Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1978. (Pécs, 1979)

TELEPÍTÉSI ÉS NÉPESSÉGÖSSZEÍRÁSOK A 17—19. SZÁZADI BARANYA MEGYÉBEN - Szita László: Szerbek visszavándorlása Baranya megyébe a szatmári béke utáni években

szabad legények...". 1697. évi kincstári összeírás szerint a rácok, mivel sem elegendő rétjük, sem elegendő szántójuk nincs, egy tucat falu határát élték. 1699. évi nyilatkozatában Radanay Mátyás pécsi püspök Tolna megyei főispán kijelentette: ,,... a rácz helységekben mindennemű gonoszság, lopás, rablás, emberölés nem megy újságszámba. A rác faluk tele vannak rablott holmikkal, marhákkal...". 1699-ben a megye és a rácság között fegyveres összecsapásra került sor. A szomszédos kisebb erősségekből, a vármegye hajdúiból alakult csapatok feldúlták Döbröközt, a szerbek legerősebb települését.'

2 A Döbröközhöz hasonló felfegyverzett szerb falvak lakosságának önkényeskedése a Rákóczi felkelés előtt közismert és igen sok helyütt összetűzésre adott alkalmat. A fegyver nem biztonságot, hanem hatalmaskodás vágyát erősítette a települések lakóiban. Vallásukban megsértett, önkormányzatukban korlátozott szerb települések lakossága, és más nemzetiségűjobbágyfalvak között egyre több nyomát találjuk az ellenségeskedésnek. Hadjáratok után jelentős állatállománnyal visszatérő szerbek nem tartották tiszteletben a szomszéd falvak határait. Tanúvallomások szerint leggyakrabban a legeltetés miatt robbantak ki viszálykodások. Szebény és Szűr magyar jobbágyai arról panaszkodtak 1702-ben, hogy „Bozsok rác lakosai marháikkal és disznaikkal mindent letaroltak. A határjeleket semmibe vették és az őket elűzni akarókat, Máté János falu bíráját is, kegyetlenül elverték és sok lövései többet megsebesítettek.. ."

13 Johan Weidlein munkájában utal arra, hogy a szerbek Csernovics vezetésével Baranya keleti részére telepedtek le. „Ezek az újabb települések ismét fellobbantották a viszályokat a magyarok és szerbek között." Valójában nem ilyen egyszerű a kérdés. A betelepítést követő évekből származó adatok szerint együtt éltek a különböző falvakban. Az ellentétekre és viszálykodásra a félig katona réteg magatartása adott először okot. Az ellenségeskedést objektíve erősítette a gyökeresen más jogállású szerb jobbágyság, amely katonai kötelezettséggel és adómentességgel élt. A vele azonos faluban lakó magyar jobbágyság jogállása és ebből következő gazdálkodási lehetőségei kedvezőtlenebbek. A települések azonban rendszerint nem vegyes lakosságúak. Tisztán szerb (rác) falvak jöttek létre. E falvak között kezdődött az a harc, amely a különböző jogállásból és a kétségtelenül meglévő gazdálkodási kultúra adta különbségekből adódott. A szerbek nagyszámú (sok esetben erőszakkal zsákmányolt) állataikkal a szűk faluhatárban nem maradtak meg, és ez éles összeütközésekre vezetett. A szabadságharc előtti években rendszeresen fosztogatták a megye falvait és nem csak az egyszerű szegény nép gyűlölete robbant ki sokhelyütt ellenük, hanem a császárpárti vármegye is intézkedéseket követelt a haditanácstól a rácok megfékezésére. A bécsi udvar és a katonai körök erélytelen intézkedéseket tettek. Valójában igyekeztek e felelősség alól kibújni, hogy szövetségeseik ellen ne keljen fellépni. A megyei nemesség és a jobbágyság a szerb csapatok ellenséges és kíméletlen magatartása ellenére nem került közös frontba. A Habsburg párti megyei nemesség a császári katonaság Baranyába érkezésétől várta és remélte a szerb dúlás megállítását, a nép viszont a maga eszközeivel védekezett, vagy állt bosszút a császári zsoldba álló szerbeken. Az 1703 november 27-én tartott vármegyei közgyűlés vitája világosan mutatta, hogy a felfegyverzett szerb milicija nem látta el a katonai feladatait, hanem csak a megye dúlására gondolt.

14 A megyében különböző címen állomásozó szerb csapatok már a császári sereg ellátását is nehezítették, falvakat pusztítottak el. E közgyűlés arról határozott, hogy a Dikasztériumnak és von Hűin bárónak írni kell a rácok sokszoros garázdálkodásáról, és abban az ügyben is, hogy Ruly kapitány úr, Batinának jelenlegi kommendánsa szíveskedjék vármegyei embereket adni a vágóállatok és a bor és más hasonló élelmiszerek biztonságos szállítására. A garázdálkodó rácok vezető emberei pedig a következők : egy bizonyos Simon Döbröközről, és Ignácz Lancsukról."

15