Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1979. (1979)

TANULMÁNYOK A PÉCSI IRODALMI ÉLETRŐL - Horváth Veronika: Fejezetek a Janus Pannonius Irodalmi Társaság történetéből

népdalokat, verbunkosokat és azokat a dallamokat, amelyeket az elmúlt nyáron jegyeztek le a népdalgyűjtők a gyódi határban. A Dunántúl 1944. február 22-i száma ezt írja: „örömmel figyelhettük meg, hogy a hallgatóság hogyan kapcsolódott be az előadásba Eleinte egy-két hang zümmögte a dallamokat, később mind bátrabban, önfeledten adta át magát a magyar népdalnak, amiben nagy része volt a jelenlévő énnekaroknak. A meleghangú előadás után a jelenlévő Közüzemi Énekkar és a Zsolnay Vegyeskar jól sikerült hangversenyt adott magyar népdalok énekkari feldolgozásaiból." A siker a társaság vezetőségét további hasonló program előkészítésére lelkesítette, így született meg a tavaszi előadások terve: egy zenei és két irodalmi tárgyú Munkásmatiné lebonyolítására. Az egyre mostohább politikai körülmények között azonban az irodalmi előadások terve ábránd maradt csupán. Március 26-án, a soron következő irodalmi matinén Makay Gusztáv már nem tarthatta meg a tervezett előadást a dunántúli költőkről. Ez és az utána következő is elmaradt. A zenei előadásra azonban még sor kerülhetett 1944. március 19-én, amikor Takács Jenő zongoraművész, a Zenekonzervatórium igazgatója örökszép dallamok címmel vezette a be a hangversenyt. „Előadásában ismertette a sorrakerülő művek szerzőinek (Bcch, Mozart, Beethoven, Schubert, Paganini) életét, sok-sok küzdelmét, amíg eljutottak örökszép műveik megalkotásához. De a március 19-i hangverseny „örökszép dallamaiba félelmetesen belesüvített a város felett szálló német repülők hangja", és a zongora akkordjai fájdalmas harcba kezdtek, hogy túlharsogják a pusztító gépex vijjogásat. A város lakosságának néma tüntetése volt ez a hangverseny. Március 19-én, a hangverseny napján ugyanis már megszállták Pécs városát a német katonái. A humánum és a béke vágya hosszú időre nem lelt otthonra a város falai között. De a társaság az ellenállás és a nemzeti gondolat őrzője maradt a súlyos megpróbáltatások idején is. Janus Pannonius szellemében tevékenykedtek a társaság vezetői és tagjai akkor is, amikor a német megszállás idején közvetlenül veszélyeztette Pécset és Baranyát az elnémetesedés. * A Janus Pannonius Irodalmi Társaság működése ezzel lényegében lezárult. A társaság legfőbb eszköze: a Munkásmatinék megszervezése is lehetetlenné vált, a felolvasó ülések pedig már a korábbi időszakban is háttérbe szorultak. A társaság számára csupán a Sorsunk c. folyóirat maradt, amelynek tevékenységérői, szelleméről Lovász Pál, a hajdani főtitkár így nyilatkozott: „A német megszállás idején a Sorsunk becsülettel szolgálta a társaság ügyét. A folyóirat ezekben a nehéz időkben is németellenes maradt. Szükség volt erre a határozott állásfoglalásra, hiszen a Munkásmatinékat sem folytathattuk. A lap minden megnyilvánulása ellenállásra buzdított és példát mutatott. A társaság vezetősége és tagjai előtt két út állt: engedelmesen teljesíteni a német megszállók utasításait, — amelynek célja a társaságot a németpolitika és szellem szolgálatába állítani — vagy vállalva a következményeket, megtagadni a német parancsot. A Janus Pannonius Irodalmi Társaság az utóbbit tette. Lovász Pál elbeszéléséből ismeretes, hogy a társaság tagjai közül a németek néhányat letartóztattak, a vezetőség tagjai pedig állandóan készenlétben várták a német parancsra történő bebörtönzést.