Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1978. (Pécs, 1979)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNY A NEMZETISÉGEK LEGÚJABBKORI TÖRTÉNETÉHEZ BARANYÁBAN - Kopasz Gábor: Vármegyei telepítések a két világháború között

A megbízott szociális gondozónak havonként legalább 16 napot kellett a telepesek között eltöltenie. A szövetkezet igazgatósága a területileg illetékes szociális felügyelőség jóváhagyásától függően hozzájárult hogy a telepesek szociális gondozója részére, az ONCSAtól járó illetménye és utiátalánya változatlan fenntartása mellett, a közjóléti szövetkezet havi 120 P különmunkadíjat folyósítson részére. Ezért a gondozói munkakör ellátása mellett köteles volt a telepesek kérelmeit, fizetési kötelezettségeit rendszeresen nyilvántartani, az igazgatóság határozatainak végrehajtását a helyszínen ellenőrizni, a telepesek terménybeszolgáltatási kötelezettségét a telepfelügyelő útmutatása alapján ugyancsak ellenőrizni.

33 Úgy látszik, hogy a polgári vezetőségnek a telepesek „gondozásánál" fontosabb volt azok kézbentartása. Ennek fejében kapta a szociális gondozó a magasabb fizetést, illetve a szövetkezettől a külön fizetéskiegészítést. Ha a telepesek időben nem tettek eleget törlesztési kötelezettségeiknek, a szociális gondozó állandóan sürgette őket. De sakkban tartotta őket olyan szempontból is, hogy a közjóléti szövetkezet intézkedéseinek mindenben megfeleljenek, főként pedig, hogy a közellátási terménybeszolgáltatásaikat késedelem nélkül teljesítsék. A Baranyában levő telepesek és telephelyek közvetlen gazdasági irányítása a telepfelügyelö feladata volt. A szövetkezet mezőgazdasági ingatlanainak a szakszerű gazdasági kezelésére az igazgatóság szükségesnek látta az okleveles gazdának (mezőgazdasági mérnök), mint telepfelügyelőnek az alkalmazását, hasonlóan az állami telepítéseknél a Földművelésügyi Minisztérium által alkalmazott telepfelügyelőkhöz. A baranyai telepfelügyelő 1942 tavaszán lépett szolgálatba. A Baranyai Közjóléti Szövetkezet telepfelügyelőjének, Gothar Lajosnak a teendői voltak: a telepesek munkájának, gazdálkodásának az irányítása, felügyelete, s a szükséges élő és holt gazdasági felszerelések beszerzésének intézése. Fegyelmi szempontból a közjóléti szövetkezeti igazgatóság, szakszempontból a vármegyei gazdasági felügyelő alá tartozott. Megkívánta tőle, hogy a telepesek között végzett munkájához a teljes szaktudását, munkakészségét és munkaerejét adja. A megyei gazdasági felügyelőségi tisztviselőkhöz hasonlóan, a IX. fizetési osztályban kezdődő VII. fizetési osztályban végződő, fokozatosan emelkedő fizetést, családi pótlékot, gyógykezelést kapott, s ezenfelül még 81 kat. hold ingatlannak és az azon lévő épületeknek a használatát. Tehát a rendes, státusbeli fizetésen kívül még illetményföldje is volt. Azt a kedvezményt is megadta neki az igazgatóság, hogy 15 évi kifogástalan szolgálat után illetményföldjét az akkori becslési értékben megválthassa, törlesztését pedig már a mostani szolgálatba lépésekor megkezdhesse. Az illetményföldet az oroszlói ingatlanból hasították ki a telepfelügyelő részére, és 1943-tól kezdhette el használatát, s ugyanakkor költözhetett be a lakásba is. Egy évig viszont pécsi lakbért kapott. A teljes pénzfizetése összesen 366 P volt. A telepfelügyelőnek kellett hivatalból magára vállalnia a telepesek minden gondját, baját. A még tovább nem juttatott termények, holt gazdasági felszerelések és építési anyagok leltár szerinti kezelése is feladatai közé tartozott. A földművelésügyi miniszter szintén őt bízta meg a Gödreszentmártonhoz tartozó Szénáspuszta állami telepeseinek az irányításával, amiért szintén kapott némi tiszteletdíjat a minisztériumtól. Szénáspusztán ekkor még hátra volt 13 új istálló megépítése, amelyhez a minisztérium 55 000 P kamatmentes kölcsönt nyújtott a telepeseknek. A telepfelügyelő irányítása alá tartozott 110 telepes család, amelynek összlétszáma mintegy 1 100 fő volt. A sokgyermekes telepesek iskolaköteles gyermekei egy-egy községben 20, 30, sőt 50 fővel is megemelték az iskolai tanulók létszámát, és ilyen esetekben emelni kellett a tanerők számát is. Viszonylag hamar megteremtődött a telepesek közötti összahang egy-egy telepen belül. Azonban a régi lakosság általában nehezen melegedett össze a Hajdu, Szabolcs és Zala