Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1978. (Pécs, 1979)

TANULMÁNYOK BARANYA MEGYE NEMZETISÉGEINEK 18—19. SZÁZADI TÖRTÉNETÉBŐL - Kiss Géza: Harc a magyar államnyelvért a soknemzetiségű Baranyában

A nyelvharccal kapcsolatban utolsó baranyai adatunk 1846-ból való, amikor is a baranyaiak a megyék sorában kérvényezik a magyar nyelvnek, mint rendes tárgynak a tanítását a nem magyar nyelvű iskolákban.

56 II. A baranyai nyelvmozgalom társadalmi munkásai Baranya megye országgyűlési és megyei nyelvharcának feldolgozása a forrásanyag kontinuitása révén nem okozott különösebb nehézséget. A követek jól fogalmazott jelentései, a mintaszerű megyei ügyvitel, kellemessé tették a feldolgozás munkáját. Egészen más lesz a helyzet, ha azt a miliőt kívánjuk megrajzolni, amely vitathatatlanul ott van a nemesség harcai mögött minden megyében. — Arról a közismert tényről van itt szó, hogy a nemesség országgyűlési és megyei harcát részint megelőzte, részint nyomon követte egy nem kevésbé szívós harc a magyar nyelv sokoldalú használhatóságának kifejlesztéséért, az annyira kívánt hegemón szerep alkalmassá tételéért. Ennek a törekvésnek gyakran csak a legszűkebb körben ismert, és a megyeházákon kívül dolgozó munkásai az értelmiségiek. — Származás, képzettség, pozíció, vallás tekintetében a bomló feudalizmus tarkasága jellemzi ezt a réteget, amely nem vezetője, a nyelvmozgalomnak, csak útitársa a mozgalmat vezető liberális nemességnek, de sokoldalú nyelvfejlesztő-fogalmazó tevékenysége nélkül aligha képzelhető el a mozgalom. A mozgalomban számbavehető rétegeket keresve abból kell kiindulnunk Baranyában is, hogy a mozgalom kezdetén, a 18. század utolsó harmadában Magyarországon éppen csak elkezdődött a feudalizmus hanyatlása. Szilárdan állt még a feudális állam és ennek a rendszernek legáltalánosabb szentesítője és összefoglalója, az egyház. A 18—19. század fordulóján még azokban az országokban is a papság adja az értelmiség legnépesebb rétegét, ahol erőteljes középkori, árutermelés után, viszonylag korán tudott győzni a polgári forradalom. (Németalföld, Anglia) Mennyivel inkább így van ez nálunk, ahol csak a 19. század szüli meg azt az értelmiséget, amellyel a polgári átalakulásért vívott harc során találkozhatunk. (Vörösmartyék generációjával kezdődik a 19. század. Petőfi és a márciusi fiatalok csak a húszas években látják meg a napvilágot.) Ha azoknak a nem hivatásos embereknek a körét vizsgáljuk, akik közvetve vagy közvetlenül tettek valamit a magyar nyelvért Baranyában, akkor két kört kell meghúznunk. Az elsőbe az egyházi, a másikba a több rétegből összetevődő, de számszerint még igen csekély világi értelmiségieket kell vennünk. Ezek között kell említenünk a két alispánból, egy fő és két aljegyzőből, 6 főbíróból és ugyanannyi szolgabíróból, tizenkét esküdtből és a „Levelestár két gondviselőjéből" álló megyei tisztikar művelt tagjait, az uradalmi tiszttartókat, a falusi jegyzőket és néhány könyvkereskedéssel is foglalkozó könyvkötőt Pécsett, Mohácson, Siklóson stb. Megközelítően ezt a sorrendet kapjuk akkor is, ha megvizsgáljuk 1825-ben, a reformországgyűlések indulásakor a Tudományos Gyűjtemény baranyai előfizetőinek foglalkozás szerinti összetételét. Ebben az évben 19 baranyai előfizető közül 2 volt katolikus főpap, 4 katolikus lelkész, 2 katolikus egyházi intézmény, 5 ref. lelkész, 1 tanár, 4 megyei tisztviselő, 1 gazdatiszt. Ha igaz, hogy ekkor megvan már a kapitalista fejlődésnek az a minimuma, ami lehetővé teszi egyáltalán a polgári átalakulásért vívandó harcot, akkor a baranyai értelmiség viszonylagos fejletlensége alapos tudati elmaradás bizonyítéka. A feudális alapban és felépítményben elfoglalt helyénél fogva első helyen kell említenünk a pécsi katolikus egyházmegye papjait. Az 1820. évi egyházi lajstrom szerint 170 katolikus egyházi személy van megyénkben. Közülük a magyar nyelvért való harc felső szférájában, mint felsőházi tagok a püspök és a káptalan képviselői tevékenykedhettek. A reform-