Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1978. (Pécs, 1979)
TELEPÍTÉSI ÉS NÉPESSÉGÖSSZEÍRÁSOK A 17—19. SZÁZADI BARANYA MEGYÉBEN - Szita László: Szerbek visszavándorlása Baranya megyébe a szatmári béke utáni években
A családfők közül ha elérték, minden tizediket lefejezték. 18 A szerbeknek sikerült a kurucok elől Szlavóniába futni. Pécs feldúlásának hiteles dokumentumait feltárták és legtöbbet publikálták már. Eléggé közismert Koller Ferenc pécsi jezsuita rendház főnökének jelentése a Jezsuita Rendttartomány főnökéhez Voglmayer Ferenchez. Itt csak arra utalnék, hogy Koller is világosan látta a gyűlölködést. Rámutatott, hogy a szerb fegyveres csapatok csak úgy használhatók fel a magyar szabadságharc ellen, ha minden 10—15 ezer fő mellé beosztanak 1—2 osztrák regimentet. Ellenkező esetben csak rablás, zsákmányolás és kegyetlenkedés jelzi útjukat. A haditanács nem figyelt fel erre. 1704 tavaszán Pécset feldúló szerbek nemcsak közvetlenül előttük pusztító kurucok miatt, támadtak, hanem a négy évvel korábban a városból kitelepített görögkeleti lakosokon esett sérelmek megbosszulását is hangoztatták. 19 1704. április 28-án kelt Koller Ferenc második levele, amely szerint a szerb fegyveres csapatok kóborolnak, és így a város és környéke pusztává válik. Az erdő és a település között élnek örök rettegésben a lakosok. 20 Koller József a Pécsi Püspökség történetében 21 Wagner Ferenc egykorú levelét közölte le Pécs és környéke dúlásával kapcsolatban. E szerint a rácok rohammal elfoglalták pl. Siklós várát és nem tettek különbséget katonaság és védtelen lakosság között. Utalt ő is arra, hogy a Baranyát pusztító szerb fegyveres csapatok között húsz pópa volt, akik ,,ősi dühhel vannak eltelve a latinok dogmái iránt és rítusaival szemben. Tüzelésükre először a franciskánusokat keresték halálra, mint kik jobban húztak a felkelőkhöz, azután a jezsuitákat, akikről állandóan gyanították, hogy Bécsben mesterkednek azon, hogy Pécsről kitiltsanak minden görögöt, aki nem akar egyesülni a római egyházzal... A pusztítás elindulásának oka biztosan a vallások közötti gyűlölködés, főleg a rác templomok elvétele, az ércharangok elvétele, a katolikusok és szakadárok közötti vitatkozások és harcok..." IV. A szerbek menekülése és visszatelepülése Baranyába 1711—1713 között Ebben a kiélezett helyzetben a kurucok első dunántúli hadjárata döntő változást hozott. A felkelők és az őket támogató Pécs, Siklós, Beremend, Babarc, Turony, Harsány, stb. környéki többezer magyar paraszt bosszújától a szerb falvak népe pánikszerű menekülésbe kezdett. Családjukkal és állataikkal útra keltek, és a Drávántúlra menekültek. A baranyai falvak szerb telepeseinek döntő része Szlavóniába menekült. Tanúk százainak vallomásából bontakoztatható ki ennek a menekülésnek a valósága. 1687 után betelepült baranyai szerbség nagy része 1704 tavaszán hagyta el Magyarországot. Töttös—Lipovai határjárás idején, 1752-ben, Lipovacz Maxim vallotta, hogy a „kurucz háború idején még gyermek lévén az Sclavoniába az kurucság elől által futottak... lecsendesedvén ismét ide Lipovára visszajöttenek és vették lakásukat, hol annak utána 7 esztendő elfolásáig laktak..." Nesko Lipovacz ugyanekkor azt vallja, hogy „a kurucok és a kálvinista parasztok miatti félelmükben a pásztorok mind által futottak Sklavoniába és amikor lecsendesedett az kurucz háború, ismét ide Lipovára visszjöttenek laknyi, itt megházasodván végleg megmaradt..." 22 Lipovacz Bosko azt vallotta, hogy 1704-ben Szlavóniába futottak, 8 év múlva mertek ismét visszajönni. 23 A horvát nemzetiségű „Czakovácz József a kurucz világban Döbröközbe szállván tíz évig ott lakott, amikor a rácok Dráván túlról visszatértek, akkor lakását Aparhantra tette által." 24 Toponorácz Radosza „még a kurucság előtt Somogy megyei Toponárról Mágocsra vette lakását, ahol négy évig állandóan lakott, aholis a kurucoktól való félelme miatt tovább nem lakhatott és Dunaszekcsőre menekült... " 25 Ilia Dumovics ráckozári lakos vallomása szerint :
