Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1978. (Pécs, 1979)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNY A NEMZETISÉGEK LEGÚJABBKORI TÖRTÉNETÉHEZ BARANYÁBAN - Tegzes Ferenc: A miniszterelnökség délszláv szakreferensének jelentései a baranyai délszlávokról az 1920-as évek első felében

körül fogták és a pap, valamint a többi szerb kiküldöttek csendőrök segítségével kényszerítették őket a falunak Jugoszláviához való tartozását kérelmező nyilatkozat aláírására. A faluban katholikus felekezeti iskola is van, melynek a tanítási nyelve a magyar, de a gyermekek heti két órán németül is tanulnak írni és olvasni. A tanítónő neve Weisz Piroska, ki a megszállás idejében is itt maradt, de csak németül volt szabad tanítania. A tanulók száma 22. A szerbek kértek, hogy szerezzek nekik szerb tanítót mert gyermekeik tanulás nélkül nőnek fel. Figyelmeztettem őket, hogy szerb tanítót évek múlva sem kaphatnak, mert a zombori szerb tanítóképzőintézet a jugoszlávok kezébe került, de a magyar állam nevelni fog részükre szerbül is tudó tanítókat. Addig is azonban, míg szerb tanítót kapnak, küldjék gyermekeiket a magyar iskolába. Az csak hasznukra lesz, ha gyermekeik magyarul is megtanulnak. A szerb olvasásra és írásra a hetenként kijövő lippói szerb pap fogja megtanítani gyermekeiket. Végül hosszas rábeszélésemre megígérték, hogy ezután gyermekeiket valamennyien beküldik a magyar iskolába, de kértek, hogy a tanítónőt cseréljük ki szerbül is tudó tanítóval. Ha ez megtörténik, akkor lemondanak a külön szerb iskoláról. Megjegyzem, hogy a szerb ajkú tanulók száma 12. Két szerb gazda megjegyezte, hogy gyermekeiket már beadták a magyar iskolába, de ki is vették őket, mert a tanítónő soha egy szót sem szólt hozzájuk az iskolában. A tanítónőt figyelmeztettem, hogy foglalkozzék a szerb gyermekekkel is s igyekezzék őket hazafias érdekekből az iskolába édesgetni. Útmutatást adtam a tanítónőnek foglalkoztatásuk mikéntjére nézve, mert nem tud velük beszélni. A szerb szülők egyelőre azzal is meg fognak elégedni, ha gyermekeik a palatáblán a betűk elemeit le tudják írni, vagy néhány vonással könnyebb tárgyakat le tudnak rajzolni, s ha néhány iskolai tárgy magyar nevét megtanulják. A fő, hogy lássák, hogy a tanítónő az ő gyermekeikkel is foglalkozik. A falu szerb népével való beszélgetés alkalmával az elejtett szavakból azt következtettem, hogy noha mindnyájan optáltak, nem szeretnék szülőhelyüket elhagyni, mert az eltávozottaktól, kik éjjelenként haza jönnek, nem sok jót hallanak a jugoszláviai viszonyok és a velük való bánásmód felől. A mi volt szerbnépünk a goromba bánásmódot és a botot még ugyanazon a hiten levő fajtestvéreitől sem fogadja türelemmel. A szerb nép újságot és naptárt kért tőlem. Sárokra vonatkozó tennivalókra nézve utazásaim befejezte után teendő általános javaslataim közt lesz szó, a szerb gyermekeknek a magyar iskolába való járatására nézve az intézkedés a helyszínen már megtörtént. Sárokról a közel fekvő Lippóra utaztam, ahol a gör. kel. lelkésszel megértettem, hogy heti egy napon Sárokra való utazás és ott a szerb írás—olvasás és gör. kel. hittan tanítása 40 hold első minőségű szántóföld használati jogával busásan meg van fizetve s ezért ne követeljen még külön előfogatot a néptől. A nép zúgolódik és inkább lemond a szerb írás olvasás és hittan tanításról, mintsemhogy előfogatot adjon. A szerb pap megígérte, hogy saját költségén megy Sárokra teendőit végezni. 1925. október 2.

95 A lakosság száma 371, németajkú 123, magyar 25. A gör. kel. szerbek száma az 1920-iki népszámlálás adatai szerint 218. Azóta Jugoszláviába költözködött 17 földnélküli család, maradt 47 család, mind jómódú gazda, kik a község határából 660 hold földet bírnak, míg a németek és magyarok csak 66 holdat. A sároki szerb nép jóindulatú, csendes és békés természetű. Aki eddig nem költözködött ki, az itt marad ezután is. Akik optáltak, kérvényezni szándékoznak magyar állampolgárságuknak újból való elismerését. A sároki gör. kel. szerbek lelkészi állása nincs betöltve, lelkészhiány miatt. A lippói lelkész volna köteles idejárni, de mivel a nép nem ad neki előfogatot, nem jön. A tanítónő vezeti az istentiszteleteket. A sároki nép nincs jó viszonyban a lippói espereslelkésszel. A tanterem elég tágas. A felszerelése nem hiányos, térképei azonban el vannak használva. A tanulók száma 10 és 5 ismétlőiskolába járó. Szerbül csak a 3-ik osztálytól kezdve tudnak elfogadhatóan olvasni, magyarul pedig az 5. és 6-dik osztálybeliek. Történelmet nem tanultak. Földrajzot igen. A tanítónő kérdésére, hogy ,,mi a mi hazánk?" — egy szerb tanuló jó magyarsággal így felelt: „Magyarország a mi kedves hazánk, melyben élünk, mely véd, óv és táplál bennünket", — a karlócai régi engedélyezett magyar olvasókönyv szavai nyomán. A számtan gyengén ment, a magyar beszéd- és értelemgyakorlatok hasonlóképpen. Mégis a két év előttihez képest a haladás szembetűnő, mert 2 évvel ezelőtt semmit sem tanultak az akkor kezdő, 14 éves tanítónőtől. Most már kezd nála némi saját egyéni tanítási módszer kialakulni.