Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1978. (Pécs, 1979)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNY A NEMZETISÉGEK LEGÚJABBKORI TÖRTÉNETÉHEZ BARANYÁBAN - Tegzes Ferenc: A miniszterelnökség délszláv szakreferensének jelentései a baranyai délszlávokról az 1920-as évek első felében

Az iskolaépület jókarban van, a tanterem tiszta, elég tágas, bútorzata jó, a térképek használható állapotban vannak. A tanítónő a haladási naplóíveket még nem kapta meg egyházi főhatóságától, azért még nem vezette be napi munkáját. A tanulók száma 10, még pedig 7 mindennapos és 3 ismétlőiskolás. A tanulók a második osztálytól kezdve szerbül tudnak olvasni, magyarul a harmadik osztálytól kezdve tanulnak, de a magyar olvasás még lassan megy, nemcsak azért, mert az iskolaév kezdetén vagyunk, hanem azért is, mert egy évig nem volt tanítójuk. A számolásban nem tanúsítottak kellő eredményt, mert a tanító rossz módszerrel tanította ezt a tárgyat. A tanítónő neve: Sztojanovics Ivánka, Pancsován 4 polg. isk. osztályt végzett 1910-ben. Elvált asszony, magyarul jól beszél. Folyó évi szeptember 4-én foglalta el állását. A tanítónő ministeri engedéllyel magánúton végzi a tanítónőképző-intézetet, de vizsgálatra még nem jelentkezett. KÁSÁD

42 1922

i3 Kásádon is április 22-én voltam. Közvetlenül a jugoszláv határ mellett fekvő Kásád jókora, jó kinézésű, 700 lelket számláló falu népe 180 léleknyi magyar és német ajkú kivételével sokác, kik a beremendi plébániához tartoznak. A falu népe fogy, mert a születés ritkaság közé tartozik. A jegyző szerint a múlt évben egyetlenegy keresztelés sem volt a faluban. A bíró igen értelmes és jómódú gazda, valamint a tanító, Prenek Ádám világosítottak fel a falu viszonyai és a nép magatartása felől. Megerősítettek itt szerzett tapasztalataimban a beremendi plébános, káplán és a jegyző. A kásádi nép közül egy sem optait s egy sem ment át, sőt Baranya megszállott területéről költözködnek ide sokácok. Pedig a bolmányi szerb tanító és a pap többször jártak itt, hogy a népet át csábítsák Jugoszláviába, de a nép nem hallgatott rájuk. Mali Kozma volt tanítójuk ment át át Bengére, de nem hazafiatlanságból, hanem, mert atyja ott birtokos, kinek birtokán gazdálkodik. Tanítónak is megválasztották Bengén. A kásádi sokácok Soós altábornagy fogadtatására nagy számban mentek át Beremendre, sőt bandériumot is szerveztek tiszteletére. A tanító, a bíró és a nép nagyon megörültek, mikor megtudták kiküldetésem célját. Azt mondták, hogy a legsürgősebb ideje volt, hogy megjöttem, de még elég jókor, hogy a népet megnyugtassam. A nép már kételkedni kezdett abban, hogy a magyar kormány törődik velük, azt hitték, hogy megfelejtkezett róluk. A nagyszámban összegyűlt népnek a Ministerelnök Úr Öexcellentiája nevében mindenekelőtt megköszöntem, hogy a megszállás alatt józanul, okosan és hazafiasán viselkedtek s nem hallgattak a szerbek ígérgetéseire, csábításaira. További kitartásra buzdítottam őket. A nép panaszkodott, hogy 340 hold földje a demarkációs vonalon túl fekszik. A szerbek megengedik, hogy felszántsák, bevessék földjeiket, azonban a terményt nem engedik áthozni. Az iskola udvaráról alkalmam volt látni, hogy a kukoricaszár még most is lenem vágott állapotban áll a földeken. A szerb határőrök fegyverrel akadályozzák meg a termények áthozatalát. A kukoricatermés a télen a száron maradt, ellepték a varjúk s más madarak ezrei s amit el nem tudtak fogyasztani, ellopkodták a jugoszláv oldalon lévő emberek. A kásádi gazdáknak rengeteg a káruk. Maga a bíró 200 ezer korona kárt vallott. A nép elszegényedik, ha a magyar kormány nem segít rajta és termésének hazahozatala ügyében a jugoszláv kormánynál sürgősen nem lép közbe.

44 E helyen is van szerencsém megjegyezni, hogy ebben az ügyben — mint később Beremendről tett jelentésemben még szó lesz — külön jelentést tettem Ministerelnök Úr Önagyméltóságának. A nép panaszkodott továbbá, hogy nem tud megélni, mert nincs munkája. Eddig a SchaumburgLippe uradalmakban kaptak munkát, most kisebb birtokokra parcellázták az uradalmat. E birtokok tulajdonosai nem alkalmazzák őket mezei napszámosokul. Felemlítették Orsó Gáspár, volt bácskai jegyzőt ki 665 kat. hold földet vett meg az Agrár Banktól a kásádi határban. A nép lépéseket tett, hogy adjon a rokkantak részére földet, a közönség részére pedig adjon legelőt. E miatt a birtokos megharagudott rájuk s most egyáltalán nem ad munkát a község lakosságának. A napszámra szorult szegényebb emberek munka és kenyér hiányában szűkölködvén, kiköltözködni készülődnek. E falu népén is segíteni kellene, mert nemcsak jó hazafiak, hanem értelmesek és munkásak. Azért úgy, mint előbb Alsószentmártonnál jeleztem, szükséges volna gazdasági, vagy ipari szakegyént küldeni a helyszínre, ki a kormánynak javaslatot tenne e vidék népének megmentése ügyében. Iskolájukban a tanítás nyelve magyar s csak a megszállás idejében volt kezdetben horvát, később cirillbetűs szerb. Most sokác nyelven írni és olvasni heti 2 órán a 3-ik osztálytól kezdve tanulnak. A tanító értelmes és buzgó fiatal ember, kinek alkalma lesz a nép érdekében tanítói hivatásának megfelelőleg közreműködni, mert ennek a falunak a népe hajlik a jó szóra.