Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1979. (1979)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSOK A KÖZOKTATÁS ÉS MUNKÁSOKTATÁS TÖRTÉNETÉRŐL - Füzes Miklós: A nemzetiségi oktatás szervezési problémái a baranyai népiskolákban az 1923/24 - 1943/44 tanévekben

2—3 évvel korábban a szülők úgy nyilatkoztak, hogy nem kívánják a B) típus bevezetését. Nagykozáron és Olaszon magyar—német—horvát tannyelvű iskola működött. Az átszervezés a nem németajkú lakosság körében felzúdulást okozna és a pángermán törekvéseiknek adna tápot. A pécsváradi járásban Geresd népiskolájának átalakítását nem tartotta célszerűnek megakadályozni (!), mert 1934-ben ,,. . . még valahogy sikerült a típusváltozást kikerülni — az iskolaszéki tagok és a szülői értekezleten megjelentek negatív ieszavaztatásával — ..." de most már semmi reményt nem lát erre. A németség önérzete megnőtt, félt attól, hogy esetleg utasítást is kaphatnak a változtatásra. Kérte megakadályozni viszont Maráza r. kat. iskolájának átszervezését. Itt mindenki jól beszélt magyarul és sokacok is éltek a községben. Ők ugyanolyan joggal kérhetnék gyermekeik anyanyelvi oktatását. Ügy vélte, hogy a községet rövid időn belül el lehet magyarosítani, nincsenek túlzó pángermán törekvések. A magyar nyelvű oktatást senki sem kifogásolná. Megoldásnak találná azt is, hogy az ág. ev. magyar tannyelvű iskolába iratnak a r. kat. szülők gyermekeit is, bár ezt nem tartotta kielégítőnek ,,. . . de inkább legyen Maráza községben a lakosság csak 50 %-ban katolikus, mint 100 %-ban pángermán . , ." Egy esetleges lakosságcsere lehetőségét is felveti. A siklósi járásban ßeremend esetében adatokkal bizonyította, hogy az 1936/37. tanévben a 295 tanköteles 61 n

/o-a magyar, 37 %-a német, 2 %-a horvát—szerb anyanyelvű. A köztudatban a község német anyanyelvűként ismert, de Püspökbolypuszta gazdasági cselédsége és a cementgyár bevándorolt munkássága magyar és náluk magasabb a családonkénti gyermeklétszám. Kiutat nem talált, mert a törzslakosság körében elégedetlenséget, a jogfosztottság és elnyomottság érzetét váltaná ki véleménye szerint az átszervezés megtagadása, de azt is lehetetlennek tartotta, hogy a magyar anyanyelvűeket kisebbségi iskola látogatására kötelezzék. Célszerűnek látta a 4 tanerős r. kat. iskolát 2 párhuzamos tagozatra bontani. A tagozatok közötti szabad választást a szülőkre bízná. A megosztás hátrányos következményeit bizonyos tantárgyak együttes oktatásával gondolta enyhíteni. 1936. év augusztusában - az előzetes jegyzékben szereplők felének kihagyásával — összesen 23 községben döntöttek. A jegyzék kiegészítésének körülményeit nem ismerjük. Valószínű, hogy főispáni értekezleten a vallás- és közoktatásügyi miniszterrel egyetértésben történt, személyes, szóbeli megállapodással. Tény, hogy az előzetes jegyzékből kimaradt Gödre, Mecsekjánosi, Nagyhajmás, Olasz és Maráza r. kat. felekezeti iskolái. Ezek az iskolák voltak többek között azok, melyekben az előzetesen kikért vélemények az átszervezést különféle indokkal kifogásolták. A 23 kijelölt iskola közül 10-nek az átszervezéséről tehetett jelentést a főispán.'-' Az egységes rendszer mellett döntöttek, Szágy, L/'píód, Geresd, Baranyajenő, Liget, Mágocs, Villány, Jágónak, Magyarszék, Oroszló r. kat iskoláinak fenntartói, illetőleg a szülői értekezletek. A döntés alapja a jegyzőkönyvek szerint mindenütt az adminisztrációs eszközökkel megállapított anyanyelvi többség volt. Elvi jellegű megnyilatkozásra egyik esetben sem került sor, ha csak az nem, hogy az egy és ugyanazon anyanyelvűek sem voltak mindig egyetértésben. Közülük számosan, de nem többségben, a magyar nyelvű oktatást kérték. Példa erre Villány esete, ahol r. kat. egyházközség képviselőtestülete meghallgatta a szülőket is, akik közül a névszerint megnevezett 30 fő az egységes oktatást, 11 fő a magyar nyelvű oktatást kérte. A magyar nyelvű oktatás mellett döntöttek V/7/ánykövesd, Barátúr, Kisbattyán, Mecsekfalu, Beremend, Németboly, Nagypall, Dunaszekcső, Nagyárpád, Godisa