Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1978. (Pécs, 1979)
TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNY A NEMZETISÉGEK LEGÚJABBKORI TÖRTÉNETÉHEZ BARANYÁBAN - Tegzes Ferenc: A miniszterelnökség délszláv szakreferensének jelentései a baranyai délszlávokról az 1920-as évek első felében
vok lakta községeit. 7 38 községben tájékozódott az ottani délszlávok helyzetéről, életkörülményeiről, iskolai oktatásukról. A meglátogatott területen élt a baranyai délszlávoknak 1920-ban a 90%-a, 1930-ban a 88,85%-a. 8 Tehát gyakorlatilag minden olyan községet meglátogatott, ahol délszlávok laktak. Vizsgálódásának középpontjában az iskolaügy állott. 9 Több községben a sokacok megpróbáltak az anyanyelven való tanulásra több jogot biztosítani maguknak, azonban nem voltak elég szervezettek és erélyesek, ezért a szakreferensnek sikerült őket meggyőzni arról, hogy továbbra is elég, ha csak írni, olvasni, imádkozni tanulnak az anyanyelvükön. 10 Margitai József igyekezett mindent elkövetni, hogy az általa meglátogatott községek délszláv lakóinak nemzeti öntudatát visszaszorítsa: „arra a meggyőződésrejutottam, hogy nem volna célszerű a sokac és szerb lakosságot összehívni, velük tárgyalásba bocsájtkozni, s ezzel nemzeti öntudatukat felébreszteni" — írta Beremenden tett látogatásáról. 11 Az anyanyelvi oktatásnak a minimumra való csökkentése, a „meggyőzés" módszerének, illetve a tárgyalásba nem bocsátkozás módszerének felhasználása mellett nagy fontosságot tulajdonított az írott szónak. Az elemi iskolák számára újból kinyomatta az antant megszállás előtt használt sokac—bunyevác nyelvjárásban szerkesztett ábécés olvasókönyvet, melyet „több olvasmánnyal és hazafias verssel" kibővíttetett. 12 Nagyon szorgalmazta, hogy délszláv nyelven lapot kapjanak a nemzetiségiek a kezükbe, mert „a nép azt, amit nyomtatva lát, okoskodás nélkül elhiszi, igaznak tartja s ehhez irányítja magát... ez nagymértékben hozzá fog járulni a jugoszláv megszállás következtében elfajult viszonyok hazafias irányú rendezéséhez." 13 A jelentések áttanulmányozása után megállapíthatjuk, hogy a délszláv szakreferens működése során megtett mindent annak érdekében, hogy az „évszázadok óta itt élő sokac és horvát ajkú nép szívben és nyelvben magyarrá legyen." 1 ' Margitai József a jelentéseit a miniszterelnöknek tette meg írásban. A miniszterelnökség ezeket a jelentéseket küldte meg másolatban tudomásulvétel és miheztartás végett Baranya megye alispánjának és főispánjának. A jelentések szerkezetileg három részre tagolódnak. A bevezető részben röviden indokolja körútjainak okát, célját. A második részben községenként beszámol a tapasztalatokról, és röviden leírja javaslatait, a tennivalókra. A harmadik részben összefoglaló értékelést ad a meglátogatott községekben tapasztalt helyzetről és kifejti javaslatait az általa észlelt problémák megoldására. Összesen hét alkalommal járta be a délszlávok lakta községeket, és mindegyik útjáról külön jelentést készített. Forrásközlésünk részleges. Elhagytuk a sztereotip bevezető részt, valamint a terjedelmes harmadik részt, amely Margitai József részletes értékelését tartalmazza. 15 Csak a községekre vonatkozó részeket közöljük. A jelentéseknek ezeket a részeit betűhíven, minden változtatás nélkül tesszük közzé. A forrás használhatóságának, kezelhetőségének megkönnyítése érdekében a községeket ABC rendben közöljük. Mivel több községet kétszer is meglátogatott a szakreferens, ezért a különböző évekből való jelentéseket az adott községnél egyszerre, kronologikus rendben adjuk közre. Minden esetben közöljük annak a jelentésnek a levéltári jelzetét, amelyben az illető község előfordul. Továbbá minden községnél jegyzetben közöljük az 1920-as és az 1930-as népszámlálás nemzetiségi összetételt feltüntető adatait. 16 ALSÓSZENTMÁRTON 17 1922 ,s Ezt a községet április 22-én kerestem fel. Alsószentmárton, előbb Drávaszentmárton jókora falu a siklósi járásban fekszik. Lakói túlnyomó számban sokácok, mintegy 1000 lélek. Igen kevés magyar és néhány szerb is van a faluban. A falu lakói csendes, munkás emberek. Legnagyobbrészük szegény
