regisztrálják. A jelentkező magyar gyarapodás is inkább a magyarosítás tényezőinek fogható fel. (1880-ban 1240 német, 383 magyar, 123 délszláv lakost írtak össze.) A vidék leggazdagabb német települései között tarthatjuk