Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1978. (Pécs, 1979)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNY A NEMZETISÉGEK LEGÚJABBKORI TÖRTÉNETÉHEZ BARANYÁBAN - Tegzes Ferenc: A miniszterelnökség délszláv szakreferensének jelentései a baranyai délszlávokról az 1920-as évek első felében

Az egybegyűlt nép olvasnivalót kért. A tanítót ösztönöztem olvasókör szervezésére; újságot Pécsről várunk. Tennivalók: Mindenekelőtt a nép megélhetési viszonyain akár gyárral, akár mással kellene segíteni, hogy kenyerét alkalma legyen megkeresni, mert másként kivándorol. Erről a következő faluról, Beremendről teendő jelentésemnél lesz szerencsém bővebben szólni. Az olvasókör szervezését a tanító megígérte. KÁTOLY

45 1922™ Kátolyon május 11-én végeztem teendőimet. Ez a község a pécsváradi járásban fekszik. Lakosainak száma 800, kiknek fele német másik fele horvátnak vallja magát. Néhány magyar család is lakik a faluban. Vallásra nézve mindnyájan róm. katholikusok. A megyeházánál és főleg a főszolgabírótól nyert információk szerint a két nyelvű lakosság között nagy az egyenetlenség, egymás iránt való gyűlölködés, ami nemrég verekedéssé fajult s emberöléssel végződött. Ezért kiküldetésem célját illetőleg nem a legjobb reményekkel indultam ebbe a faluba. Az értelmes német bíró, az iskola gondnoka és a tanító világosítottak föl a viszonyok felől, míg a nép összejött. Összehivattam külön a horvát és külön a német ajkú lakosságot. Mind a két ajkúak közül sokan jöttek össze. A horvátok elmondták, hogy a megszállás idején Ilics alezredes embereinek a bíztatására, kik fényes jövőt ígértek nekik, aláírták a Jugoszláviába való áttelepítés iránti kérvényt, de még egy sem ment ki közülök. Az elöljáróságban most német a bíró, de különben a régi szokás szerint a németek közül való bíró után két ciklusban horvát a bíró. A helyettes bíró mindig az ellenkező részből választatik. Az esküdtek közül kettő német, kettő horvát, ezzel ők meg vannak elégedve. Elmondták, hogy azért haragusznak a németekre, mert meg akarják felezni a templom nyelvét. Most két vasárnap horvát és egy vasárnap német, de ha ünnep esik a horvátok vasárnapja után, akkor az ünnepen is horvát az istentiszteletnek nyelve. Az igaz, hogy a németeknek az ünnepekből nem jut több, mint a három fő ünnep második napja, de ez így volt régi idők óta s ők ebből nem engednek. Az is igaz, hogy nagyatyáik s atyáik elég könnyelműen lassanként eladogatták földjeiket a németeknek, de a vasár és ünnepnapi istentisztelethez való jogukat nem adták el; az adás-vevési szerződésben erről szó sincs. így tehát ők ragaszkodnak ősi jogukhoz. Panaszkodtak továbbá, hogy a templom orgonája igen rossz, szinte botrányt okozó, de a németek nem akarnak javításához addig hozzájárulni, míg feles nem lesz az istentisztelet nyelve. Egy horvát fiatalembert ez év húsvétján valaki verekedés közben agyonszúrt. Ezt az esetet a horvátok magukra nézve a németek részéről kihívásnak tekintik, nemzetiségi szempontból mérlegelik és a templom nyelvéből származó ellenségeskedéssel hozzák kapcsolatba. A horvát népet, meghallgatván panaszaikat, mindenekelőtt megdicsértem, hogy a megszállás alatt hazafias szempontból általánosságban jól viselték magukat és a németekkel hazafiság tekintetében megegyeztek. Az istentisztelet nyelve ügyébe azonban nem avatkozhatom, mert ez nem a kormány ügye, hanem a püspöké. Jogaikat tehát védelmezzék ő előtte. Azonban egyéni felfogásom az, hogy akár németül, akár horvátul imádkoznak, vagy énekelnek, az mindenféleképpen az istenhez jut. Azért tehát nyugodjanak bele, amint a püspök úr fog határozni. Ami az orgonát illeti, az már más kérdés, mert annak rossz hangja egyformán bántja a németek és horvátok fülét s egyformán okoz botrányt és szégyent a horvátoknak és németeknek. Azért beszélni fogok német hitsorsosaikkal s ajánlani fogom nekik, hogy ők is járuljanak a 126 ezer koronához, amibe az orgona javítása kerül. Megbeszéltem velük a hozzájárulás kulcsát, amely szerint a vagyonosabbak adójuk, a szegényebbek pedig párok szerint fognak fizetni. Ebbe a horvátok beleegyeztek. Elbúcsúztam tőlük és az iskolából a községházán egybegyűlt németek közé mentem. A szintén nagy számban összejött német gazdák kérdésemre elmondták, hogy a helybeli horvátok a megszállás idején nem szereztek nekik kellemetlenségeket, mert a németek okosan viselkedtek a horvátokkal szemben. Az istentisztelet nyelvére nézve kértem őket, hogy most egy-két évig ne bolygassák ezt az ügyet. A magyar haza szent ügye kívánja, hogy még a legkisebb faluban is béke és nyugalom legyen az emberek, különösen pedig a vegyes ajkú lakosság között. Ne szolgáltassanak okot arra, hogy jugoszláv ellenségeink azt mondhassák, hogy Baranyamegyében a magyarok, vagy a németek üldözik a horvátot, szerbet. Majd megjön a templom nyelve rendezésének az ideje, de most ne álljanak elő követeléseikkel, mert ezzel a hazának is kárt okoznak. A békés együttlakás első jele pedig az legyen, hogy az orgona kijavításához a németek is hozzájáruljanak minél előbb, mert ezt az ő érdekük is így kívánja.