Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1979. (1979)

TANULMÁNYOK A PÉCSI IRODALMI ÉLETRŐL - Horváth Veronika: Fejezetek a Janus Pannonius Irodalmi Társaság történetéből

szakosztályok felállítása és a Tudományegyetem tanári karával való szoros együttműködés tárgyában folytak. A társaság iratai közül 1939. május elsejei dátummal került elő az első olyan hivatalos dokumentum, amely a város területén működő egyesületek fokozottabb ellenőrzését kívánta hangsúlyozni. (Később ezek száma egyre gyarapodott.) Ennek következménye lehet az, hogy 1939-ben — mint a titkári jelentés erről beszámol —, a társaság egyre inkább sürgette a szellemi és erkölcsi erők összefogását. A társaság 1939. évi felolvasó üléseinek irodalmi programja is ezeknek a gondolatoknak a jegyében született. A január 8-án, a Vármegyeháza közgyűlési termében megrendezett felolvasó ülésen megnyitóbeszédében Fischer Béla a következőket hangsúlyozta: ,. . . hordozói vagyunk a nemzet minden örömének és bánatának és harsonásai vagyunk vágyainak és élniakarásának. Mi belső békét, mi összefogást, minden legkisebb nemzeti erő egyesítését akarjuk. Mert ahogy a világban mindenütt, ebben a kicsiny országban is zeng a föld lábunk alatt, és ha egymásba nem fogódzunk erősen és szorosan, a mélybe zuhanunk elkárhozottan. Mi élni, élni, élni akarunk . . ."

33 Hazánk tehetetlen magáramaradottsága, makacs vágya a rend, a béke, az élet szépségeinek birtoklásáért, a halálfélelem, a belső összefogás szükségességének felismerése és az elkerülhetetlen „mélybe zuhanás" biztos tudata — mind ott bújik a fenti sorok mögött. A káoszban a legtöbb volt a belső béke és a belső összefogás sürgető kívánása. De hogyan lehetett volna belső béke a hazánkat körülfonó gyilkos európai ölelésben? Több százados magyar sorstragédia ismétlődött. A magáramaradt kis nemzet kiszolgáltatottságában véres hatalmi érdekek politikai játékszere lett. A Janus Pannonius Társaság a művészet, a szó, az irodalom, az anyanyelv adta eszközökkel hirdette a rendet a rendetlenségben, a szép erejét és nagyságát a rútság hatalomra jutásakor, az emberséget az embertelenségben és a haza iránti szeretetet a haza fogalmának eltorzítása idején. A Janus Pannonius Irodalmi Társaság történetének második szakasza (1941-1945) Az 1941-es év nemcsak azért jelentős a társaság történetében, mert ekkor került sor fennállásának 10. évfordulójára, hanem sokkal inkább azért, mert jelképesen is, meg valóságban is ekkor zárult a társaság életének első jelentős szakasza. Az 1941. október 18-i nagyszabású jubileumi ünnepi felolvasó est gazdag irodalmi programja, a társaság további munkálkodásának megfogalmazása ezen az esten szintén azt hangsúlyozta, hogy végetért egy periódus az irodalmi egyesület életében. De ezt jelezte az április 16-án útjára indított Sorsunk c. folyóirat megjelenése is. Az sem véletlen, hogy az 1941-es évben került sor az egyesület átszervezésére is. A társaság történetében az 1941-es év tíz küzdelmes esztendő erőfeszítéseit gyümölcsöztette. A társaság régi törekvése végre megvalósult: egyesíteni lehetett a dunántúli írókat - a legnehezebb történelmi időszakban — a magyar szellemi élet fennmaradásának biztosítására. A háborús események pedig gyors egymásutánban, feltartózhatatlanul pusztítottak. Az élet egyre elviselhetetlenebbé vált. A kilátástalan, zűrzavarossá váló hét-