Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1978. (Pécs, 1979)

TANULMÁNYOK BARANYA MEGYE NEMZETISÉGEINEK 18—19. SZÁZADI TÖRTÉNETÉBŐL - Kiss Géza: Harc a magyar államnyelvért a soknemzetiségű Baranyában

Kiss József, Sepatz Simon, Aparatz Mitya, Babosharczi István, Borbély György, Boda János, Bíró Miklós, Kovacsits László, Késits Márkó, Ivanatz Stipán, Latsán Lázo, Schere Gáspár, Demetrovits Demeter, Pétsi Pál, Vincze Sámuel, Hollendonner Ferentz, Kolombaurer Mihály, Balázs Pál, Rebrits József, Balatinatz István, Schneider György, Vitt Ferencz, Bernád István, Lukatz István, Balázs Sándor, Csetei Péter, Printz György, Karapátsi János, Kögl András, Atiymovits Jefto, Panits András, Rummel János, Makai Pál, Prevendár Imre.

43 — A névsorban egymás mellett lévő képviselők között csak annyi különbség található, hogy a délszláv nevűeknek mintegy 70 százaléka kereszttel igazolja jelenlétét a tanácsülésen ... A baranyai belpolitika nagybirtokos irányítói tehát egyszerűen tudomásul vették a történetileg kialakult nemzetiségi viszonyokat. Változást nem kezdeményeztek és nem engedtek a megye területén. Egészen más volt azonban a magatartásuk — kifelé... Mint fentebb említettük, Baranya 1827-ben még örömmel üdvözölte Verőce megye magyarpárti vezetőinek a magyar nyelv ottani terjesztésével kapcsolatos elképzelését, sőt jegyzőkönyvileg rögzítette azt is, hogy előterjesztésüket az országgyűlésen támogatni fogja. A negyvenes évek elejére azonban lényeges változások történtek a horvát belpolitikában. A horvát uralkodó osztály 1841-ben az egymással szemben álló illir és magyar pártra szakadt. A küzdelem a sajtóban, a megyékben, a horvát tartományi gyűlésen és a magyar országgyűlésen folyt. Az illir párt erősen hangsúlyozta a horvátok nemzetiséghez, nyelvhez kultúrához való jogát, de a negyvenes években még nem követelték a magyar koronától való elszakadást. A horvátországi magyar párt viszont maradéktalanul magának vallotta a magyar liberális nemesség programját. A horvátok a magyarosítási tervekkel szemben elsősorban a sajtóban vették fel a küzdelmet, de izgalmas jelenetek zajlottak le a magyar országgyűlésen is. A baranyai követek magatartását elsősorban az 1842/1843. évi választmányi utasításokból lehet megismerni. A baranyai választmány 1842-ben pl. azt az utasítást adja a követeknek, hogy foglaljanak állást az 1836. VI. tc. kérdésével kapcsolatban. Ennek a kérdésnek ugyanis azt a sorát, hogy „... a törvényhatóságok egymással az ország határain bellől levelezést egyedül magyar nyelven folytatni tartoznak" a horvátok úgy magyarázzák, hogy ez csak a magyar hatóságokra kötelező. A baranyai követek ismételt felszólalásaikban szorgalmazzák egy olyan új törvény hozatalát, amely kimondaná: „Hol csak Törvények Magyarország és hozzá tartozó részekről átalán szóllanak... ott Horváth Ország értetődik."

41 Ezzel csökkentették volna a félreértések számát, de ekkor a liberális nemesség már teljesen eliminálni akarta a „Horvátország" kifejezést. Csak az udvar és néhány konzervatív megye tartott ki mellette 1844-ig. Talán a szorosabb történeti és a Dráván átnyúló rokoni kapcsolatoknak köszönhető, hogy a baranyai követeket több javaslat megtételénél a kölcsönösség szempontjai vezették. A viták során előbukkant például a hivatalos levelezések nyelvének kérdése. A megyéknek megküldött 3409 számú legfelsőbb parancs úgy rendelkezett, hogy a horvátországi hatóságoktól érkezett leveleket minden további nélkül el kell fogadni. Sokan vitatták ennek az utasításnak a helyességét, a baranyaiak viszont azzal érveltek elfogadása mellett, hogy akkor „... amazoknak is tiltandó volna, az illető Magyar Országi hatóságok részéről hozzájuk intézendők elfogadásába akadályokat tenni."

45 A horvát követek 1843. évi országgyűlésen kezdetben még magyarul beszéltek, hanem amikor kiderült, hogy a magyar országgyűlés igen szűkmarkúan képzelte el a horvát országgyűlés tervezetét, egyszerre latinul kezdtek beszélni. Mindez nagy vihart váltott ki és az országgyűlés többsége úgy döntött, hogy az országgyűlésen csak magyarul szabad beszélni. A kor nyelvén a tilalom így fogalmazódott: A horvátországi követeknek „Magyar nyelven