Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1978. (Pécs, 1979)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNY A NEMZETISÉGEK LEGÚJABBKORI TÖRTÉNETÉHEZ BARANYÁBAN - Kopasz Gábor: Vármegyei telepítések a két világháború között

kat, és ezeket is megosztották két szomszédos község, Kistótfalu és Áta között, 10—10 telepes családot helyezve el mindkét községben. Képespusztán azonban a cselédlakások olyan rossz állapotban voltak, hogy itt a szövetkezet kénytelen volt új lakóházakat építeni, de a telepesek állatai az uradalomtól átvett nagy közös istállóban maradtak. A megvásárolt üszögpusztai ingatlanon egyetlen egy épület sem volt, tehát itt új lakóházakról és hozzájuk tartozó gazdasági épületekről, vagyis egész gazdasági udvarok kialakításáról kellett gondoskodni. Az új telepes épületek valóban többe kerültek az ONCSA által nincstelen családok számára épített városszéli házaknál, de az ONCSA-házak beépített területe jóval kisebb is volt, mint a telepes házaké. Általában magasnak tartották egy-egy telepesnek juttatott élő és holt gazdasági felszerelés értékét is. Itt 4 000 P-vel indult a szövetkezet, de később felment 5—6000 P-re is. A baranyai kötött talaj és dimbes-dombos felszín nehéz, hidegvérű lovak használatát igényelte, amelyeknek az ára is magasabb volt, mint a könnyű, melegvérű lovaké. A juttatott föld megmunkálásához 2 lóra volt szükség, valamint azért is, hogy a telepes időnként fuvarozni tudjon, és több trágyát állíthasson elő a földek termőerőben tartásához. Holt gazdasági felszerelésből is csak a legszükségesebbeket szerezte be a telepeseknek a szövetkezet. A Baranya Vármegyei Közjóléti Szövetkezet telepítő munkája ellen azt is felrótták, hogy túl hosszú határidőt ad a telepeseknek kölcsöneik letörlesztésére. A szövetkezet ugyanis az első évben nem kívánt törlesztést a telepesektől, hogy az év szolgáljon a telepesek gazdasági megerősödésére és az új lakhelyükön való megerősödésükre. Ebben a kérdésben a szövetkezet ugyanazt az elvet követte, mint a Földművelésügyi Minisztérium, illetve annak telepítési osztálya. Szükség volt ilyen engedményekre a telepesek népes családja miatt is. Az üszögpusztai telepítésnél általában még nagyobb terhek hárultak a telepesekre, ezért azok teherbíróképességét is növelni kellett. A szövetkezet vezetősége ezt úgy akarta elérni, hogy az üszögpusztai telepesek törlesztési idejét 40 évre tolta ki a Belügyminisztérium hozzájárulásával. Itt nem 1 db, hanem 2—2 tehén juttatásban részesültek a telepesek, hogy kihasználva Pécs város közelségét, minél nagyobb jövedelemre tehessenek szert a tejtermelés segítségével, életképesebb legyen gazdálkodásuk, javuljon törlesztési képességük. A közeli szénmosónál, szénelosztóknál, kokszműnél különösen jó fuvarozási alkalmakat találhattak az üszögpusztai telep lakói. A Baranyai Közjóléti Szövetkezet alkalmazottait úgy válogatták meg, hogy a telepítő munka lehetőleg zökkenőmentesen menjen. Ügyvezető igazgatóul egy volt községi jegyzőt alkalmaztak, aki átfogó irányító adminisztrációs ismeretekkel rendelkezett, és megvolt a szükséges gazdasági szakértelme. A szövetkezet igazgatóságában és felügyelő bizottságában együttvéve három okleveles mezőgazda (agrármérnök) volt, akik a mezőgazdasági szakszerűséget képviselték. A hetenkénti igazgatósági üléseken pedig ezenkívül a Vármegyei Gazdasági Felügyelő is állandóan jelen volt. A szövetkezet telepítő munkájával kapcsolatban voltak olyan kritikai vélemények is, hogy a telepesek közti irányító munkára fölösleges külön telepfelügyelő alkalmazása. Ezzel szemben a közjóléti szövetkezet vezetősége azzal védekezett, hogy a mezőgazdaságilag szakképzett telepfelügyelő alkalmazása már a Földművelésügyi Minisztérium által végzett telepítéseknél is jól bevált. Ez volt tapasztalható Baranyában a Földművelésügyi Minisztérium magyarbólyi telepítésénél is. Egyébként a baranyai telepfelügyelő alkalmazásához mind az Országos Szociális Felügyelőség, mind pedig a Földművelésügyi Minisztérium hozzájárult. A telepfelügyelő munkájának szükségességét az eddigi tapasztalatok igazolták. A telepfelügyelő fizetésére fordított költség megtérült a telepesek intenzívebb gazdálkodásában, jobb fizető-, illetve törlesztőképességében.