Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1978. (Pécs, 1979)

TANULMÁNYOK BARANYA MEGYE NEMZETISÉGEINEK 18—19. SZÁZADI TÖRTÉNETÉBŐL - Kiss Géza: Harc a magyar államnyelvért a soknemzetiségű Baranyában

A jegyző annyira belejött ebbe a fennkölt stílusba, hogy a vonatkozó megyei határozatot is ugyanígy fogalmazta: „... elhatároztatott, hogy ezen atyáskodó fejedelmi Kegy mellett a' megyei alázatos felírások is ennek utánna egyedül magyar nyelven tétessenek."

37 Ezt a finomítva korrigáló munkát utólagos bemutatás kötelezettségével természetesen bármelyik megyei vagy káptalani fogalmazó is elvégezhette volna. A legjobb igazgatási és bírósági jogászok, a feudális ideológiai kérdések minden ágában otthonos kanonokok, vagy később Szcitovszky püspök elnökké választása során a megyei tanítóképzés, illetve az évtized végén szervezendő nemzeti iskolák irányítóinak beválasztásával messzebbre néző céljai voltak a megyei vezetésnek. Abban a periódusban, amikor a konzervatív politika országos és megyei vonatkozásban visszaszorulóban van, amikor sok megyében a progresszív erők vannak növekedőben, de áll még a régi erőszakapparátus, és felfelé ívelőben vannak a különböző népi és nemzetiségi mozgalmak, — különös hangsúlyt kaphatnak a hatalom megragadásáért való harc közvetett formái. Ezek között szokták felsorolni a parlamenti taktikázást, a királyi referenseket háttérbe szorító bizottságokat, a védekezések és támadások nyílt vagy burkolt fogalmazását, sőt minden jól exponált kérdést, helyesen választott jelzőt is. Minthogy pedig Baranya a feudalizmus alapjait illető kérdésekben következetesen konzervatív politikát folytat, de pl. közjogi, kulturális, tudományos kérdésekben jó ideig a liberális nemességgel tart, a baranyai bizottságok kiváló fogalmazványait a követek hozzászólásait az országgyűlésen sokoldalúan hasznosíthatták. Egyébként a megye vezetői és követei is elégedettek azzal, amit ezen az országgyűlésen a magyar nyelv érdekében tettek. Ez fogalmazódik meg a pesti Magyar Színház létesítésével kapcsolatos megyei állásfoglalásban: ,,A Magyar Nyelv eránt, valamint mindenkor a Tárgyat a Nemzetre nézvést legérdekesebbnek tartván, mindent a' mi a nemzeti nyelv terjesztése, közönségessé tétele s a legmagasabb polcra jutását előmozdittya a Megyebeli Rendek pártoltak és most is pártolni kívánván a Pesten alapíttandó Magyar Színházat, mint a honni nyelv terjesztése és csinosíttatása egyik fő eszközét törvény által alakíttatni kévánjuk, mi szerint Követ Urak e Tárgynak pártolására elutasíttattak."

38 Úgy tűnik a követek megbízóinál is büszkébbek az országgyűlés által elért eredményekre és talán nem is eléggé megalapozottan írják zárójelentésükbe, hogy „... ezt sürgetténk főleg ismételt felírásainkban, s örömmel jelenthetjük, hogy fáradozásaink nem levének siker nélküliek." Követeink tehát a maguk, vagyis a konzervatív politika sikereiként számolnak be a nyelvharc országgyűlési eredményeiről és ettől kezdve nem mulasztják el azt sem, hogy kritikával illessék a szerintük demagóg módszereket használó radikális nemességet. íme kritikai megjegyzéseik egy tipikus mondata: ,,A feladatok elsejét tökéletessen megfejteni annál nehezebb volt, mint hogy a szenvedélyek tágas, de gyakorlati haszonra parlag mezején folyt ... a tanácskozás."

39 A baranyai vezetőség nemzetiségi politikájának a megértéséhez vissza kell mennünk egészen a „Rákóczi zenebonák" idejéig. (Bayer ezzel a kifejezéssel utal a szabadságharc korának megtorló intézkedéseire.) mert Baranya földjét a század első felében szerezték meg az egyházi és világi nagybirtokosok, kik birtokaikra válogatás nélkül ültették a különböző nemzetiségű jobbágyokat. E nagybirtokok tulajdonosai és dolgozói között szinte a monarchia minden nemzetisége megtalálható volt, s a dolgozó nép között talán csak a németek kontraktualista állapota jelentett különbséget. Ezen a tarka etnikai bázison szilárdult meg Baranyában a XVIII. század derekán a feudalizmus. A 1767. évi urbáriumok, amelyeket minden etnikum a saját nyelvén kapott meg, nem ismernek különbséget jobbágy és jobbágy között, hanem teljesen egyformán rögzítik az alapvető jogokat (termelőeszközök egy részének birtoklását és öröklését, különböző vagyontárgyak szabad adás-vételét, illetve az alapvető kötelességeket (egyházi és földesúri