Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1978. (Pécs, 1979)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNY A NEMZETISÉGEK LEGÚJABBKORI TÖRTÉNETÉHEZ BARANYÁBAN - Tegzes Ferenc: A miniszterelnökség délszláv szakreferensének jelentései a baranyai délszlávokról az 1920-as évek első felében

falu végen apró kis házakban laknak s főleg vályogvetésből és zenélésből élnek. Gyermekeik nem járnak iskolába s ottlétemkor fülsiketítő lármával játszott egész csapat cigány gyermek az utca porában. A jegyző és a kath. tanítók útján megismerkedvén a helyi viszonyokkal, összehívattam a sokácokat. Az egész tanterem megtelt velük, oly sokan jöttek össze. Az asszonyok mikor megtudták, hogy ott vagyok, mert a birjáni és olaszi sokácoktól már értesültek, hogy valaki, aki tud horvátul, Budapestről jár vidékükön, hívás nélkül özönlöttek az iskolába. A nép, különösen az asszonyok nagyon közlékenyek voltak. Elmondták, hogy őket is csábították a szerb urak, hogy hagyják el hazájukat. Néhányan elmentek, de ők itt maradtak s nem is szándékoznak elmenni. Panaszkodtak, hogy a németek nem hagynak nekik békét s azért nincsen velük jó viszonyban. A magyaroknak szívesen engedelmeskednek, de a németek parancsait nem tűrik, mert ők különb hazafiaknak tartják magukat mint a németek. Elmondták, hogy a németek a szerbekkel ittak, meghívták őket szellőjükbe s mulattak velük. A németek — úgymond — többet árulkodtak a szerbeknél mint ők. A tanítók szerint ez nem igaz. Azért beszélnek a németekre, mert valami templomi ügy miatt haragban vannak velük. Megdicsértem őket, hogy jó hazafiaknak vallják magukat. A helyettes bíró, a közgyám és két esküdt sokác. Ebben a tekintetben tehát nincs okuk panaszra. Szeretnék, ha az iskolaszék világi elnöke közülök kerülne ki. Kértek, hogy eszközölnék ki nekik fegyverengedélyt, hogy vadászhassanak. E két kérésükben — mondám — nem lehetek segítségükre, mert egyik ügy sem tartozik reám. Elmondták, hogy van olvasókörük, de nincs — mint a németeknek — olvasnivalójuk. Megnyugtattam őket, hogy Pécsett részükre meg fog jelenni egy horvát lap és naptár. Ajánlottam nekik s a tanítóknak, hogy hozassanak magyar néplapokat is. A falu iskolája róm. kath. felekezeti jellegű. A tanítás nyelve a magyar, de olvasni és írni a németeket és sokácokat anyanyelvükön is tanítják. A megszállás alatt a szerb hatóságok elrendelték, hogy csak horvátul és németül tanítsanak. A tanítók azonban a megszállás alatt is magyarul tanítottak. Ezért megdicsértem a tanítókat. A tanulók száma 178, kik közül 60% a német, 30% a sokác és 10% magyar. A cigányok gyermekei közül kevesen járnak iskolába, még pedig a tanítók állítása szerint azért, mert nem férnek el az iskolában. A tanítókat figyelmeztettem, hogy ez nem helyes, mert nem szabad meg fosztani őket a művelődés áldásaitól, de a magyar nyelvi eredménynek is hasznára lenne, ha a magyar cigány gyermekek valamennyien iskolába járnának, mert ezáltal több magyar beszéd hangoznék el az iskolában. A tanítótestület három tagból áll. Az igazgató-tanító Heigl Lipót, ki 42 év óta működik itt. Az osztálytanítók közül Denz István 6, Mayer Ida 10 év óta működnek Versenden. Mind a hárman tudnak németül és horvátul is. A testület tagjai a hazafias horvát könyvek hiánya miatt panaszkodtak, melyek már nem kaphatók. A megszállás alatt Eszékről beplántált olvasókönyvekre volnának utalva, amelyekben nincs ugyan magyar-ellenes vonatkozás, de hazafias vonatkozás sincs bennük. Ajánlottam, hogy még szükségből se használják ezeket a könyveket, mert a sokác dialektustól elütő horvát irodalmi nyelven vannak írva. Ennek megtanulására a népnek nincs szüksége. Közöltem velük, hogy gondoskodás történt, hogy a bunyevác-sokác tájszóláson írt régi ábécéskönyvek ismét megjelenjenek. A versendi viszonyok nem kívánnak sürgős intézkedéseket. VÉMÉND

112 1922

113 Véménd pécsváradi járásban fekvő községet május hó 7-én kerestem fel. Lakosainak száma 2800, kik közül 2400r. kath. német és 400 gör. kel. szerb ajkú. A szerbek közül Jugoszlávia javára optait 80 család, tehát valamennyi, de eddig csak néhány vagyontalan család ment el. A megszállás alatt a németek türelmesen viselkedtek s ezért általánosságban nagyobb bántódásuk nem volt. A szerbek azonban bátrabbak és hangosabbak lettek, mint a megszállás előtt voltak. A róm. kath. templom nyelve német. A róm. kath. felekezeti iskolában a tanítás nyelve régebben magyar volt, most azonban részben magyar és német. Ugyanis mikor a Bleyer-féle rendelet megjelent, az iskolaszék akként határozott, hogy az első és második osztályban német, a harmadik osztálytól kezdve pedig magyar és német legyen a tanítás nyelve. Az iskolaszék határozatát a pécsi püspök akként módosította, hogy tekintettel a pusztai magyar tanulókra, az első és második osztályban is taníttassék a magyar nyelv. Az egyik iskola róm. kath. felekezeti, 4 tanerős. A másik gör. kel. szerb. A szerb iskola tanítónője a megszállókkal eltávozott, azóta a szerb lelkész tanítja a szerb gyermekeket, kiknek száma 18 mindennapos és 9 ismétlő.