Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1979. (1979)

TANULMÁNYOK A PÉCSI IRODALMI ÉLETRŐL - Huber Kálmánné: A Pannónia folyóirat története

detét kutatja. Véleménye szerint kelta eredetűek, melyeket az őslakó illirek a rajul; települő keltáktól vettek át. Kisebb tanulmányok jelentek még meg Brelich Angélától, Borzsák Istvántól, Horváth Henriktől, Mozsolics Amáliától az ókori irodalom, vailás és művészet 'köréből. összefoglalásul megállapítható, hogy a folyóiratnak jelentős szerepe volt 19351938 között a magyarországi ókortudomány fellendülésében és a tudományág rangos fórumát jelentette. 1938 után egyetlen ókortudományi írás nem jelent meg a lapban. Ahogyan kikerült a folyóirat az ókortudományi és az olasz tanszék irányítása alól, úgy tágult a kutatások köre és a zárt tájegység történetének minden vonatkozására kiterjedt. A helytörténeti kutatást a tanulmányok nagy száma képviseli; történelem, növényföldrajz-, ipar-, gazdaság-, kultúra- és irodalomtörténet területéről. A helyi értékek megismerésének igénye minden területen megindította a vizsgálódást. Az eredményeket folyamatosan publikálták, még 1941 után is. Mennyire feladatának érezte ezt az egyetem, bizonyíték rá, hogy a bölcsészkar megszűnése után a következő pályatételeket hirdette meg 1942. április 19-én az egyetem a Dunántúl napilapban: 1. A dunántúli lélek megnyilvánulása a magyar irodalomban, 2. A Dunántúl magyarságának népi kultúrája, 3. Az Ormánság népszokásainak feldolgozása. A Pannoniában Dunántúl-kutatással közel 30 tanulmány foglalkozik. A szűkebb haza, Baranya történetének érdekes epizódjára derít fényt Hodinka Antal. Az ún. ,,rác-dúlás" okait vizsgálja az egykorú iratokban. Arra a következtetésre jut, hogy részben Radonai Mátyás pécsi katona-püspök túlkapásai, részben a bécsi kancellária ,,oszd meg és uralkodj" elve alapján a rácoknak menedékjogot adó intézkedése hozta a városra. Másik tanulmányában az ipeki szerb pátriárka letelepedésével foglalkozik. Kutatásai alapján megállapítja, hogy Csernovics Arzén azért adta ki magát jogtalanul ipeki pátriárkának, mert más módon nem tudta megszerezni I. Lipót engedélyét az Osztrák—Magyar Monarchiában való letelepedésére. 1701-ben a császártól ajándékba kapott dályai uradalomban végül sike'ült népével megmaradnia. A múlt századi Baranyáról érdekes beszámoló jelent meg 1847-ben Prágában, írója Grünhold Adolf — személyére nem derült fény — német utazó „az akkor nagyban elterjedt divat szerint élményeiről és benyomásairól" naplót írt. Utaztában járt a mohácsi csatamezőn, s ott még semmi sem jelölte a helyet ,,ahol a szerencsétlen király kilehelte a lelkét". Élő hagyományként említi a Brodarics krónikából is ismert Korogyit, aki arról volt nevezetes, hogy eleven patkányokat és egerekel evett, amitől „lehelete már messziről elviselhetetlenül büdös szagot árasztott". Pécs városát és a pécsi nőket szépnek tartotta és úgy „gondolta", hogy a városnak 15 000 lakója van. A harsányi hegyet az Alpesek keleti nyúlványának képzelte. Felkereste az abaligeti barlangot és a barlangról hallott mondát le is írta. A fordíró nem nevezi meg magát, de Birkás Géza fordításának tarthatjuk, aki a hazánkba látogató külföldiek útijegyzeteit, leírásait kutatta fel. Sajnos az sem derül ki, hogy a cikk teljes fordítása, vagy csak kivonata jelent meg a Pannoniában. Ifj. Entz Géza a megye és a város kulturális fejlődésében kiemelkedő szerepet betöltő Klimó György tevékenységének szentel hosszú tanulmányt. Másik közleményében pedig a pécsi székesegyház kincseinek sorsával foglalkozik. Gazdaság- és ipartörténeti munkákat közöl Holub József a veszprémi püspökség birtokainak leírásával és Juhos Lajos a dunántúli kisgazdaságok I. világháború utáni jövedelmi helyzetének elemzésével. Klempa Károly az első keszthelyi nyomdáról és nyomdászról, Perger Ferencről közöl adatokat.