Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1978. (Pécs, 1979)

TANULMÁNYOK BARANYA MEGYE NEMZETISÉGEINEK 18—19. SZÁZADI TÖRTÉNETÉBŐL - Andrásfalvy Bertalan: Nyugat-baranyai német telepesek történeti-néprajzi kérdései a levéltári források tükrében

Komlón volt 1828-ban 1830-ban ökör 9 109 tehén 21 40 az országos összeírás, a bírói összeírás szerint Jánosiban 1828-ban 1840-ben 13 68 19 36 az országos összeírás, a bírói összeírás szerint Szopokon 1828-ban 1866-ban 4 65 13 31 az országos összeírás, a bírói összeírás szerint. Az összehasonlításnak számos tanulságából csak néhányat emelnék ki: A már vegyes lakosságú, de magyar többségű Komlón az ökrök és tehenek arányát tekintve, nincs sok különbség a két összeírás adatai közt. Megjegyzendő, hogy a falun belül sok német zsellér csak tehenet tart, tehát Komló, a német lakosság nélkül számítva csaknem négyszer annyi ökröt tart, mint tehenet. A másik két német községben az ökrök száma megközelítően csak a duplája a tehenekének. Az összehasonlításból az is kitetszik, hogy a tehenek számából aránylag többet jegyeztek fel az országos összeírásba, mint az ökrökéből. A tehenek számának megközelítőleg csak a felét tagadták el, az ökrökének kilenc tizedét. Végül is azt a következtetést vonhatjuk csak le a magyar és német állattartás összehasonlításából, hogy a hamis összeírási adatokból is ugyanaz a tény rajzolódik ki, mint a valósból: a magyarok aránylag kevesebb tehenet tartanak, mint a németek, anélkül azonban, hogy az egész marhalétszám ökör-tehén százalékos arányára vonatkozó adatoknak hitelt adhatnánk. Az 1828-as Conscriptio Regnicolaris-hoz csatolt megjegyzések (Observationes) igen sok, tárgyunkhoz kiaknázható adatot tartalmaznak, ezek részletezésébe nem bocsátkozom, csak az állattartással kapcsolatban hívom fel a figyelmet arra, hogy a későbbi, a magyarokat fölöző híres, német tejtermelő marhatenyésztésnek 1828-ban még jelét nem találjuk. A fejés időtartamában, a fejt tej mennyiségében a Hegyháton nincs különbség magyar és német falu között, de néhány helyen a trágya magasabb értékelésében hosszabb istállózást sejthetünk, mint pl. Szopokon. A megye többi részével összehasonlítva ebben a tekintetben a Hegyhát még leghátul kullog. Sajnos, a marhafajtákra, a tejtermelő nyugati fajták arányára csak igen késői időből, 1870-ből van adatunk, s ez is járási bontásban. A tarka (nyugati) marha aránya ekkor a Hegyháti járásban csak 15%. A bonyhádi marha szülőföldjén, Tolna megye Völgységi járásában ekkor már 43%. Minden jel arra mutat, hogy a nyugati marhafajták igen későn terjednek el a parasztok körében, elsősorban a 18. század közepétől több uradalomban létesített tehenészetek, Svájcerájok, Helvétiák révén. Nem valószínű tehát, hogy a német telepesek hozták volna magukkal ezt a fajtát, akkor arányuknak korábban is nagyobbnak kellett volna lennie. Az istállózó tartást azonban már régi hazájukban ismerték, illetőleg már csak azt ismerhették, ennek következtében előbb váltak érdekelté nagy tejhozamú, belterjes fajták átvételében. A németek betelepedésének vizsgálatánál a beilleszkedésre és a különbözőségek fenntartására egyaránt figyelnünk kell. A betelepedést követő első évszázadban a németek beilleszkedtek új hazájuk természeti és társadalmi viszonyai közé, megtanulták az új hazának megfelelő építkezés és földművelés fogásait, semmivel sem jobb gazdák, mint a magyarok, ami a szorosan vett szakmai, technikai tudást illeti, de a németek szemlélete, amit korszerűbb, árutermelő környezetből hoztak magukkal s melyet a fékező hagyományoktól mentes telepesség még racionálisabbá, céltudatosabbá tett, az árutermelés lehetőségeinek maradéktalan kihasználását biztosító „stratégiát" alakított ki, amivel a múlt század közepén már gazdasági