Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1978. (Pécs, 1979)
TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNY A NEMZETISÉGEK LEGÚJABBKORI TÖRTÉNETÉHEZ BARANYÁBAN - Tegzes Ferenc: A miniszterelnökség délszláv szakreferensének jelentései a baranyai délszlávokról az 1920-as évek első felében
SZŐKÉD 107 1922 108 Ezt a falut március 22-én délután tekintettem meg. Ez is az egerági plébániához tartozik. A templom nyelvét illetőleg tehát ugyanolyan elbánásban részesülnek, mint az előző falvak lakói. A tanító vasár- és ünnepnapokon felváltva magyar, sokác és német nyelven tart litániát az iskolában. A lakosság 1/4 része magyar, a többi fele részben sokác és német. Vallásra nézve mindnyájan róm. katholikusak. Az iskola tanításnyelve a magyar, azonban a sokácok és németek olvasni, írni, imádkozni külön anyanyelvükön is tanulhatnak heti 1 — 1 órán. Tanítójuk neve Steiner Ferencz. Beszél németül és gyengén sokácul, de annyit tud, hogy a sokác olvasást, írást, hittant tanítani képes. A tanító szerint a falu népe általában hazafiasán viselkedett a megszállás idején. A faluban jártak jugoszláv izgatók, még pedig Babies nevű eszéki reáliskolai tanár, Glibinszki szerb tanító és egy eszéki tanfelügyelő. A nép eleinte látszólag velük tartott, de mikor kiismerte őket, elfordult az izgatóktól és sem optáló, sem Baranyának Magyarországtól való elszakítását kérő nyilatkozatot nem írta alá. Említésre méltó, hogy a szökédi sokác és német ajkú nép még a megszállás idejében is a magyar nyelv tanítása mellett foglalt állást s a tanító a nép anyanyelvén kívül a magyar nyelven is tanította a gyermekeket. Itt is az a baj, hogy a tanító az anyanyelvi olvasást más könyv hiányában kénytelen a jugoszláv megszállás idejében itt maradt zágrábi olvasókönyvekből tanítani. A sokácok újságot és naptárt kérnek anyanyelvükön, hogy ők is olvashassanak, mint a magyarok és németek. Szőkéd falura nézve az olvasókönyv kicserélésére, valamint lapjukra vonatkozó intézkedéseken kívül más intézkedésre nincs szükség. ! 923109 Ezt a községet április 8-án látogattam meg. A viszonyok ebben a három ajkú községben a lehető legjobbaknak mondhatók. A különböző nyelvű lakosság közt semmi jele sincs a nemzetiségi viszályoknak, mert a faluban az öregeket kivéve, mindenki tud magyarul és a magyar nyelvet használják egymással való érintkezésben. Saját nyelvüket a sokácok és németek csak egymásközt használják. A falu sokác ajkú lakossága a megszállás idején is jól viselte magát, nem ült fel a szerb lázítóknak, a pécsi szerb konzulnál pedig még senki sem volt közülök. Senki sem optait és csak egy gazda ment el, ki mint volt dobrovoljác Pélmonostoron 10 hold földet kapott a szerbektől. A községben legtöbb a sokác, valamivel kevesebb a német és jóval kevesebb a magyar ajkú. Az iskola róm. kath. felekezeti jellegű. Az igazgató-tanító Steiner Ferenc 21 év óta működik a faluban, beszél magyarul, németül és horvátul. Az osztálytanító Hess Károly 1 év óta működik itt. Az igazgató-tanítónak nagy érdeme van abban, hogy a viszonyok rendezettek hazafiság és magyar nyelv tekintetében. Most a „leventék" egyesületének szervezésével foglalkozik. Az igazgatótanító vezeti a vasár- és ünnepnapokon az iskolateremben a délutáni ájtatosságokat felváltva 3 nyelven. A tanulók közül 17 magyar, 31 német és 27 horvát ajkú. Összes számuk 75. A tanítás nyelve magyar, a horvát ajkú gyermekek IL, a németajkúak pedig a III-ik osztálytól kezdve tanulnak anyanyelvükön olvasni és írni. Hogy az iskola jól teljesítette a magyar nyelv körüli teendőit, az leginkább abból tűnik ki, hogy a különböző anyanyelvű tanulók egymásközt magyarul beszélnek. Erről a következő alkalmakkor győződtem meg. Vasárnap gyalog mentem Egerágról Szőkédre. Két szökédi VTik osztályba járó német ajkú tanuló vitte podgyászomat. Az egész 2 és fél kilométernyi úton 20—30 lépésnyire előttem haladó fiúk folyton magyarul beszélgettek és egy szót sem ejtettek ki németül. Több utcán áthaladva, megfigyeltem a játszó gyermekcsoportokat. A gyermekek és a ház előtt álló fiatal suhancok és leányok magyarul szóltak egymáshoz és magyarul köszöntöttek. Két, egymással veszekedő sokác gyermek magyarul szidta egymást. Később több a vasúti megállónál ácsorgó sokác és német gazdát szóllítottam meg, mindegyik jól ki tudta fejezni gondolatait magyarul. VERSEND 110 1922 111 Versenden május hó 10-én voltam. Ez a község a mohácsi járásban fekszik, lakosainak száma 1392, valamennyi róm. kath. Nyelvre nézve 45% német, 40% sokác, 15% magyar; a magyar nyelvűek közül legtöbben cigányok, kik a
