Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1978. (Pécs, 1979)

TANULMÁNYOK BARANYA MEGYE NEMZETISÉGEINEK 18—19. SZÁZADI TÖRTÉNETÉBŐL - Andrásfalvy Bertalan: Nyugat-baranyai német telepesek történeti-néprajzi kérdései a levéltári források tükrében

már parasztként tüntetik fel őket. Régi hazájuk viszonyainak megfelelő iparűzésről itt szó sem lehetett, nem utolsósorban a még létező és virágzó parasztipar, iparűzésre is szakosodott parasztfalvak táji munkamegosztása miatt, tehát nemcsak egyszerűen az iparcikkeket még nem igénylő gazdálkodás miatt.

16 A német telepesek nemcsak a korábbi magyar településhálózatot használják fel, hanem ott, ahol magyar falvak közé, vagy magyar lakosság mellé települnek le, különösen a megye nyugati felében, beleilleszkednek a középkori település-szerkezetet létrehozó és tovább fenntartó táji munkamegosztásba is, elsősorban a parasztok iparszerű tevékenységébe. Például Kisvaszar eredeti magyar lakossága a földművelés mellett fazekassággal foglalkozott. Nyilván jó, cserépedénynek való agyag, a kiégetéshez szükséges fa bősége volt e tevékenységnek egyik, a természeti feltétele. A kisvaszari fazekasság társadalmi feltételét az a szaktudás jelentette, melyet apáról fiúra örökítettek az ezzel foglalkozók. Hasonlóan fontos feltétele volt még ennek az is, hogy a környék nemzedékek óta megszokta, hogy bizonyos terményeiért Kisvaszaron, vagy a falujában, az edényeket helybe szállító kisvaszariaktól megbízható, jó, az esztétikai és gyakorlati igényeket kielégítő, hagyományos edényeket kaphat. A kisvaszarra települt németek eltanulták ezt a mesterséget és tovább folytatták, aligha hihető, hogy eleve Németországból fazekasok érkeztek volna csak ide. Később Kisvaszaron a korábbi parasztiparosok céhet is szerveztek, ezzel túllépték a parasztiparosok kereteit, akik parasztjobbágyként vagy zsellérként adóztak csak. Kisvaszar ezzel kivétel is, mert a többi, hasonlóan cserépedény gyártására szakosodott hegyháti falu sohasem alakított céhet és lakóikat sohasem írták össze fazekasokként vagy korsósként. Ha más források nem tájékoztatnának ilyen irányú tevékenységükről, az összeírások alapján sohasem tudtuk volna meg, hogy Komlón, Egregyen, Kisbattyánban, Óbányán és Magyarhertelenden is sokan, köztük németek is, fazekassággal foglalkoztak volna. Hasonlóképpen illeszkedtek be a táji munkamegosztás már kész, bár a háborúk során meggyengült keretébe a későbbiek során kádárként, vagy kádárok részére nyersanyagot, alkatrészt előkészítő, donga, keréktalp, kocsioldal, malomtengely faragó telepesek.

17 Ahol ez a keret már felbomlott, elsősorban a magyar lakosságot jobban elvesztett területen a németek már a 18. század közepén dohányt termelnek. A dohánytermelést a német telepesek itt tanulták meg. 1713-ban Baranya megyében 7 délszláv és 3 magyar falu termelt dohányt, 1719-ben egy magyar és 19 délszláv faluban. A Hegyháton először a magyar Meződön említik 1714-ben. A század közepén már szinte az egész északi rész, Mágocs környéke német telepesei termelik tekintélyes mennyiségben, a járás középső részén is csak két német falu, Szopok és Jánosi. A dohánytermeléssel a német falvak csak részben kapcsolódtak a táji munkamegosztásba, hiszen a parasztság dohányszükséglete még aligha volt számottevő. A dohánnyal a német falvak a városokhoz kapcsolódó, nagytáji munkamegosztásba, árutermelésbe kapcsolódtak bele, árutermelő, piacra figyelő vállalkozók lettek, de közben más vonatkozásokban a kistáji munkamegosztásban is részt vettek, sőt, árutermelésre való specializálódásukat is egy táji munkamegosztás tette lehetővé. Ezer szállal kötődtek új hazájuk természeti és társadalmi környezetéhez, evvel is biztosították boldogulásukat.

18 A magyar és német falvak térképeinek vizsgálatánál nem egy kutatónak feltűnt már az, hogy a német telepesek falvai alaprajzukban is mennyire különböznek a magyarokétól : az előbbiek nagyobb rendezettséget mutatnak, a házak utcákra sorakoznak és a szalagtelkeket a ház tengelyére merőlegesen épített pajták szinte kettéosztják. Nemegyszer ezek a pajták olyan hosszúak, mint amilyen széles a telek, és a véggel összeépített pajták falként keretezik a falut kétoldalról.

19 A magyar falvakban, különösen legrégibb magjukban, vagy rendezés előtti állapotukban, halmazszerűen, rendetlenül csoportosulnak a házak, zegzugos utcákkal és telekhatárokkal. A falvak belsőségéhez tartoztak még a lakóházaktól elkülönült, rendszerint külön csoportosult szállások, szálláskertek.

20 A Szállások vagy Szállás helynév szinte minden baranyai faluban megtalálható, a 18. század elején megült német falvak