Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1978. (Pécs, 1979)

TANULMÁNYOK BARANYA MEGYE NEMZETISÉGEINEK 18—19. SZÁZADI TÖRTÉNETÉBŐL - Andrásfalvy Bertalan: Nyugat-baranyai német telepesek történeti-néprajzi kérdései a levéltári források tükrében

egyforma arányban tértek el a tényektől, s így az állatszám-adatokat, ha nem is a tényleges állapot rajzához, de a falvak gazdálkodása összehasonlítására felhasználhatjuk. Arra sem találtam bizonyítékot, hogy a magyarok erdei állattartásából többet lehetett volna eltagadni itt, mint a németek istállón, kezesen tartott állataiból.

25 A korai, a 18. század első feléből származó megyei összeírások, csakúgy, mint az 1828-as Conscriptio Regnicolaris adatai azt mutatják, hogy a németek aránylag több tehenet és lovat tartanak, a magyarok több ökröt és tinót. Pl. a magyar Komló, Budafa, Mánfa, és a német Jánosi és Szopok adatait hasonlítom össze : Az összes marhából ökör és tinó volt 1732-ben 1737-ben 1748-ban 1752-ben Komlón 58% 50% 53% 50% Budafán 48% 61% 60% 47% Mánfán 56% 54% 59% 50% Jánosiban nincs adat 25% 10% 0% Szopokon nincs adat 40% 37% 37% Ugyanezt bizonyítja az egész Hegyháti járás területén lévő 59 falu 1748-ra vonatkozó összehasonlító vizsgálata is : A járás központi részén lévő 39 magyar faluban a marhaállomány 45%-a volt ökör és 32%-a tehén. Az ugyanitt elhelyezkedő 3 német faluban 26% az ökrök, 69% a tehenek aránya. A Sásdi völgy északi, földművelésre alkalmasabb, de magyar többségű 7 faluban ökör 32%, tehén 37%. A járás északi részén, Mágocs környékén lévő 10 falu és Gödre népessége német vagy német többségű, itt a marhaállomány 24%-a ökör és 32%-a tehén.

26 A megbízhatatlannak tartott számadatok eszerint mégis egy elfogadható jellegzetességre mutattak rá, két népcsoport eltérő állattartási irányára. Komló, Szopok és Jánosi 1748-ban már a Batthyányak birtokában volt és a hatalmas Batthyány uradalomnak fennmaradt iratai közt találunk néhány olyan, a falu lakóinak vagyoni állapotát részletesen feltüntető összeírást, melynek alapján a bíró, a falura egy összegben kivetett adót arányosan szétosztotta.

27 A fentemlített 3 faluban egy 1747-ből fennmaradt kimutatás szerint jóval több jószág volt, mint azt az 1748-as megyei összeírásból sejthetnénk. Pl. Jánosiban nem egy, hanem 12, Szopokon nem 6, hanem 28, Komlón nem 8, hanem 24 ökör volt. Igaz, hogy a bírói összeírás egy évvel korábbi, mint a megyei összeírás, de alig hihető, hogy egy év leforgása alatt ténylegesen így megcsappanhatott e falvak marhaállománya. Annál is inkább, mert az uradalmi, községi összeírások más évekből is hasonló eltérést mutatnak a megyeitől, illetve országostól. Mielőtt ilyen szempontból megvizsgálnánk az 1828-as összeírást, itt csak arra a tényre hívom fel a figyelmet, hogy aránylag a magyar Komlón közelítette meg leginkább a valóságot a megyei összeírás, holott feltételezhetően ott még erdei állattartás volt abban az időben. Az 1828-as összeírás is azt bizonyítja, hogy a magyar falvakban aránylag több ökröt tartanak, mint tehenet és lovat. Az ökrök adják a marhaállomány 78%-át Mánfán, és 70%-át Budafán. A német Jánosiban azonban csak 41%, Szopokon pedig csak 24% az ökrök aránya. Komló ekkor már vegyes lakosságú, az ökrök aránya itt 26%. Az uradalom levéltárában megőrzött, a házi és hadi adót arányosan elosztani segítő bírói összeírások segítségével módunkban áll a Conscriptio Regnicolaris adatait is helyesbíteni. Bár Komlón éppen 1828-ból nem maradt fenn ilyen összeírás, az összehasonlításul vett 1830-as adatokat azért is tarthatjuk megbízhatónak, mert alig tér el a hasonló céllal készült 1816-os, 1819-es és 1831-es összeírástól. A Jánosira vonatkozó adatokat egy 1840-ben, a Szopokra vonatkozókat egy 1826-ban készült bírói összeírás alapján helyesbíthetjük, bizonyos fenntartással:

28