Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1978. (Pécs, 1979)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNY A NEMZETISÉGEK LEGÚJABBKORI TÖRTÉNETÉHEZ BARANYÁBAN - Tegzes Ferenc: A miniszterelnökség délszláv szakreferensének jelentései a baranyai délszlávokról az 1920-as évek első felében

széd faluba, Petárdára, egy sokác család pedig Veröcemegyébe, Dályára, a többi Baranyamegye megszállott területére. Csere is fordult elő. Ugyanis a megszállott területen fekvő Laska község­ből egy magyar gazda cserélt házat, földet egy beremendi sokác gazdával. Az egyháziakban örvendetes változást találtam Beremenden való 3 év előtti látogatásom óta. Ugyanis Beremenden eddig két vasárnap sokác és egy vasárnap német volt az istentisztelet nyel­ve. Magyar mise egyáltalában nem volt. Két hónappal ezelőtt a beremendi 1140 német, 960 ma­gyar, 74 sokác ajkú rom. kath. hivő és a kásádi filián lakó 540 sokác, 100 német és magyarajkú hivő saját elhatározásából küldöttséget menesztett a plébánoshoz és kántortanítóhoz, hogy vál­toztassák meg az istentisztelet rendjét akként, hogy magyar mise is legyen. A küldöttség a pécsi püspökhöz is elment s most egy magyar, egy német és egy sokác nyelvű mise van vasárnaponként felváltva. Ez az eset a viszonyok örvendetes javulására vall. A községnek egy 3 tanerős magyar tannyelvű, rom. kath. felekezeti iskolája van, melyben a németjakúak anyanyelvükön is tanulnak olvasni és írni. Sokác nyelven nem tanítanak benne, mert csak egy mindennapi és 3 ismétlő-iskolás sokác ajkú tanköteles van a községben. A sokác ajkú­ak közt ugyanis a gyermektelenség rendszere dívik s így lassanként a községből kihal ez a népfaj. A gör. kel. szerb iskola régi épület, elég tágas tanteremmel. A térképek jók, a szemléltető ké­pek elhasznált állapotban vannak. A tanító haladási naplót vezet. A többi napló is meg van. A tanulók száma 9, az ismétlőben 12. A tanításban felmutatott eredmény jó. Látszik, hogy a tanító dolgozik. A kath. iskola tanítói is szívesen látják társaságukban a megnyerő külsejű és nem elfogult 22 éves szerb tanítót. Neve Timotics Iván. Négy polg. iskolai oszt. végzett Battonyán és két kereskedelmi iskolai oszt. Budapesten. A magyar nyelvet heti 4 órán a Il-ik osztálytól kezdve tanítja. A tanulók magyarnyelvi feleletei kielégítők, mert a gyermekek az utcán is elég magyar szót hallanak. Timotics a papi pályára készül s azért nem szándékozik Beremenden maradni, mint tanító. A jelenlegi gör. kel. lekész, aki oki. tanító s előbb mint tanító Dunaszekcsőn működött, nagyon népszerűtlen a gör. kel. hivők előtt. Büntetésből nem volt szabad lelkészi teendőket végeznie és lakását elhagynia néhány hónapig. Mivel azonban büntetési ideje alatt engedelem nélkül Jugosz­láviában járt, büntetésből át lett helyezve Százhalombattára. Összeférhetetlen, idegbajos ember­nek mondják. Beremenden való tartózkodásom napján készült távozni, azért nem kerestem fel. BEZEDEK 28 1922™ Ebben a faluban szintén április 5-én voltam. Bezedek a lippói r. kath. plébániához tartozó köz­ség s körjegyzői székhely. Bezedeken kis számú szerb nép lakik, a lakosság túlnyomó része német. A szerbek közül 36 személy ment el Jugoszláviába, valamennyien szegények, úgy, hogy az eltávozottaknak összesen nem volt 8 hold földjük. A szerb lakosok két család kivételével nem optáltak. Akik elmentek, azok sem hagyták el hazájukat önszántukból, hanem a kivonuló szerbek hurcolták őket erőszakkal. A szerb csendőrök puskatussal kényszerítették őket falujok elhagyására. Ha ezt nem teszik, egy sem hagyta volna el Magyarországot. A lippói szerb pap elbeszélte, hogy a kivonuló szerbek őt is magukkal akarták vinni, sőt egy éjjel Baranyának még megszállás alatt levő területéről mintegy 30 szekérrel jött érte 3 csendőr. Parancsnokuk, mikor a szerb pap ellenkezett, megparancsolta az egyik csendőrnek, hogy lőjje le a papot. Csak a véletlen mentette meg a haláltól, mert a falu másik felében járőri szolgálatot teljesítő egyik szerb csendőrnek véletlenül elsült a fegyvere. A lö­vésre figyelmessé lett s a lövés okát kutató idegen járásbeli csendőrök megfelejtkeztek a papról, ki a zűrzavarban a templomban keresett menedéket. A helyi szerb járőrök végül a pópát maguk­kal hurcolni akaró idegen járásbeli szerb járőröket a magukkal hozott magyar s német fuvarosok­kal együtt kizavarták a faluból. Néhány nap múlva nappal jöttek át a csendőrök és a szerb iskola összes bútorzatát és felszere­lését elvitték. A pap csak a magyar történelmi képeket s néhány más szemléltető képet tudott meg­menteni, miket meg is mutatott. A bezedeki szerbek Lippóra járnak templomba s gyermekeik is ide járnak iskolába. Arra a kér­désemre, hogy miért nem adják gyermekeiket a helybeli magyar iskolába? — azt válaszolták, hogy azért, mert ez esetben a lippói papnak kellene a szerb írást, olvasást és hittant tanítani hetenként egy napon, mely napon kocsit kellene számára adniok. Hogy erre ne kényszeríthessék őket, in­kább gyermekeiket küldik a lippói szerb iskolába. A községházába hívott szerb gazdák kijelentették, hogy ők meg vannak elégedve, nem akarnak innen távozni s kértek járnék közbe, hogy a magyar kormány akadályozza meg innen való kite­lepítésüket. A viszonyok javulására befolyással volt az is, hogy a nemrég megtartott elöljárósági választáson egyik esküdtnek szerbet választottak meg s hogy a képviselőtestületnek három szerb tagja is van.

Next

/
Thumbnails
Contents