Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1979. (1979)

TANULMÁNYOK A PÉCSI IRODALMI ÉLETRŐL - Horváth Veronika: Fejezetek a Janus Pannonius Irodalmi Társaság történetéből

Dénes Gizella A mester nyomában c. novelláját olvasta fel, amely a Surányi Miklóssal történt pécsi első találkozása emlékét ragyogtatta fel. A társaság történetében az elmúlt hat év komoly változásokat hozott. A vezetőség egyre inkább arra törekedett, hogy a Janus Pannonius Társaság országos egyesületté váljon. A célt, az írók közös frontba tömörítését Surányi Miklós halála csak késleltette, de nem semmisítette meg. Az egyre bonyolultabb történelmi események, az erősödő és mindinkább félelmesen növekvő német nyomás a legvilágosabban gondolkodók számára nyilvánvalóvá tette a nemzeti erők összefogásának szükségességét és jelentőségét. Ennek jelzése volt az erdélyi, felvidéki és a vajdasági magyar írók meghívása és szerepeltetése a társaság pódiumán. A felolvasó ülések programja is azt igazolja, hogy a társaság vezetősége céltudatos műsorpolitikával szolgálta — a lehetőség között igen pozitívan — az éledő német invázióval szembeni kulturális harc sikerét. A társaság vezetősége éppen ekkor bizonyított talán a legtöbbet. Igaz, hogy humanitás és demokratikus szellem irányította munkáját kezdettől fogva, de különösen 1939-től bátor, harcos állásfoglalás jellemzi a társaság tevékenységét. Tagjainak megválasztásában — a korábbi gyakorlathoz hasonlóan — most is a lehető legdemokratikusabb módon járt el. így például Sásdi Sándor is egyhangú választás alapján került a rendes tagok sorába. A társaság megalakulásakor mindazok, akiknek a szervezésben szavuk volt, Sásdi irodalmi rangját olyannyira értékelték, hogy fiatal kora ellenére a tíz tagú irányító szervben, a választmányban is helyet adtak neki. Az egyre sötétülő időben a Sásdi Sándor, Villányi Andor, Mohácsi Jenő stb. személye ellen való embertelenségeken legalább lelki eszközökkel próbált enyhíteni a társaság vezetősége. Amikor megérkezett a rendelet arról, hogy a zsidó tagokat ki kell zárni és a rendelet végrehajtását jelenteni kell, Lovász Pál titkár a rendeletet csak Fischer Bélával, a társaság elnökével közölte. Ö azt javasolta a titkárnak, cselekedjék belátása, lelkiismerete szerint. Lovász Pál Fischer Bélával együtt — vállalva a következményeket — főtitkári minőségben azt jelentette Budapestre, hogy a társaság a rendeletet végrehajtotta. A rendeletet azonban a Janus Pannonius Társaságban nem hajtották végre. Senkit sem zártak ki a társaságból, sőt a zsidó tagok kártyáit még óvatosságból sem vették ki a kartotékokból. Villányi Andor, akit Lovász Pál javaslatára választott meg a közgyűlés rendes tagnak, szintén mindvégig részt vett a társaság munkájában. A Villányban élő író, akinek már az 1920-as évek elején Budapesten több színműve nagy sikert aratott, a társaság minden ülésére beutazott Villányból. Lovász Pál így emlékezik Villányira: ,,Ha a nálam olykor megforduló fiataloknak a kiváló egyéniségek szerénységéről beszélek, Babits Mihály, Weöres Sándor mellett őt is meg szoktam említeni . . ."

32 A hajdani főtitkár Villányira emlékezve egy jellemző képet idéz az Auschwitzban mártírhalált halt szeretett barátról: ,,Fekete ruhában mindig a hallgatóság közé, az utolsó sorokba ült. Nem lehetett rávenni, hogy az őt megillető helyre, a rendes tagok közé üljön." Évek múlva a társaságnak több tagját kellett gyászolnia. Mohácsi Jenő is mártírhalált halt, és mások is voltak, akik a rettenetes idők gyűlöletében áldozatok lettek. A társaság 1939-ben történetének egyik legválságosabb fejezetéhez érkezett. A megpróbáltatásokra azonban a vezetőség fokozottabb ellenállással válaszolt. A Janus Pannonius Társaság erőinek csoportosítását és erősítését szolgálták már azok az 1938-ban elindított tárgyalások is, amelyek a társaság gyökeres átszervezése, új