Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1978. (Pécs, 1979)

TANULMÁNYOK BARANYA MEGYE NEMZETISÉGEINEK 18—19. SZÁZADI TÖRTÉNETÉBŐL - Kiss Géza: Harc a magyar államnyelvért a soknemzetiségű Baranyában

lan. Ezek munkáját azzal könnyítette meg a püspök, hogy minden plébániára magyar felírással ellátott mintalapokat küldött. Baranya megye vezetősége, mint láttuk, radikalizmus tekintetében messze elmaradt azok mögött a megyék mögött, ahol erős volt a köznemesség s óvakodott attól is, hogy a megyén belül nemzetiségi mozgalmak lángoljanak fel. A megye által felküldött izenetek, javallatok, vélemények azonban mégis gyakran hozzájárultak az országgyűlés munkájához. Ennek oka abban keresendő, hogy a különböző felterjesztéseket kidolgozó választmányok tagjai sorába mindig kiemelkedő képzettségű embereket választottak. Ennek bizonyítására iktatjuk ide az 1839. évi választmány tagjait a foglalkozás megjelölésével. Elnök: Sauska Keresztély másodalispán, Tagok: Terstyánszky Imre címzetes püspök, Nagy János, Csausz István, Kelemen József kanonok, Gál József, Majláth György főjegyzők, Besán Mihály, Perczel Sándor, Nunkovics Ignácz, Strázsay János, Barthos Lajos táblabírák, Jeszenszky János, Kajdacsy Antal, Perczel István, Pákozdy Sigmond főszolgabírók.

33 Vessünk most egy pillantást forrásaink segítségével a feudális rendi törvényalkotás gyakorlatába, amely valamennyi vármegye szeme előtt, illetve aktív hozzájárulásával történik. 1839 őszén a Karok és Rendek a nádor és a főrendek által tervezett felirat és törvényjavaslathoz már elvi hozzájárulásukat adták, de ugyanakkor esetleges kiegészítés céljából közlik megjegyzéseiket a megyékkel is. A fenti dokumentumokat először 1839. október 13-án olvasták fel a közgyűlésen, bár a hallgatóság valószínűleg unta az ilyen részleteket: „A rendek ... a felírás 2. pontjának elején ezen szavacskának »untig« kihagyását, ugyanazon pont közepén az » ellentet« helyett a fő rendek által ajánlott »ellenmondas« szónak alkalmazását" javasolják. Ugyanakkor azonban a választmány írástudói minden bizonynyal élvezetüket találták a korrekció munkájában. Az ő munkájuk illusztrálására szolgáljon az alábbi példa: Az 1839—40. évi országgyűlésre készülő törvényjavaslat szövegében ez a mondat volt olvasható: „Az egyházi hatóságok hivatalukat magyarul folytassák". A főrendek ehhez hozzátették, hogy „Ide nem értvén az utóbbiaknak a szoros értelemben vett vallásos szolgálataikat." A pécsi választmány egyik tagjának névtelen fogalmazványában viszont ezt a javaslatot találjuk : a harmadik szakaszra nézve tett megjegyzéseknek azonban a történt változtatás egészében meg nem felelvén ... eme szavak után „vallásos szolgálatukat" még a következendőket javasoljuk ,,.. és a Kormányok alá tartozó személyekkeli Levelezéseket". A módosító javaslat után rendszerint ezt a mondatot találjuk: „Tellyes bizalommal szólítván fel a rendeket, hogy ezen változáshoz is járulni szívesek legyenek."

34 A feliratok magyar nyelven történő szerkesztését az alábbi „szép" mondattal javasolta egyik baranyai fogalmazó: „A KK és RK a Nemzetiségből, mellynek egyik leglényegesebb kiegészítő része a Honni Nyelv, és a Nemzeti önn állásból eredő igazságos közkívánatnak ismerik azt, hogy a Nemzet Honni Nyelvén járuljon törvényes fejedelméhez, aki ... megegyezni kegyeskedett, hogy a KK és PK egyedül Magyar Nyelven felterjesztendő alázatos felírásaikat is kegyelmesen elfogadni méltóztatik."

35 Forrásainkból nem derült ki, hogy a végleges szövegben bevették-e a baranyai fogalmazványt, vagy annak egyes elemeit, de a kérés egy részének teljesítését ugyanebben a stílusban jelentették a baranyai követek: „Jobbágyi alázatossággal vegyített hálás örömérzetek között értették meg a' Tettes karok és Rendek Ő Felségének a Nemzetre újólag árasztott azon Kegyelmét, mellynél fogva Ő Fensége az Ország Nádorának közbenjárására az Ország Gyűlésnek megnyitása alkalmával Honni Nyelven leendő üdvözlését kegyeimessen megengedni méltóztatott."

36 Az 1840. évi közgyűlési jegyzőkönyv 1. szám alatt azt az egyszerű tényt, hogy az uralkodó hozzájárult a feliratok magyar nyelven történő szerkesztéséhez az alábbi szavakkal rögzítette: „Ő felségének ezen atyáskodó Kegyelme, minélfogva a felírásoknak ezentúl egyedül magyar nyelven leendő felterjesztésökben megnyugodni méltóztatott, duzzadó keblekből eredő hálás kiáltásokkal fogadtatván... a többi megküldött irományok a levéltárba eltétettni rendeltettek."