Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1978. (Pécs, 1979)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNY A NEMZETISÉGEK LEGÚJABBKORI TÖRTÉNETÉHEZ BARANYÁBAN - Kopasz Gábor: Vármegyei telepítések a két világháború között

A különböző intézkedései, telepítési módszere igazolására felhozta még a szövetkezet, hogy a baranyai telepítések célja a Volksbundba tömörült hazai németség további térfoglalásának a megakadályozása, s ezzel szemben a vármegye csökkenő magyar lakosságának létszámban való erősítése. A telepítő munka során a közjóléti szövetkezetnek távoli vidékről elütő hagyományokkal és életmóddal rendelkező sokgyermekes családokat kellett áttelepíteni Baranyába. A megszokott környezetből való kimozdítás alkalmával esetleg még lelki megrázkódtatásokra is lehetett számítani, hiszen a kapitalista viszonyok között nem volt ritka az olyan eset, hogy egy-egy falusi ember még a saját községe határát sem igen lépte túl. A különböző helységekből érkezett telepesek magukban sem alkottak homogén egységet. Az is nehezítette a telepítő munkát, hogy az ideérkezett sokgyermekes családokat a helybeliek sem fogadták mindig barátságosan. Mindezek azt követelték, hogy a közjóléti szövetkezet megfelelő figyelemmel és körültekintéssel végezze a telepítő munkát. A háziipari tevékenységet a szövetkezet pénzbeli forrásként értékelte; vagyis hogy menynyi hasznot hajt a telepeseknek, és magának a szövetkezetnek. A Csonkamindszenten termelt fűzvesszőt kétharmad részben a telepesek között szervezett tanfolyamokon és a régi lakosok közötti egyes szegény családok segítségével dolgozták fel. A házikezelésben tartott ingatlanokon, valamint a telepesek birtokain termett kender szintén a háziiparban nyert feldolgozást. Kézi rokkán fonták meg fonallá, s a fonalból a szövőasszonyok a szövetkezet által kölcsönadott szövőszékeken vásznat szőttek. Egy évben így 2 000 m vásznat is nyertek, amelyet méltányos áron juttattak a telepes családoknak, hogy a maguk és gyermekeik ruházatára fordíthassák. A háziipari foglalkoztatás az 1943. év végén 2 711 P nyereséggel zárult, és ezen felül a bevételből még a háziiparban foglalkoztatott tisztviselők fizetését is fedezték. Jelentős bevétele volt a szövetkezetnek a házikezelésű ingatlanaiból, az oroszlói, magyarmecskei és a többi szántóterületekből, valamint a házikezelésű erdőingatlanokból. A házikezelésű ingatlanok a szövetkezeti központi ügyvitel költségeihez 13 491 P-vel, az állatveszteségi tartalékalaphoz pedig 13 000 P-vel járultak hozzá, így összesen a 26 491 P összeg ingatlanok jövedelméből került ki. De a saját kezelésű ingatlanok jövedelme fedezte a telepfelügyelői illetményt, és kiszállási költségeit is.

35 A közjóléti szövetkezet a Földművelésügyi Minisztériumtól, de még inkább a Belügyminisztériumtól, ennek ONCSA-pénzéből kapott sok százezres ellátmányairól elszámolt ugyan, de ezeket nem fizette vissza. Tulajdonképpen arról számolt el, hogy a kapott összegeket miként használta fel telepítésre, a sokgyermekes családok tulajdonába, vagy használatába adott ingatlan és ingó juttatásokra. A juttatott ingatlanok főként szántóföldek és lakóházak voltak. Amíg az építőanyagból, vagy a düledező cselédlakásokból telepes lakóházak lettek, ehhez sok munkára és pénzre volt szükség. Sok pénzt igényeltek a telepesek részére történt nagy- és kisállat beszerzések is. Az elegendő mennyiségű állatjuttatások nélkülözhetetlenek voltak ahhoz, hogy a telepes kisbirtokok megfelelő mezőgazdasági kisüzemekké alakuljanak. A nagyállatjuttatásoknál tehén, ló, sertés, kecske, juh, a kisállatjuttatásoknál főként baromfiak vásárlása szerepelt. A holt felszerelési tárgyaknál és egyéb juttatásoknál a legkülönbözőbb tárgyak fordultak elő: kocsi, lószerszám, eke, borona, vetőgép, takarmány, vetőmag, élelmiszer, ruha. Ahogy a telepesek száma szaporodott, mind az élő, mind a holt felszerelési tárgyak és az egyéb juttatások egyre növekedtek. Miután a Baranya Vármegyei Közjóléti Szövetkezet 1939-ben alakult meg, a tényleges telepítő munkája pedig 1940-től indult meg, az alábbi táblázattal szemléltetjük a telepesek részére történt egyéni juttatásokat az 1940—1943-ig terjedő évekről.