Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1978. (Pécs, 1979)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNY A NEMZETISÉGEK LEGÚJABBKORI TÖRTÉNETÉHEZ BARANYÁBAN - Kopasz Gábor: Vármegyei telepítések a két világháború között

Jellegzetes baranyai sajátosság volt a sokgyermekes útőrök telepítése. Mintegy 12 sokgyermekes útőrt, illetve napszámos útőrt telepítettek le a megyében. A sokgyermekes útőrök részére házvételre, illetve házépítésre 100 000 P-t utalt ki a belügyminiszter. A Baranyába telepített sokgyermekes útőrök iskolás gyermekeinek a felruházására a Kereskedelem- és Közlekedésügyi Minisztériumtól is segélyt kaptak; sőt a minisztérium köszönetét fejezte ki Horvát István alispánnak, hogy ilyen fontos ügyben fáradozik, mint amilyen a sokgyermekes útőrök letelepítése Baranya megyében.

25 A sokgyermekes útőrök telepítésével is a Vármegyei Közjóléti Szövetkezet emelni akarta a baranyai telepesek számát. Az útőrök családjában is volt 6—8 gyermek, így tehát valóban ezek telepítésével mintegy 100 fővel növelték Baranya megye népességét. 5. Szociális juttatások és a telepesek gondozása Ami a szociálpolitikai tevékenységet illeti, a Vármegyei Közjóléti Szövetkezetek munkája kétirányú volt. Háziipari foglalkoztatással kereseti lehetőséget kívántak nyújtani főként a munkanélkülieknek, kölcsönökkel pedig elő akarták segíteni a rászoruló családok anyagi megerősödését. Munkával és kölcsönnel elsősorban a sokgyermekes családokat támogatták. De nagy teherrel nehezedett a polgári társadalmi rendszerre a második világháború előtti nagymérvű munkanélküliség is. Félelemmel töltötte el a rendszer urait a nagyszámú munkanélküliek egyre fokozódó elégedetlensége és munkakövetelése. Az anyagi támogatásra kiszemelt családokról minden esetben környezettanulmányt készítettek. Ha a községben volt zöldkeresztes védőnő, ennek feladata volt a környezettanulmány felvétele. A Baranyai Közjóléti Szövetkezet háziipari tevékenysége, főként a háború alatti nyersanyaghiány miatt, fűzvessző- és kenderfeldolgozásra terjedt ki. A baranyai szövetkezet fűztelepe Csonkamindszenten volt, ahol évente mintegy 7—800 mázsa fűzvesszőt termeltek. Ennek több mint a felét háziiparban (kosárfonás) dolgozták fel, a többit pedig mint vesszőt értékesítették. A csonkamindszenti füztelepen természetbeni lakást adtak a fűztelepkezelőnek; részére egy új házat építettek istállóval. A házi kezelésű ingatlanokon, valamint a telepesek birtokain a közjóléti szövetkezet viszonylag nagymennyiségű kendert termeltetett, amit a háziiparban dolgoztak fel. Pécsváradon volt szőnyegcsomózó telepe is, de ezt a szőnyegcsomozó telep vezetője és az igazgatóság között létrejött megállapodás alapján 1943-ban felszámolták. A telep felszerelése, leltári tárgyai majdnem kizárólag állami tulajdont képeztek. A közjóléti szövetkezetnek volt Baranyában háziipari boltja. A szövetkezet háziipari tevékenységének ágazatai voltak: 1. Különféle kendervásznak készítettése. 2. Nemes fűzvessző feldolgoztatása. 3. A vásárolt népművészeti áruk értékesítése. 4. Seprűkészítés (cirokseprű) és értékesítés. A szövetkezeti tagok által szőtt kendervászonból látták el a közjóléti szövetkezetnek a megyébe telepített mintegy 140 sokgyermekes családját, kb. 1 400 személyt.

26 A szövetkezet kosárfonó-, varró és szövőtanfoiyamokat rendezett a telepes családok részére. Ezeket a Pécsi Háziipari Felügyelőség, illetve annak felettes hatósága, az iparügyi miniszter hozzájárulásával szervezték. Sőt a háziipari felügyelőség vállalta az oktatók díjazását, útiköltségeit és társadalombiztosítási járulékait. Egyéb kisebb kiadásokról a közjóléti szövetkezet gondoskodott éves költségvetésében. A fűz, a cirok és a kender feldolgozása, általában a háziipari foglalkoztatás jelentős és lényeges szerepet játszott a közjóléti szövetkezet működésében. Ezzel üzletszerűen foglalkozott. Anyagbeszerzéssel és a készítmények értékesítésével kapcsolatban kiterjedt le-