Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1978. (Pécs, 1979)

TANULMÁNYOK BARANYA MEGYE NEMZETISÉGEINEK 18—19. SZÁZADI TÖRTÉNETÉBŐL - Bezerédy Győző: A baranyai német lakosság betelepedése és ennek tükröződése a községek hivatalos pecséthasználatában

1 Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a birtokosok meggátolták azt, ha magyar család kívánt letelepedni területükön. Az 1715/16-os conscriptio szerint Mecseknádasdra 11, Mágocsra 1719ben 10, Szentmártonban 2, Pécsváradra 1720-ban 18 magyar család telepedett le. A magyarok ugyanúgy megkapták azokat a kedvezményeket, ami a németeknek is járt. Bm. L. Conscriptio domestica 1711 — 1752. 2 Hidason 1720-ban a conscriptio szerint még csak magyarok és szerbek éltek. Az 1752. évi összeírás szerint Ráchidasnak, Némethidasnak, s Magyarhidasnak külön bírója volt. Azonban Ráchidason már ekkor több német család élt. Bírójuk is német volt. Megtörtént tehát a németek behatolása a szerb faluba. Bm. L. Conscriptio domestica 1720 és 1752. Höbling Miksa ezt a folyamatot az 1845-ben megjelent könyvében a következőképp írta le: „Hol most németek laknak, ott a török elűzése után többnyire ráczok, vagy is szerbek laktak kiket a kiűzött török e honnak ostor gyanánt hagyott vissza azon helyeken, melyeknek hajdani magyar lakói részint elestek a háborús időkben, részint rabságba hurczoltattak. Letelepedvén a németek, mivel iparkodók voltak, egymás után megvették a ráczok telkeit, úgyhogy a németek mindinkább szaporodtak, a ráczok meg fogytak • • • Történik pedig a német terjeszkedése eképp : a német telkes gazdák gyermekeik közül föl nem osztják telkeiket, hanem idősbik fiúgyermekeknek adják azon föltétellel, hogy testvéreit kifizesse. Illy kifizetett német elmegy Rácz faluba lakni, és ott először hazátlan, aztán házas zsellér lesz, és mivel atyai örökségét pénzben kapta ki, először megveszi a rácznak szántóföldjét vagy rétjét, ki szorultságban lévén, mégis szántja neki, sőt ha kívánja, meg is trágyázza. Ebből ez következik, hogy jövőre nincs a rácznak kenyere, és így kénytelen megint egy telek részt a németnek zálogba adni, míg végre egész telke német kézre kerül." Höbling Miksa: Baranya vármegyének orvosi helyirata. Pécs, Lyceum Nyomda. 1845. 85—86. p. Haas Mihály ugyanerről így ír: „A németek főképen a mohácsi és baranyavári járásokban laknak, miért is „Schwäbische Türkei" név alatt ismeretes e két járás. Ők csendes, fáradhatatlan munkásságú gondos emberek • • • A török kiűzése után főleg Eugen herczeg, a pécsi püspök, pécsváradi apát, Veterani, Batthyány és Sauskától hivatva, megyénknek elpusztított helyeit ülték meg, de többnyire csak azokat, melyek szőlőhegyekkel vagy el voltak már látva, vagy pedig arra alkalmasoknak látszottak. Később másutt is megtelepedtek, és már több helységből kiszorították a ráczokat, minthogy szaporák és egy házban több testvér nem marad. Jöttek ők többnyire a rajnai tartományokból hozzánk, Haas Mihály: Baranya. Pécs, 1845. Lyceum ny. 52—53. p. 3 Bm. L. Községi pecsétek I. 4 A pusztulás mértékére jellemzőek azok a tanúkihallgatási jegyzőkönyvek, melyek az 1730—40es években készültek a falvak határainak megállapításával kapcsolatban. Nézzünk meg ezekből egy-két jellemző vallomásrészletet: ,, • • • midőn Zrínyi Miklós Eszéki hidat ell égette akkoriban Gyirokfai pusztán levő lakosok ell széleditek - • •" Bm. L. Inquisitiones non reg. 1739. „• • • mivel elő járói és eleje (ősei) a Tanúnak mindenkoron itt Görcsönyben laktanak, s füllel hallotta és midőn az Török Bécs alá ment, 1683. esztendőben ezen falu helyből mint ország uttyából azon helyre, ahonnan Punctumban specificált Gabonákat és szénákat el hordották, oda költöztek és ott föld házokat Zemuniczákat ástanak, és ott laktak-••" Bm. L. Inquisitiones III/78. 159. cs. 1743 „Kurucz háborúban a Fatens Attya a Ráczok félelme miatt Cserdibül vévén lakását a Cserdi szőlők fölött levő sűrűben, akik a Fatensnek attya gunyhót csinálván lakott Bm. L. Inquisitiones non reg. 167. cs. 1732 „Miulta emlékezik mindé koron ezen Helységhben holl mester, hol Praedicator volt, és az Attya üdéiben hallotta, hogy ide Lovász hetényi Kálvinisták, úgy Bodaikakis ell jártak volna, de hogy az Németh és Törököt ebbül az országhbul ki verte volna, ezen Két Helységhbéli Kálvinisták ell széllettek, ebbül az Helységhbülis sokan megh fogyatkoztak, és így újra ezen Két Helységhben Németek szálottak, ezen Helységhben pedigh mostis előbbenyi mód szerént vannak." „Mivel hogy itten lett az Világhra, mind at Attyais onnand tudgya és reá emlékezik, hogy ezen fönt álló Templom üdeibenis puszta falaira volt föl építve, az födele Gyikényel és midőn a Törököt ebbül az országhbul az Köröszténységh ki verte volna, akkoron az Táborozó Németségh lovait beléje kötözvén, székjeit, padlását és minden épületit ell égetyén ell pusztult, akkor az fölső részén a falunak fábul épéttetet ezen Helységh Templomot •• •" Bm. L. Inquisitiones non reg. 167. cs. 1743. 5 Bezerédy Győző: A pecsét szerepe a jobbágyfalu közigazgatásában Baranya megyében. Levéltári Közlemények 44—45. évfolyam. Akadémiai Kiadó. Budapest, 1974. 77—78. p. 6 Dr. Weidlein János: A Tolnamegyei német telepítések. 1937. Kiadja Tolna vármegye közönsége.