Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1978. (Pécs, 1979)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNY A NEMZETISÉGEK LEGÚJABBKORI TÖRTÉNETÉHEZ BARANYÁBAN - Tegzes Ferenc: A miniszterelnökség délszláv szakreferensének jelentései a baranyai délszlávokról az 1920-as évek első felében

hogy az asszonyok inge a mellen egészen ki volt gombolva, emlőik kilógtak, szoknyájuk meg annyira fel volt gyűrve, hogy combjuk is kilátszott. Tennivalók: A kath. iskola tanítónője ki volna cserélendő egy arravaló férfi-tanítóval, ki a néppel törődnék s annak igaz vezetője lenne az iskolán kivül is. Egy fiatal nő erre nem képes. Az itteni sokác nép nem hazafiatlan, de hazafias sem.. Nagyon könnyű volna őket jó hazafiakká nevelni. Lelki műveltségük is fokozná hazafiasságukat. Ez áll a falu magyar népére is, mely az értelmiségnek majdnem olyan alacsony fokán áll mint a sokác. Ezt az olaszi káplán és plébános is állították. Ezért jóravaló ref. tanítóra s a néppel törődő ref. papra is szüksége volna a falunak. Baranyamegye királyi és a pécsi egyházmegyei tanfelügyelősége van hivatva elsősorban a falu népét elmaradottságából kiemelni. BEREMEND

25 19 2 2

26 Beremendet április 23-án kerestem fel. Ez, a siklósi járáshoz tartozó falu mintegy 2500 lelket számlál. A magyarok száma 460, (280 róm. kath. és 180 réf.) A németeké 1700, a sokácoké 100, a szerbeké 228. A róm. kath. magyarok száma sem nem fogy, sem nem szaporodik, a reformátusoké az egyke miatt fogy, a sokácoké és szerbeké erősen fogy, mert ritkaság náluk a gyermek. A németek ezek ellenében nagyon szaporodnak, mert 20 év alatt kétszeres lett a számuk. A szerbek száma a szerb megszállás előtt 509 volt. Jugoszláviába költözött közülök 281. A helyszínen a jegyző, a plébános, a kath. és a ref. tanító tájékoztattak a viszonyok felől. Arra a meggyőződésre jutottam, hogy ebben a községben nem volna célszerű az aránylag nagyon csekély számú sokác és szerb lakosságot összehívni, velük tárgyalásba bocsátkozni s ezzel nemzeti öntudatukat felébreszteni. A sokácok amúgy is rövid idő múlva beolvadnak a magyarságba és németségbe, a szerbek pedig pusztulóban s elmenőben vannak, fekvőségeik a magyarok s németek kezébe kerülnek. A sokác nép nemcsak nyelvileg, de ruházkodás tekintetében is kezdi elveszíteni nemzetiségét, mert a férfiak már úgy öltözködnek mint a magyarok, vagy a németek. A földműveléssel foglalkozó sokác asszonyok azonban még legnagyobbrészt megtartották cifra nemzeti ruhájukat. A templom nyelve két vasárnap horváth, (mert a kásádiak is Beremendre járnak istentiszteletre) egy vasárnap magyar s egy vasárnap német. A faluban 3 iskola van u. n. róm. kath. felekezeti, amelybe 219 kath. vallású német, magyar és sokác nyelvű tanuló jár. Ennek az iskolának két tanítója: Makáry István és felesége 20 év óta működnek itt. Az iskola tanítás nyelve magyar, de a német és sokácnyelvű tanulókat olvasni és írni anyanyelvükön is tanítják heti 2—2 órán, mely óraszámmal a szülők meg vannak elégedve. A református iskola tanulóinak száma 28, a szerb iskoláé 23. A szerb lelkész meghalt. Messze vidékről (Lippóról) jár a gör. kel. lelkész minden harmadik vasárnap hozzájuk. A tanító a kivonuló jugoszlávokkal távozott. A szerb gyermekeket most egy polgári iskolát végzett leány tanítja. A fentiekből kitűnik, hogy a beremendi viszonyok nemzetiségi szempontból reánk nézve kedvezők, de annál kedvezőtlenebbek a közgazdasági viszonyok, mert a demarkációs vonalat toronyiránt vonták, meg, úgy, hogy a község földjeinek egy harmadrésze a megszállott területen fekszik, így van a sokácnyelvű Kásád és a tiszta magyar református Old község határával is. A beremendi, kásádi és oldi sokác, szerb, magyar és német nyelvű gazdákat érzékenyen sújtja ez a körülmény, mert a szerbek nem engedik meg a termény 50 %-ának megegyezés szerint való hazahozatalát. Ezenkívül az átlépési igazolványok használata elé is nehézségeket gördítenek a jugoszlávok. A bajok orvoslása végett a kásádi sokácok megkérték, hogy illetékes helyen járnék közbe. Kérelmükhöz csatlakoztak a beremendi körjegyzőséghez tartozó más nyelvű lakosok is. Ebben az ügyben volt szerencsém külön jelentést tenni a miniszterelnök úr Önagy-méltóságának a bajok sürgős orvoslása céljából. Erre a községre nézve más intézkedni való nincs, mint a kir. tanfelügyelőség figyelmét felhívni arra, hogy a gör. kel. iskolában egy nem okleveles leány végzi a tanítói teendőket. 1925. november 4. 27 Lakosainak száma 2393, magyar ajkú 916, német 952, sokác 90, szerb 391. A szerbek közül kiköltözködött 130 lélek, maradt 120 lélek (48 család.) Akik nem költözködtek ki, azok szeretnének itt maradni, de félnek, hogy nem tűrik meg őket, mert mindnyájan optáltak. Többen már visszaszerezték magyar állampolgárságukat. Néhányan a sokácok közül is optáltak és elmentek. Egy sokác ottlétemkor költözködött a megszállott területen fekvő szom-