Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1978. (Pécs, 1979)
TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNY A NEMZETISÉGEK LEGÚJABBKORI TÖRTÉNETÉHEZ BARANYÁBAN - Tegzes Ferenc: A miniszterelnökség délszláv szakreferensének jelentései a baranyai délszlávokról az 1920-as évek első felében
széd faluba, Petárdára, egy sokác család pedig Veröcemegyébe, Dályára, a többi Baranyamegye megszállott területére. Csere is fordult elő. Ugyanis a megszállott területen fekvő Laska községből egy magyar gazda cserélt házat, földet egy beremendi sokác gazdával. Az egyháziakban örvendetes változást találtam Beremenden való 3 év előtti látogatásom óta. Ugyanis Beremenden eddig két vasárnap sokác és egy vasárnap német volt az istentisztelet nyelve. Magyar mise egyáltalában nem volt. Két hónappal ezelőtt a beremendi 1140 német, 960 magyar, 74 sokác ajkú rom. kath. hivő és a kásádi filián lakó 540 sokác, 100 német és magyarajkú hivő saját elhatározásából küldöttséget menesztett a plébánoshoz és kántortanítóhoz, hogy változtassák meg az istentisztelet rendjét akként, hogy magyar mise is legyen. A küldöttség a pécsi püspökhöz is elment s most egy magyar, egy német és egy sokác nyelvű mise van vasárnaponként felváltva. Ez az eset a viszonyok örvendetes javulására vall. A községnek egy 3 tanerős magyar tannyelvű, rom. kath. felekezeti iskolája van, melyben a németjakúak anyanyelvükön is tanulnak olvasni és írni. Sokác nyelven nem tanítanak benne, mert csak egy mindennapi és 3 ismétlő-iskolás sokác ajkú tanköteles van a községben. A sokác ajkúak közt ugyanis a gyermektelenség rendszere dívik s így lassanként a községből kihal ez a népfaj. A gör. kel. szerb iskola régi épület, elég tágas tanteremmel. A térképek jók, a szemléltető képek elhasznált állapotban vannak. A tanító haladási naplót vezet. A többi napló is meg van. A tanulók száma 9, az ismétlőben 12. A tanításban felmutatott eredmény jó. Látszik, hogy a tanító dolgozik. A kath. iskola tanítói is szívesen látják társaságukban a megnyerő külsejű és nem elfogult 22 éves szerb tanítót. Neve Timotics Iván. Négy polg. iskolai oszt. végzett Battonyán és két kereskedelmi iskolai oszt. Budapesten. A magyar nyelvet heti 4 órán a Il-ik osztálytól kezdve tanítja. A tanulók magyarnyelvi feleletei kielégítők, mert a gyermekek az utcán is elég magyar szót hallanak. Timotics a papi pályára készül s azért nem szándékozik Beremenden maradni, mint tanító. A jelenlegi gör. kel. lekész, aki oki. tanító s előbb mint tanító Dunaszekcsőn működött, nagyon népszerűtlen a gör. kel. hivők előtt. Büntetésből nem volt szabad lelkészi teendőket végeznie és lakását elhagynia néhány hónapig. Mivel azonban büntetési ideje alatt engedelem nélkül Jugoszláviában járt, büntetésből át lett helyezve Százhalombattára. Összeférhetetlen, idegbajos embernek mondják. Beremenden való tartózkodásom napján készült távozni, azért nem kerestem fel. BEZEDEK 28 1922™ Ebben a faluban szintén április 5-én voltam. Bezedek a lippói r. kath. plébániához tartozó község s körjegyzői székhely. Bezedeken kis számú szerb nép lakik, a lakosság túlnyomó része német. A szerbek közül 36 személy ment el Jugoszláviába, valamennyien szegények, úgy, hogy az eltávozottaknak összesen nem volt 8 hold földjük. A szerb lakosok két család kivételével nem optáltak. Akik elmentek, azok sem hagyták el hazájukat önszántukból, hanem a kivonuló szerbek hurcolták őket erőszakkal. A szerb csendőrök puskatussal kényszerítették őket falujok elhagyására. Ha ezt nem teszik, egy sem hagyta volna el Magyarországot. A lippói szerb pap elbeszélte, hogy a kivonuló szerbek őt is magukkal akarták vinni, sőt egy éjjel Baranyának még megszállás alatt levő területéről mintegy 30 szekérrel jött érte 3 csendőr. Parancsnokuk, mikor a szerb pap ellenkezett, megparancsolta az egyik csendőrnek, hogy lőjje le a papot. Csak a véletlen mentette meg a haláltól, mert a falu másik felében járőri szolgálatot teljesítő egyik szerb csendőrnek véletlenül elsült a fegyvere. A lövésre figyelmessé lett s a lövés okát kutató idegen járásbeli csendőrök megfelejtkeztek a papról, ki a zűrzavarban a templomban keresett menedéket. A helyi szerb járőrök végül a pópát magukkal hurcolni akaró idegen járásbeli szerb járőröket a magukkal hozott magyar s német fuvarosokkal együtt kizavarták a faluból. Néhány nap múlva nappal jöttek át a csendőrök és a szerb iskola összes bútorzatát és felszerelését elvitték. A pap csak a magyar történelmi képeket s néhány más szemléltető képet tudott megmenteni, miket meg is mutatott. A bezedeki szerbek Lippóra járnak templomba s gyermekeik is ide járnak iskolába. Arra a kérdésemre, hogy miért nem adják gyermekeiket a helybeli magyar iskolába? — azt válaszolták, hogy azért, mert ez esetben a lippói papnak kellene a szerb írást, olvasást és hittant tanítani hetenként egy napon, mely napon kocsit kellene számára adniok. Hogy erre ne kényszeríthessék őket, inkább gyermekeiket küldik a lippói szerb iskolába. A községházába hívott szerb gazdák kijelentették, hogy ők meg vannak elégedve, nem akarnak innen távozni s kértek járnék közbe, hogy a magyar kormány akadályozza meg innen való kitelepítésüket. A viszonyok javulására befolyással volt az is, hogy a nemrég megtartott elöljárósági választáson egyik esküdtnek szerbet választottak meg s hogy a képviselőtestületnek három szerb tagja is van.