Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1978. (Pécs, 1979)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNY A NEMZETISÉGEK LEGÚJABBKORI TÖRTÉNETÉHEZ BARANYÁBAN - Tegzes Ferenc: A miniszterelnökség délszláv szakreferensének jelentései a baranyai délszlávokról az 1920-as évek első felében

A miniszterelnökség délszláv szakreferensének jelentései a baranyai délszlávokról az 1920-as évek első felében TEGZES FERENC A magyarországi nemzetiségek (délszlávok) két világháború közti helyzetére, a kormányzat asszimilációs nemzetiségi politikájának Baranyában történő megvalósítására kiemelkedő fontosságú és értékű forrás a miniszterelnökség délszláv szakreferensének működése során keletkezett jelentések. Nagy forrásértékükre való tekintettel határoztuk el ezeknek a folyamatos közzétételét. Első közlésünkben az 1920-as évek első felére vonatkozó jelentésekből szerkesztettük meg a forráspublikációnkat. A forrásközlés közzétételét továbbá az is indokolttá teszi, hogy a Baranya megye Monográfiája sorozat keretében folyamatban vannak a Községtörténeti Lexikon adatgyűjtési munkálatai. Ehhez a nagyszabású munkához szeretne ez a közlés hozzájárulni. A Horthy-rendszer a nemzetiségek asszimilációját igyekezett megvalósítani, finomabb módszerekkel mint a dualista rendszer. Erre két ok kényszerítette. Az egyik, hogy a trianoni békeszerződés után „a már elszakadt nemzetiségek visszahódításáért vívott harcukat nem folytathatták a nemzetiségek előtt gyűlöletes és teljességgel kompromittált régi magyar nemzetiségpolitikai alapján, a régi nemzetiségi törvények keretében, hanem a megváltozott helyzetnek megfelelően új, a nemzetiségiek előtt csábítónak látszó, nemzetiségpolitikai rendezésre van szükség."

1 A másik ok is a trianoni békeszerződéshez kapcsolódik: az „utódállamokban" kisebbségi sorsra jutott magyarok részére így akart minél több jogot biztosítani: „hogy kormányunk a megszállott területeken sanyargó és nyelvük szabad használatától megfosztott véreink nyelvi jogainak megvédése mellett a nagy világ előtt is hathatósabban síkra szállhasson, szükséges, hogy rámutathasson arra, hogy Magyarországon is az iskolákban kellő gondot fordítunk a nem magyar ajkúak anyanyelvére."

2 Amikor 1921. augusztusában Baranya megyéből eltávoztak az antant megszálló csapatai, a berendezkedő ellenforradalmi rendszerre nagy feladat várt: a délszláv nemzeti kisebbséget — melynek nemzeti öntudatát a megszállók mesterségesen felszították — meg kellett győzni arról, hogy számukra a Horthy-rendszer a legjobb, itt nincsenek és nem is lesznek megfosztva jogaiktól, de ne lépjenek fel „túlzó" követelésekkel, mert ezzel csak saját maguknak ártanak. Az ellenforradalmi rendszer a nemzetiségi politikájának „kirakatául" szánta az antant megszállás alól felszabadult Baranya megyét. „Baranyában s a bajai háromszögben-hogy úgy mondjam — ízelítőt fogunk adni arra nézve, hogy milyen lesz a jövő nemzetiségi politikája" — mondta Bethlen István miniszterelnök.

3 Megértést és a megnyerés politikájának alkalmazását ajánlotta a nemzetiségieknek a megszállás alatt tanúsított magatartásával kapcsolatban.

4 Ennek a politikának volt híve és képviselője Margitai József, a Miniszterelnökség Nemzetiségi és Kisebbségi Osztályának délszláv szakreferense.

5 A miniszterelnök őt küldte le Baranya megyébe a „felizgatott" nemzetiségiek lecsillapítására és a tennivalók megbeszélésére.

5 A délszláv szakreferens 1922-ben, 1923-ban és 1925-ben utazta be Baranya megye délszlá-