Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1978. (Pécs, 1979)

TANULMÁNYOK BARANYA MEGYE NEMZETISÉGEINEK 18—19. SZÁZADI TÖRTÉNETÉBŐL - Kiss Géza: Harc a magyar államnyelvért a soknemzetiségű Baranyában

kincstári, katonai minden intézeteknél, valamint a' Magyar tengeri révpartok, s a' Magyar kereskedők hajóik, és egyébb magyar hajók lobogóikon egyedül az ország czimere és a' nemzeti színek használtassanak, — minden hivatalos pecséteken végre a' kör írás magyar legyen. 5. §. A Horvát országi minden törvényhatóságok, ítélőszékek, és hivatalnokok magyar országi kormány- és ítél őszékeivel, törvényhatóságaival, és hivatalnokival magyar nyelven levelezni tartoznak. 6. §. Magyar nyelv Horvát országnak minden köz iskoláiban rendesen taníttassék. 7. §. A jelen törvény kihirdetésétől számítandó 10 évek leforgásával Horváth országban királyi kinevezéstől függő polgári, valamint egyházi hivatalokat is: többé senki sem nyerhetend, ki a magyar nyelvet nem tudja. Az utolsó törvény javaslat születését megelőzte a főrendeknek a rendekhez küldött Izenete, amelyet Pécsett is lelkesen megtapsoltak, mikor megértették, hogy »Ő Cs. Kir Fő Herczegsége és a MLGOs Fő Rendek, tellyes mértékben osztják a KK és RK hazafiúi buzgó kívánatait, miszerint... most már törvény által mondassák ki általányos szabályul, hogy Magyar Országban ezen túl úgy országlási, mint hivatali nyelv egyedül a Magyar legyen.« Ennek ellenére több hónapig folyt még a vita, miközben az ötödik üzenet után végül is megállapodtak a »Törvenyjavaslat a magyar nyelv és nemzetiségről« c. dokumentum szövegében.

54 A baranyai követek végig pontosan tudósítottak a nyelvharc menetéről. Egyik utolsó jelentésükből tudjuk, hogy »A magyar nyelv és nemzetiség tárgyában« 1844 február 28-án felküldött újabb felírásra 1844 október 10.-én érkezett meg a királyi válasz, amely szerint a király már rendelkezett, hogy a magyar nyelv a közoktatás nyelve legyen és hogy a folyó országgyűlésen alkotandó törvények is magyar nyelven készüljenek." Ebben a jelentésben már csak egy izgalmas akcióról tájékoztat a követi jelentés. Amikor ugyanis a rendek ismételt kérésére a király nem volt hajlandó beleegyezni, hogy a végleges szövegbe a „Horvátország" kifejezés helyére a „Kapcsolt részek" kifejezés kerüljön, (ezt nem akarták a baranyai követek) „... az országos rendek e feletti megilletődésüket keserű kifakadásokban tanúsították, míg hosszabb vita után a »Kapcsolt Reszek« kifejezés elfogadtatott" Úgy tűnik összefoglaló jelentésük végére a követek is bizonyos megkönnyebbüléssel írták az alábbi sorokat: „A Nemzet kívánatának az alkotott törvények által nagy részben megfelelve lön, s már csak ugyan a jelen országgyűlésen hozott törvények egyedül magyar nyelven szerkesztetvék, és azon Kegyelmes Királyi Válasz is, melly mellett a Szentesítés alá terjesztendő törvények visszaküldettek, tisztán magyar szerkezetű volt."

55 így született még az 1844. évi II. törvénycikk, amely végre világosan kimondta a törvényhozás, a törvényhatóságok, a helytartótanács, törvényszékek magyar nyelvét, sőt a végső szakaszban a király azt is kijelentette egy régi felségjog alapján, hogy ,,... az ország határán belüli iskolákban a közoktatási nyelv magyar legyen." A magyar liberális nemesség ezzel megvalósította a polgári átalakulás egyik igen fontos eredményét: a magyar államnyelv használatának törvényes biztosítását. Politikai illúzióit ez az eredmény kielégítette ugyan, de a végrehajtást illetően senki sem lehetett biztos a dolgában. A több évtizedes harcnak aktív részese volt Baranya megye, amelynek vezetői fontos feladatuknak tekintették a magyar államnyelvért való harcot, a belső végrehajtást azonban alárendelték az uradalmak érdekeinek. Kezdeményező lépéseket nem tettek, az egyes konkrét esetekben pedig úgy intézkedtek, hogy eleget téve a törvényességnek, lehetőleg ne provokáljanak nemzetiségi konfliktust.