Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1978. (Pécs, 1979)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNY A NEMZETISÉGEK LEGÚJABBKORI TÖRTÉNETÉHEZ BARANYÁBAN - Tegzes Ferenc: A miniszterelnökség délszláv szakreferensének jelentései a baranyai délszlávokról az 1920-as évek első felében

A liptódi viszonyokat május 9-én tanulmányoztam. Liptód a mohácsi járásban fekszik, lakosainak száma kerekszámban 1000. A lakosság túlnyomórésze (közel 800) német, a szerbek száma 200. Van kevés számú (65) magyar is köztük. A szerb lakosság nem viselkedett a megszállás idején a legjobban, mert a németeket feladogatták s elverették. Most le vannak hangolva. Valamennyi folyamodott Jugoszláviába való felvételre. A szerbek külön iskolát tartottak fenn, de tanítójuk meghalt s most iskolájuk üresen áll. A szerb szülők közül néhányan a róm. kath. felekezeti iskolába járatják gyermekeiket. Templomukba néha a ráctöttösi pap jár ki istentiszteletet tartani. Este a kath. iskolába hivattam össze a szerbeket, kik közül sokan jelentek meg. Bizalmukat megnyerve megtudtam, hogy megbánták, hogy hallgattak a szerb izgatásokra és hogy Jugoszlávia javára optáltak. Szeretnének itt maradni, ha bocsánatot nyernének. Megmondtam nekik, hogy ha hazafiasán viselik magukat és érdemeket szereznek reá, az anyahaza nem fogja kényszeríteni őket, hogy hazájukat elhagyják, de viszont senkit sem tart vissza, ha távozni akar, mert a hazának nincs szüksége árulókra s hűtlen gyermekekre. Kértek, járnék közbe, hogy ne legyen bántódásuk, mert optáltak. Kértek továbbá, hogy hitközségi gyűléseiket úgy, mint régen megtarthassák s hogy meggyőződjenek arról, hogy ők gyűléseiken nem politizálnak és nem beszélnek hazaellenes ügyekről, kívánják, hogy gyűléseiken legyen jelen a német bíró és egy szerbül tudó magyar, kit minden alkalommal az igazgató-tanító jelöljön ki. Úgy vélem, hogy hozzájuk intézett szavaimnak meg volt az az eredménye, hogy megbánták eddigi magatartásukat. Az bizonyos, hogy most már párhuzamot vonnak az ott járt jugoszláv izgatók szavai és az én jóakaratú szavaim között, miáltal sikerült gondolkodóvá tennem őket és megingatnom elhatározásukat a Jugoszláviába való kivándorlásra nézve. Mikor eléjük tártam, hogy mi lesz gyermekeikből, ha nem járnak iskolába, mert szerb tanítóra semmi kilátás sincs, megígérték, hogy mindnyájan beadják gyermekeiket magyar iskolába, melynek tanító és a ráctöttösi pópa külön a cirill betűkre is megtanítják gyermekeiket. A hittanra idejövetele alkalmával szintén a ráctöttösi szerb pap fogja őket tanítani. A község róm. kath. iskolája szép épület. Benne a tanítás nyelve a magyar. A németet a tanítók kisegítő nyelvül használják, s német olvasásra írásra és hittanra is tanítják a németek gyermekeit. A kath. iskola kéttanítós. A tanulók száma 146. Az igazgatótanítót Habel Ignácnak hívják, ki 29 év óta van itt. Az osztálytanító Magassy Géza 2 év óta működik Liptódón. Panaszkodik, hogy még nem kapta meg államsegélyét s így nincs miből élnie. Egy kérvényt adott át, hogy küldetésemből kifolyólag sürgettessék meg járandóságának kiutalása. Az istenitisztelet nyelve német. Minden második vasárnap jön ki a babarci plébános misét mondani; német nyelvű litániát a tanító tart vasár és ünnepnapon. Látogatásomból kifolyólag a kir. tanfelügyelőség figyelmeztetendő volna, hogy iskolalátogatásai alkalmával győződjék meg, vájjon a szerbek tényleg beadták-e gyermekeiket a magyar iskolába? mert ha nem adták volna be, kényszeríteni kellene őket erre. Az osztálytanító kérését külön lesz szerencsém Nagyméltóságod elé terjeszteni. LOTHÁRD

56 19227 Március 9-én Lothárd községbe utaztam, hol a lakosság egyik fele magyar, a másik fele sokác. A megyeházán nyert értesülés szerint ebben a községben a lakosság a legintranzingensebb. Tényleg így is van, amint erről személyesen alkalmam volt meggyőződést szerezni. Mindenekelőtt a sokácokat hivattam a magyar bíró lakására. Előadtam kiküldetésem célját s azt a szándékomat, hogy békét s nyugalmat hozzak közéjük. Felhívtam őket, hogy mondják el panaszaikat és kívánságaikat. A sokác gazdák előadták, hogy amióta a szerbek kivonultak, a magyarok részéről állandó üldöztetésnek vannak kitéve. Egy sokác legényt a magyarok agyon is ütöttek. A község képviselőtestületéből kibuktatták őket. Az iskolaszékben csak egy sokácot hagytak meg. Az üldöztetés miatt 30 gazda már kivándorolt. Ha nem lsez békességük, úgy ők is Jugoszláviába mennek. Gyermekeiket az iskolában csak magyarul tanítják. Kívánják, hogy úgy, mint a szerb megszállás alatt volt, a tanító, ki tud sokácul, horvát nyelven tanítsa az ő gyermekeiket, a tanítónő pedig a magyar tanulókat magyarul. A község képviselőtestületében és az iskolaszékben a magyarokkal egyenlő jogokat követelnek. Horvát újságot kérnek, mert amióta a szerbek kimentek, a világ folyásáról semmit sem tudnak.