Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1979. (1979)

TANULMÁNYOK A PÉCSI IRODALMI ÉLETRŐL - Horváth Veronika: Fejezetek a Janus Pannonius Irodalmi Társaság történetéből

A társaság Illyés Gyulát mint Dunántúl szülöttjét levélben kérte fel, hogy az ünnepélyes keretek között megtartandó évadzáró ünnepi ülésen költeményeiből adjon elő. A felolvasó ülésen közreműködő Illyés Gyula költőt a Nagy Lajos Kollégiumban látták vendégül.

2

' A nagy érdeklődéssel várt Illyés Gyula megérkezett Pécsre, és a felolvasó ülésen az Énekelj költő, a Ház végén ülök, Hol az aggastyán, Gyermekkor, Szerelmes leány és a Vides ut alta c. verseit mondta el. Ezzel az üléssel zárult a Janus Pannonius Társaság egy éves működése, mely alatt a társaság munkája olyan színvonalra emelkedett, amely országos viszonylatban is jelentős tényezővé tette, A társaság híre a Duna-menti falvakba, városokba is eljutott. Ennek eredményeként a bajai Liszt Ferenc Kör meghívta a Janus Pannonius Társaságot. A titkári feljegyzések szerint így került sor 1932. november 5-én a bajai látogatásra, ahol Surányi Miklós, Tolnai Vilmos és Nagy József képviselték a társaságot. A legközelebbi vidéki előadás Kaposváron volt. 1932. november 4-én rangos vendéget ünnepelt felolvasó ülésén a Janus Pannonius Társaság: Szabó Lőrincet. Az akkor már országos hírű fiatal költő meghódította a pécsi közönséget is. Szabó Lőrinc három versét mondta el: a Kortársak, a Körúti éjszaka és a Materializmus címűeket. A társaság titkára, Lovász Pál az 1931—32. évi titkári jelentésében így összegezte a pécsi irodalmi egyesület tevékenységének jelentőségét: „Tudjuk, mennyiségre nem sok amit adhatunk, de joggal elmondhatjuk, a társaság minden egyes megnyilatkozása a tiszta irodalom jegyét viselte magán. A Janus Pannonius Társaság a jövőben sem akar mást, mint lélekből eredő meggyőződéssel hirdetni mindazt, ami az ember jobbik és nemesebbik énje, s ami a lelkek útvesztőjéből a ma emberét a világosság felé vezeti." A társaság irodalompolitikáját valóban pozitív, előremutató tervek és azok fokozatos, bátor megvalósítása jellemezték. Az adott korban feltétlenül annak tekinthető az agrár-radikalista hangvételű Illyés Gyula és a lázongó eszmeiségű Szabó Lőrinc megszólaltatása a pécsi közönség előtt. Az 1933-34. év az egyre bonyolultabbá és komorabbá váló magyar politikai élet következtében a társaság történetében az elbizonytalanodás időszaka. A társaság vezetősége kénytelen volt alkalmazkodni a súlyos helyzethez. A társaság történetében ennek tükröződéseként a választmányi és a felolvasó ülések száma feltűnően csökkent. A rendelkezésre álló dokumentumok alapján különben alig hihető, hogy a gazdag programmal induló évek után 1933-ban mindössze két, 1934-ben pedig csak egy választmányi ülésen tanácskoztak e társaság vezetői. A pécsi irodalmi egyesület tevékenységének első időszakából a teljesség igénye nélkül azokra a felolvasó ülésekre hívom fel a figyelmet, amelyeken a határokon túli magyar irodalom képviselőinek adott pódiumot. Az első jelentős eseményre 1934. február 22-én került sor, amikor a felolvasó ülést az erdélyi Szépmíves Céh íróinak pécsi látogatása tette emlékezetessé. A társaság az alkalom rendkívüliségét és ünnepélyességét azzal is hangsúlyozni kívánta, hogy a szokásoktól eltérően a Vármegyeháza díszterme helyett a Nemzeti Színházban rendezte meg a felolvasó ülést. Mivel ezúttal belépődíjjal hallgathatta végig a nagyszámú közönség a vendégek műsorát, a társaság a befolyó összeget az előadók rendelkezésére bocsátotta. Az erdélyi írók öttagú csoportja — amelynek tagjai Bánffy Miklós az erdélyi Szépmíves Céh elnöke, Kós Károly, Nyirő József, Dsida Jenő, Kemény Zsigmond — csütörtö-