Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1979. (1979)

TANULMÁNYOK BARANYA-PÉCS ZENETÖRTÉNETÉRŐL - Szkladányi Péter: Lickl György, a Pécsi Székesegyház zeneszerzője és karnagya

LICKL GYÖRGY, A PÉCSI SZÉKESEGYHÁZ ZENESZERZŐJE ÉS KARNAGYA (1769 KORNEUBURG - 1843 PÉCS) SZKLADÁNYI PÉTER Bevezetés ,,Most igazán boldognak érzem magamat, amidőn a jószívű magyaroktól magamat körülvéve szemlélem" — mondta I. Ferenc király magyarul a pozsonyi országgyűlés megnyitóján, 1792-ben.

1 A Ferenc-féle 40 éves mozdulatlanság alatt a Habsburg-érdekterületen kívül eső országok óriási haladást tettek, nálunk - ki tudja hányadszor — újra eltelt egy emberöltő a sarkalatos bajok javítása nélkül. Ráadásul a napóleoni háborúk hatalmas pénzösszegeket emésztettek fel, a papírpénz megjelenésével megindult az infláció, besúgóktól hemzsegett az ország. De az anakronisztikus abszolutizmus éppen magyargyűlölete révén megteremti a nemzeti érzést. A nyelvújító harc már javában folyik, tisztul a kép népünk őstörténetéről is. Most minden olyan tény fontos, amely azt erősíti, hogy a magyarság önálló gondolkodású, nyelvű és kultúrájú nemzet. Mi érződik ebből Pécsett? A sokadik kiadású Hármas kistükör 1850-ben így jellemzi a várost: „németnek Bécs, magyarnak Pécs." Találó elnevezés. A század eleji kb. 10 000 lakos nagyrésze németajkú, azután magyar és bosnyák. A girbe-gurba utcácskák, a történelmi levegő, a nemzetiségek keveredése olyan miliőt teremtett, amelyben az idegen is megtalálhatta a számára kedvező légkört. A beolvadás persze gyorsan ment. 1842-ben 14 616 lakosa van Pécsnek, a század végén pedig a 34 000 lakosból már csak 6508 vallotta magát németajkúnak.

2 Haas Mihály már 1845-ben attól félt, hogy mi lesz, ha „minél jobban el fog n. iskolánkban hanyagoltatni a' német nyelv' tanítása . . . Tanuljunk és tanítsunk magyarul a legnagyobb buzgalommal; de ne mellőzzük a' német nyelvet, legalább még most."-"

1 A zenei élet viszont éppen a németajkú polgárok általában magasabb zenei igénye révén vált színvonalasabbá. Mindehhez járult még az, hogy 18. század folyamán, főleg Bécsből, jelentős muzsikus-zeneszerzők (Paumon, Deppisch, Krommer, Novotni) szerződtek a pécsi székesegyház szolgálatába. Munkásságuk által — ha nem is a legnagyobbak színvonalán — kis fáziskülönbséggel a korabeli császárváros zenei arculata rajzolódott ki. A város légköre alkalmas volt arra, hogy muzsikusait magához kösse, és értékeset alkossanak, hiszen közülük csak Krommer tért vissza Bécsbe, de 1806 végén szívesen szerződött volna újra Pécsre. Helyette érkezett Johann Georg Lickl, aki alkotó éveinek többségét itt élte le, Lickl János Györggyé válva. Tevékeny élete bizonyítja, hogy egy város zenei érzékenységét nem az utazó virtuózok, hanem azok teremtik meg, akik tehetségüket elkötelezik a saját maguk által választott területen. E monográfia talán bizonyítja, hogy érdemtelenül keveset tudtunk róla eddig.