Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1979. (1979)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSOK A KÖZOKTATÁS ÉS MUNKÁSOKTATÁS TÖRTÉNETÉRŐL - Tegzes Ferenc: Válogatott dokumentumok a pécsi munkásoktatás történetéhez 1916-1921

XV. A kommunista párt hivatása: Legális mozgalom = állandó harc és puccskísérlet. Illegális mozgalom = közvetett állandó harc. A párt és szakszervezetek irányítása és vezetése. Kíméletlen harc mindenféle opportunizmus ellen. Párt — mely minden tekintetben megszabja az általános irányelveket az állam, illetve új társadalmi rend felépítéséhez. Kommunista szervezők és katonák = legfőbb hatalom, (fogalmazvány) Bm. L. Munkásmozgalmi gyűjtemény 1 Másolatát közli a Válogatott Dokumentumok a Baranyai—Pécsi Munkásmozgalom történetéhez II. kötet (115-116. old.) 2 Flammarion, Camil: francia csillagász, 1842-ben született. Sokat tett a csillagászat népszerűsítéséért. Több műve magyarul is megjelent az 1890-es években. 3 Valószínűleg Jack Londonnak az Adóm előtt című művéről van szó. Megjelent 1918-ban a Világosság-Könyvtár 26—33. sorszáma alatt. ' A Kommunista Internacionáléhoz tartozás feltételeit tartalmazó, 1920-ban elfogadott határozat. 24. 1921. első fele Előadástervezet a politikáról

1 A politika görög szó és annyit jelent, mint a közélettel való foglalkozás. Valódi értelme pedig a hatalom gyakorlása. Az európai államok kialakulása óta a hatalmat mindig az uralkodó osztályok gyakorolták. Első időben az egyeduralkodó államfő, király vagy császár, majdnem kizárólagosan, — később a főnemesi birtokos osztállyal együtt, — azután az egyház a maga főpapjainak képviseleteiben szintén részt vett a hatalom gyakorlásában. A hatalom gyakorlása — azaz a politika — pedig abból állott, hogy minél jobban biztosítsák kiváltságaikat, minél jobban kiépítsék a'z osztályuralmuk védőszervezeteit: az államot, a hadsereget, az ő érdekeiket szolgáló törvényhozást, bíróságot, hivatalokat, az egész bürokráciát. Másik fő törekvésük pedig már akkor az volt, hogy az alsóbb rendeket, osztályokat, a polgárságot s a jobbágyságot távol tartsák a politikától. Jött a feudalizmus bukása a nagy francia forradalom után. A hatalomnak, a politikának részese lett a győztes polgárság, a burzsoázia is és a felfedezések, a technika szédületes fejlődésével párhuzamosan a régi uralkodó osztálycsoportok, a főnemesek és főpapok mellett csakhamar a burzsoázia, a tőkésosztály ragadta magához az államélet vezetését a legtöbb európai államban. A politika urai: és irányítói: a gyárosok és bankárok lettek a földbirtokosok és régi főnemesek mellett. Az így kibővült uralkodó osztály tartotta azután és tartja még most is kezében mindenütt az államot, uralmuknak védőrendszerét és erőszakszervezetét, amelyet még jobban kiépítettek, még jobban megerősítettek. Az uralkodó osztály által kizárólagos joggal gyakorolt politika egész addig, míg a kapitalizmus a háború előtti fejlődési fokára nem érkezett, — nemzeti volt, — ami azt jelentette, hogy minden ország uralkodó osztálya külön-külön gyakorolta az uralkodást, illetve nyomta el a többi osztályt, a dolgozók osztályát, egyik oldalról a felődő és erősödő ipari munkásokat, másik oldalról a földmunkásságot. Most pedig mint ahogy a tőke maga is nemzetközi lett, minden országhatáron, nyelvi és faji különbségen túlteszi magát, — politikája nemzetközi lett az egész világ összdolgozói ellen. A dolgozók, az elnyomottak kezdettől fogva teljesen idegenek voltak a politikától. Nem ismerték fel, hogy a politika a jobb életet, több kenyeret, nagyobb szabadságot, nagyobb műveltséget jelenti, — mert aki a hatalomnak, a politikának a birtokosa, az jobb életföltéreleket is bír magánok — éppen a hatalom révén biztosít. De nem engedték őket közel a politikához. A politika ,,uri passzió" volt. Amikor Marx és Engels óta a munkásmozgalom megindult, az első törvények kizárólag a gazdasági térre irányultak, hogy több bért iparkodjanak kiverekedni. Ezt se szívesen, de mégis tűrni voltak kénytelenek a politika uralkodó birtokosai. Így fejlődtek és erősödtek meg a munkások gazdasági szervezetei, a szakszervezetek és az I. és II. Internacionálé szakszervezeti Internacionálé volt. A munkásság azonban kezdte felismerni a politika jelentőségét és megindította a politikai harcot, aminek a háború előtt még csak az volt a célja, hogy részt kérjen ő is a