Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1979. (1979)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSOK A KÖZOKTATÁS ÉS MUNKÁSOKTATÁS TÖRTÉNETÉRŐL - Laki János: A pécsváradi járás iskoláinak helyzete 1874-ben Salamon József kir. másodtanfelügyelő jelentése alapján (Forrásközlemény)

Az előírt testneveléssel (tornászat) nem foglalkoztak 42 iskolában a tornatér, terem és szerek hiánya miatt. Iskolai könyvtárak létesítése is törvényszabta kötelesség volt. Ott ahol 19 db könyv volt már könyvtárnak számított, 60-80 db pedig dicséretes dolognak. így is 37 isko'íában egyáltalán nem volt könyvtár. Hasonló a helyzet a faiskolákkal. Ezek létesítését gyakorlati célzattal, a gazdasági ismeretek tantárgy gyakorlóhelyéül írták elő. A felmérés szerint 12 iskolában elhanyagolt állapotban volt, 23 iskolának pedig egyáltalán nem volt (volt ahol bérbe adták). Sem a felekezeti, sem a községi iskolák vezetői nem mutattak nagy hajlandóságot a szükséges eszközök beszerzésére; mert vagy nem tartották fontosnak, vagy nem bírták anyagilag, vagy azért mert a tanító úgy sem ért hozzá, hiszen a meglévőket sem tudja használni. Csak a teljes vezetői és szülői érdektelenséggel magyarázható az, hogy 21 iskolában a fali olvasótáblán, az ABC könyvön, a zsoltáron vagy biblián kívül a tanulóknak egyéb tankönyve nem volt. így aztán nem meglepő a felügyeletnek az a megállapítása, hogy 22 iskolában ,,a tanító kellő eredményt nem mutat fel". Alapvagyona, jövedelme 23 iskolának nincs. Ahol ilyen van, a bíró kezeli, aki nem minden esetben fordítja azt a megfelelő célra, esetleg el sem számol vele. Minthogy a legtöbb hiányosság a felekezeti iskoláknál fordult elő, a Megyei Iskolatanács ezzel kapcsolatos határozata így szólt: ,,A meglátogatott iskolák állapota a tanfelügyelő jelentése alapján, az illetékes egyházi főhatóságokkal közlendő s felhívandók, hogy mindezeket legkésőbb egy év lefolyása alatt teljesen a törvény követelményének megfelelően szervezzék és szereljék fel. Az oly községeket pedig, melyek ezt egy év lefolyása alatt teljesíteni nem képesek vagy nem hajlandók, a f. é. végéig mint olyanokat jelentsék be a tanfelügyelőségnél, hogy azokban a községi iskola felállítása iránt intézkedni lehessen. . ." Eötvös 1848-as népoktatási törvényjavaslatában olvashatjuk: ,,Az oktatás nyelve a lakosok többségéhez igazodik, de a magyar nyelvet is tanítják ott, ahol nem az a tanítás nyelve." Az 1868-as népoktatási törvény is állást foglalt az anyanyelvi oktatás mellett. A látogatást végző tanfelügyelő ezzel kapcsolatos tapasztalatait így összegzi : ,,. . .szomorúság fogott el, midőn az egész járásban alig találtam tisztán magyar tannyelvű iskolát, a német tannyelvűekben a magyar nyelvből alig itt-ott taníttatik egy kevés, de rossz magyar olvasás és írás, melynek gyakorlati értéke azonban semmi sincs. Mindenütt felhíttam ai isk. hatóságokat, hogy édes hazai nyelvünk megtanulására is gondot fordítsanak, mit mindenütt a legnagyobb öröm és készséggel fogadtak, mondván, hogy akkor nem lesznek kénytelenek gyermekeiket magyar községekbe cserébe adni a magyar nyelv megtanulása végett. Ajánlottam az után a tanítóknak e czélra oly alkalmas tankönyveket, melyek alapján a német ajkú növendékek négy év alatt teljes készségre tehetnek szert a magyar nyelvben. S most már csak a tanítók képessége, buzgalma és hazafiasságától függ, hogy e tekintetben eredményre jussunk." Az iskoláknak a tanítás nyelve szerinti megoszlása: A többi iskolánál nem említi meg a tanítás nyelvét. A részletes jdentés ismertetése előtt ide kívánkozik a felügyelőnek egy összegző, a látogatás tapasztalataiból levont megállapítása: tisztán magyar nyelvű: német: szerb : magyar—német: magyar-német-horvát: német-horvát: 3 11 3 7 2 2