Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1978. (Pécs, 1979)

TANULMÁNYOK BARANYA MEGYE NEMZETISÉGEINEK 18—19. SZÁZADI TÖRTÉNETÉBŐL - Füzes Miklós: Vókány népessége a 18. század elejétől a 20. század közepéig, különös tekintettel a nemzetiségi kérdésekre

A népszámlálás adata felülvizsgálatra szorul. A falu ugyanis 1920-ban antant megszállás alatt volt. A nemzetiségi megoszlást 1880-tól kezdődően a következőkben mutatjuk be. Az 1869. év népszámlálás nemzetiségi adatokat nem tartalmaz. Év Magyar Német Horvát Egyéb Magyarul beszél 1880 47 1049 5 2 82 1890 42 1251 2 95 1900 88 1284 1 12 358 1910 143 1539 2 780 1920 167 1515 3 621 1930 151 1550 3 3 877 Az 1941. évi népszámlálás nemzetiségi adatai még nincsenek közzétéve. A magyar lakosság fejlődése ebben a korszakban indult meg. Részarányuk a népszámlálások sorrendjében 4,2%, 3,2%, 6,3%, 8,5%, 9,9%, és 8,8%. A magyar népesség részarányánál sokkal nagyobb mértékben növekedik a magyarul beszélni tudók száma. Az 1880. évi 7,4%-ról 1930. évre 51,4% -ra emelkedik. Az emelkedés mértéke jelentős, de a falu arculatát megváltoztatni nem tudta. A lakosság továbbra is befelé forduló életet élt, az országos gondok csak akkor foglalkoztatták, ha annak kihatását közvetlenül érezték. Az asszimiláció a falu életében, legalábbis ami a vezető rétegét érintette, még nem történt meg. Érzelmileg a falu továbbra is német maradt. A lakosság az egész tárgyalt korban döntően mezőgazdasági, ezen belül pedig földművelő foglalkozású volt. Az 1784/1785. évi népszámlálás csak 3 falusi mesteremberről tesz említést.

45 Iparral 1840-ben ugyan 30-an foglalkoztak, de közülük 3 jobbágy, 20 zsellér, 3 valamelyikük családtagja és csak 4 olyan volt akinek ipara a megélhetését is biztosította. 1845-ben ugyanez a létszám 8 volt.

46 A népszámlálások eredményei szerint a XX. században a mezőgazdasági népesség aránya a következő. 1900-ban 80,9%, 1910-ben 84,4%, 1920-ban 77,9%, 1930-ban 73,4%, 1941-ben 77,7% volt. A mezőgazdasági népesség aránya az országos átlagnál jóval magasabb. Ez ugyanis 1910-ben 57%, 1941-ben 50% volt. Az eltartottak száma a mezőgazdasági keresőkhöz viszonyítva 1900-ban 83,4%, 1910-ben 155,0%, 1920-ban 102,3%, 1930-ban 117,1%, 1941-ben 128,1%. Mindezek az adatok nagylétszámú mezőgazdasági munkaerő-tartalék jelenlétét tükrözik. A népesség számának emelkedésével a művelésbe fogható földterület, annak véges voltával, már nem növekedett, ezért a lakosság körében feszültség keletkezett. Ez a feszültség az 1937. évi szociológiai felmérés szerinti földéhségben nyilvánult meg. Kevés volt az eladó föld, a kereslet viszont igen nagy. A földárak a gazdasági válság után igen magasra emelkedtek. Az átlag minőségű szántó 800—1400 P, a rét 600—800 P árért cserélt katasztrális holdanként gazdát. A kézi munkaerőnek és az igavonó állatoknak az ára viszont igen alacsony volt,

47 nem csodálkozhatunk tehát azon, hogy a termelés „kézműves módon" történt. A gépesítésnek a nyomai ugyan a korszak végén jelentkeznek, de ezek a gépek a termelésre döntő hatással nem voltak. A faluban 1941-ig 3 gőzgéppel, ettől kezdődően 1 traktorral találkozunk. Aratógép 1938-ban és 1941-ben volt 2—2 db, de később nem találkozunk velük. Cséplőgépe 1 lakosnak volt, de bércséplést rajta kívül mások is végeztek. 1945-ben két magtisztító gépet találunk. Közülük egyik hasznavehetetlen, de a másik is javításra szorul.