Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1979. (1979)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSOK A KÖZOKTATÁS ÉS MUNKÁSOKTATÁS TÖRTÉNETÉRŐL - Füzes Miklós: A nemzetiségi oktatás szervezési problémái a baranyai népiskolákban az 1923/24 - 1943/44 tanévekben

Tételes jogi rendelkezések A nyelvi kisebbséghez tartozók oktatásának biztosítása és az A), B), C) iskolatípusok kialakítása. Elvi jelentőségű kijelentést tartalmaz a 4800/1923. M. E. számú rendelet 16. §-a : ,,A nyelvi kisebbséghez tartozó magyar állampolgárok nem korlátozhatók abban, hogy tanulmányaikat a törvényeknek megfelelő fajú, fokozatú és jellegű tanintézeteik közül milyen tanítási nyelvű intézetben folytassák." Rögzítik az iskolafenntartási jogosultságot, az anyanyelv használatát, a nyilvánosság jogát és az államsegélyek odaítélésével kapcsolatos elbánást. Iskolafenntartási joga van - a kisebbségi iskoláikat is beleértve — a községeknek, az egyháznak, az erre a célra alakult egyesületeknek és magánosoknak. Az iskolafenntartóik tanintézeteikben az oktatás nyelvéül - a magyar nyelv kötelező oktatásának sérelme nélkül — lakosaik, tagjaik, illetőleg a magánosok, saját anyanyelvük szabad használatára kaptak lehetőséget. A községek esetében további feltételek megléte volt szükséges. A községben működő állami és községi fenntartású népoktatási intézetek közül azokban a községekben, illetőleg iskolai körzetekben, ahol az egy és ugyanazon nye'lvi kisebbséghez tartozó tankötelesek száma a 40-et eléri, vagy ahol a magyar állampolgárok egy és ugyanazon kisebbséghez tartozó része a lakosság többségét alkotja, akkor a helyi iskolai, vagy községi önkormányzati szervek, vagy a tankötelesek szülői (gyámjai) kívánságára alkalmazandó a kisebbségi nyelv. KÍKÖtötték ebben az esetben is, hogy a magyar nyelv oktatásának rovására (sérelmére) a kisebbségi nyelvi oktatás nem történhet. A fenti feltételek megléte esetében a jogalkotó nem látta akadályát annak, hogy az iskola -nyilvános legyen és az állami segélyek odaítélésében is azonos elbánásban részesülőnek tekintette a magyar nyelvű iskolákkal. (17—18 §) A hivatkozott rendelet felhatalmazta a vallás- és közoktatásügyi minisztert az iskolatípusok rendeleti úton történő szabályozására. (18. §) A felhatalmazás alapján a miniszter három iskolatípust alakított ki, melyek közül az erre jogosultak szabadon választhattak. (A vallás- és közoktatásügyi miniszter 1923. aug. 24-én kiadott 110. 478/VIII. számú rendelete.) Ezek: A) Kisebbségi tanítási nyelvű iskola, melyben a magyar nyelv rendes, kötelező tantárgy. A többi tárgyat a kisebbség nyelvén ianítják. ß) Kisebbségi és vegyes tanítási nyelvű iskola. A kisebbségi nyelvet (anyanyelvet), természetrajzot, természettant, vegytant, gazdaságtant, rajzot és a kézimunkát anyanyelven, a magyar nyelvet, földrajzot, történelmet, polgári jogokat és kötelességeket, testgyakorlást magyarul, a beszéd és értelemgyakorlatot, az írást és olvasást, számtant (mennyiségtant) és az éneket anyanyelven és magyarul tanítják. C) Magyar tanítási nyelvű iskola, amelyben a kisebbségi nyelv (anyanyelv) rendes és kötelező tantárgy. Az írás és olvasás magyarul és kisebbségi nyelven, a lobbi tantárgyat magyarul tanítják. Változatlan maradt a hitoktatás nyelve. A VKM 1797/eln./1914. ápr. 24-i rendelete továbbra is hatályban maradt, ennek megfelelően a hitoktatás anyanyelven történt. A kisebbségi nyelv a magyar nyelvű oktatásban a szükségnek megfelelően kisegítő nyelv szerepet kapott. A választási eljárást a VKM attól tette függővé, hogy a magyar állampolgárok egy és ugyanazon nyelvi kisebbséghez tartozó része a lakosság többségét alkot-