Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1978. (Pécs, 1979)

TELEPÍTÉSI ÉS NÉPESSÉGÖSSZEÍRÁSOK A 17—19. SZÁZADI BARANYA MEGYÉBEN - Szita László: Szerbek visszavándorlása Baranya megyébe a szatmári béke utáni években

A december 15-én tartott közgyűlés fő témája ugyancsak a rácok garázdálkodása. A mohácsi dunai átkelőhely védelmére száznál több szerb katonát állítottak. Ezek azonban Mohácson és a környező magyar falvakban garázdálkodtak. A megyei közgyűlés határozatot hozott ennek a szerb őrségnek Bajára történő áthelyezéséről. A mohácsi átkelőhelyet 100 magyar hajdúra bízták, a dunai két átkelőhelyet pedig megyei katonasággal őrizték. A rácokat a megye innen elhelyeztette, nem akarva, hogy a Báta és Mohács helységeket a rác milícia kvártélyozása újabb terhekkel sújtsa.

16 A falvak népét és a megye vezetőségét egyaránt súlyosan érintette a szerb fegyveres csapatok garázdálkodása. A megye az osztrák hadvezetésnél igyekezett elérni, hogy végleg megszabaduljon a császári zászló alatt kóborló szerb csapatoktól. Simaházy Ferenc alispán elnökletével tartott közgyűlésen tehát élesen vetődött fel a szerb fegyveres csoportok és a falvakban is garázdálkodni kezdő szerb lakosság megfékezésének kérdése. A vármegyei közgyűlésen jelen volt Joachim von Levenau hadbiztos is, ami jelzi, hogy az osztrák hadvezetés figyelme is kénytelen kelletlen a dúlás felé fordult. E megye gyűlésen a császár leiratát is felolvasták : „... .mivel a rácok közül többen rablásokban, gyilkosságokban, meg más gonosztettekben túlságos kilengéseket követtek el és ezeket a szigetvári Generális őkegyelmességével közölni kell és ugyancsak közölni kell vele a fent nevezett kegyes leiratot, előadják, hogy a misera plebs ellen különféle erőszakos cselekedetekben másokon még túl tesz Laniczky Ignác, Döbröközy Simon meg Kulasinovics Herczegszöllősről, valamint a rácok tisztviselői, amelyről a nevezett generálisnak szóló jelentésben bővebben ki kell térni és a különféle kilengések miatt elégtételt kell követelni. Előadjuk, hogy néhány mecskei rácot nyilvánvaló rablásban, bizonyos javak erőszakos eltulajdonításában kaptuk rajta és figyelmeztetjük Biginyi urat (a jelenlevők közt mint pécsváradi provizorátus képviselője szerepel), hogy nevezett mecskei rácokat minél előbb vitesse be a megyei tömlöcbe, megszavazzuk és megígérjük a megyei katonaság segítségét is akkor, amikor azt kérni fogják. Mivel a rácoknak ezek az erőszakos cselekedetei napról napra mindinkább a szegény nép romlására vannak, elhatározzuk, hogy egyelőre titokban tartjuk a rácok tervbe vett bebörtönzését és üldözését. Azt is elhatározzuk, hogy a megye egyéb lakosai részére (amennyiben azt kérik) védőlevelet állítunk ki, hogy az efajta kóborlókat, tolvajokat és nyugtalankodó rácokat büntetésük letöltésére az egyes helységek lakossága a börtönbe vigye be."

17 Mindezeket az eseményeket azért tartjuk nagyon fontosnak feleleveníteni, mert a kérdéssel foglalkozó egyes szerzők úgy igyekeztek történeti koncepciót kidolgozni, mintha az 1704. évi kegyetlen rácdúlás, amelynek megyénk falvainak jelentős száma esett áldozatul, annak lett volna csupán közvetlen következménye, hogy az első dunántúli kuruc hadjáratban Sándor László vezette akciókban súlyos sérelmek estek a szerbeken. Valóban Pécs feldúlása mind politikailag mind katonailag hiba volt, azonban a szerb—magyar ellentétek csupán egy súlyos epizódja és semmiképpen nem alapja, és elindítója. A magyar falvakban megerősödött szerb ellenes hangulatra szomorú példa Pécs feldúlása 1704-ben. Koller Ferenc jezsuita házfőnök jelentésében utalt arra, hogy Sándor László kuruc csapatában felkelt kálvinista magyar parasztok is voltak nagy számban, akik csatlakoztak a sereg vonulási útján a kuruc hajdúkhoz. Pécs város megrohanásakor a kuruc csapatokat támogatták az agyonsanyargatott Pécs környéki magyar parasztok. Ezek a fellázadt parasztok is három napon keresztül főleg német és rác nemzetiségűek ellen ernyedetlen dühhel tomboltak..." A másfél évtizede gyülemlő szerb—magyar ellentét kirobbanása Pécs város pusztulásához vezetett. A megyében is pótolhatatlan veszteségek keletkeztek. A szabadságharc első hónapjaiban ezek az összetűzések sokasodtak, végül példátlan néppusztításba torkolltak, amelynek elsősorban a magyar falvak estek áldozatul. A szerb fegyveres csapatok 1704 tavaszán végigdúlták a megyét és a falvak lakosait megtizedelték.