Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1978. (Pécs, 1979)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNY A NEMZETISÉGEK LEGÚJABBKORI TÖRTÉNETÉHEZ BARANYÁBAN - Kopasz Gábor: Vármegyei telepítések a két világháború között

háború alatt a Jugoszláviától átmenetileg visszacsatolt baranyai háromszögben. Az sem derül ki, hogy folytattak-e itt egyáltalán telepítő munkát. A Belügyminisztérium kiutalt ugyan 1941. végén Dél-Baranya felsegítésére 201 500 P-t „szociális kölcsönök" nyújtására, de ebből a közjóléti szövetkezet 140 000 P összegnek átruházását kérte az anyavármegyében jelentkező igények kielégítésére. Azt ígérte a közjóléti szövetkezet, hogy ezt az összeget a következő év tavaszán az 1942. évi ellátmányból visszatéríti. így majd a dél-baranyai kérelmek tavaszi letárgyalása során fel lehet használni dél-baranyai kölcsönkiutalásokra. A Vármegyei Közjóléti Szövetkezet tehát a baranyai háromszögben levő községekből érkezett kérvényekre csak 1942 tavaszától kezdve folyósított szociális kölcsönöket. Néhány adat azonban utal arra, hogy a Balkánról települtek haza olyan magyar családok, amelyeknek elődeit az előző századokban telepítették ki Magyarországról. A dárdai gyógyszerész pl. 1942 végén a Boszniából hazatelepített magyarok részére adott ki gyógyszereket a közgyógyszerellátás terhére. Az alispáni hivatal a gyógyszerész által benyújtott számlákat ki is fizette (20809/1942. alisp. sz.). A szövetkezet szociálpolitikai feladatai közé tartozott a már juttatásban részesült telepesek gondozása. A háborús viszonyok is kényszerítették erre a szövetkezetet, nehogy a telephelyeken a mezőgazdasági termelésben és a beszolgáltatásban visszaesés legyen. Az áttelepítés után továbbra is figyelemmel kísérték a sokgyermekes telepes családok életét, helyzetét, gazdálkodását, terméseredményeit. Földművelő, állattenyésztő munkájukat, egész gazdálkodásukat irányították, ellátták őket szaktanácsokkal, szükség szerint esetleg további beszerzési kölcsönökkel. A háborús gazdálkodás következtében nemcsak az élelmiszereket kötötték jegyrendszerhez, hanem a mezőgazdaság számára szükséges iparcikkeket is. Az ilyen iparcikkek jegyutalványainak szétosztását az ipartestületek végezték a járások mezőgazdasági bizottsága javaslata alapján. Baranya vármegye alispánja a járási főszolgabírók útján intézkedett, hogy a közjóléti szövetkezet telepeseinek a gazdaságaik működtetéséhez szükséges iparcikkeket kiutalják. Mindegyik főszolgabírónak a járásába eső telephelyekről, illetve telepesekről kellett gondoskodnia. A hegyháti (sásdi) járásban volt Vidákpuszta, a pécsi járásban Üszögpuszta és Szökédpuszta, a villányiban Kuruczpuszta, a szentlőrinci járásban a magyarmecskei (hernádfai) telep.

30 Miután a telepesek jelentős kisállatjuttatásban részesültek, hogy ezek tartását és tenyésztését megfelelő eredménnyel végezhessék, kisállattenyésztési népszerű szakkönyveket szerzett be részükre a szövetkezet.

31 Mivel a telepesek más vidékekről jöttek Baranyába, más szokásokat hoztak magukkal, így nem volt könnyű az új környezetbe való behelyezkedésük. Ezért maga a megyei alispán is mindent el akart követni, hogy a telepesek új lakóhelyeiken a régi lakosság közé beilleszkedjenek, gazdaságilag megerősödjenek. Főként a telepesek mezőgazdasági szakismereteinek a gyarapításával akarta ezt elérni. Úgy gondolta, hogy így a telepesek megközelíthetik, utolérhetik a régi lakosokat, akik jobban ismerték a baranyai földművelési viszonyokat, a föld termőképességét. A szakismeretek gyarapítására alkalmasnak tartotta a népszerű szakfolyóiratokat, amelyek ébrentartják és fokozzák a mezőgazdasági szakkérdések iránti érdeklődést, és egyszerű módon közölnek olyan szakismereteket, amelyek eredményesebbé tehetik a telepesek gazdálkodását is.

32 Az Országos Szociális Felügyelőség Baranya megyébe külön szociális gondozót helyezett le, hogy a megye több járásában levő telepesek gondozását végezze. A közjóléti szövetkezet igazgatósága a felügyelőség rendelkezését tudomásul vette, és maga is szükségesnek tartotta, hogy a telepesek szociális gondozását külön szociális gondozó lássa el. A járási szociális gondozók ugyanis csak ritkán tudták volna látogatni a telepeseket, mert az egyes járások lakossága között végzett gyakorlati szociálpolitikai munkával voltak elfoglalva. A szövetkezet igazgatósága a telepesek fokozottabb gondozásának kérdését a szociális gondozó megbízásával megfelelő megoldásnak találta.