Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1978. (Pécs, 1979)

TANULMÁNYOK BARANYA MEGYE NEMZETISÉGEINEK 18—19. SZÁZADI TÖRTÉNETÉBŐL - Andrásfalvy Bertalan: Nyugat-baranyai német telepesek történeti-néprajzi kérdései a levéltári források tükrében

A németek megtelepedése a megye nyugati, földművelésre alkalmatlanabb tájain tehát meglehetősen későn és akadozva indult meg. A kelet-baranyai falvakból ide csábítja a vállalkozókedvű fiatalabbakat, helyüket nem találó második generációt, az örökségből már kizárt másod- és harmadszülött fiakat az, hogy a földesúrnak 3, a megyének 5 évig nem kell semmiféle adót vagy robotot adni. A letelepedés meglehetősen önkényesen mehetett. Megkeresték a számukra tetsző, letelepedésre alkalmas helyet és nekifogtak a gazdálkodásnak. Aligha értesítették azonnal erről a földesurat, s ha az megtudta, örvendett, hogy új munkáskezet kapott birtokai kihasználására és aligha zavartatta embereivel a 3 év leforgása előtt. A pécsi egyház birtokainak 1733-as összeírásában ezt olvassuk Hetfehelyről (a későbbi Hetvehely): „Nincs szerződésük az urasággal, sem megegyezésük, mind jövevények s ebben az esztendőben népesült be."

13 Nemcsak a lazábban kezelt egyházi birtokokra volt ez jellemző. Különösen a földművelésre kevésbé alkalmas tájakon a földesurak még hoszszú ideig tettek engedményeket a megtelepülőknek, csakhogy megtarthassák maguknak munkaerejüket. Jól példázza ezt Szopok és Jánosi benépesítésének rövid története. A Traun család Szopoki (a mai Mecsekfalu) birtokán az 1727-ben készült összeírás említ először 3 telepest, mint akik 1722-ben jöttek ide („svevi advena anni 1722"), tehát az összeírás évében, legalábbis a vármegye felé még adómentesek. 1724-ben újabb két, 1725-ben három, 1726-ban pedig egy telepes csatlakozott hozzájuk. Az 1730-as összeírás idején már az 1722ben és 1724-ben jöttek adómentessége is lejárt, de az említettek valószínű megadóztatásuk esetére azzal fenyegették meg a földesúr embereit, hogy továbbköltöznek, ezért az összeírok csalnak és úgy tüntetik fel őket, mint akik nem 1722-ben, vagy 1724-ben érkeztek, hanem csak 1725-ben és 1726-ban érkeztek volna. Nagyobb hihetőség kedvéért még érkezésük hónapját is feljegyezték. Ennek megfelelően az 1726-ban érkezetteket úgy tüntették fel, mint akik csak 1728-ban jöttek volna, s az ezeknél is később érkezett 3 telepest 1729-es jövevénynek tüntették fel, csakhogy megmaradjanak helyükön. A csalás ellenére, 1732-ben, mire adózni kellett volna már nekik a vármegye felé, a tíz telepesből 5 továbbállt (afugit, discessit, profugit). Három esetben feljegyezték azt is, hová szöktek: Vasasra, Lovász heténybe, Pécsre. Valószínű ezek a telepesek onnan is jöttek annak idején. Jánosiban 1732ben két jobbágyot írtak össze, az egyik közülük 1727-ben még Szopokon szerepelt. 1728-ban még egy, 1729-ben még három új telepes érkezik a faluba, ezek leszármazottait később is megtaláljuk Jánosiban. Az első telepesek közt két magyar neve szerepel. Az egyik bíróságot is visel, nyilván akkor a legvagyonosabb volt, de egy-két év múlva a magyarok továbbmennék.

14 Az ideiglenes adómentességen kívül a németek meggyökerezését nagyban elősegítette az az általános kedvezmény, melyet szószerint idézünk a pécsi klérus birtokának 1733-as összeírásából: „Meg kell még jegyezni, hogy a németek csak 8 napot dolgoznak az uraságnak, nem úgy mint a többiek, akik meg nem határozott ideig dolgoznak."

15 Ez az aránytalanul csekély robotkötelezettség eleve kizárta azt, hogy a németeket a terhes hosszúfuvarra igénybe vegyék, mely nélkül a birtokaiktól távol élő földesurak uradalmaik hasznát nem élvezhették. A későbbi időkben, egészen a 20. századig magyarok foglalkoznak csak fuvarozással. A néhány napos robotot, érthetően könnyen meg is váltották a telepesek, míg a magyaroknak sokáig csak a robotterhek meghatározásáért is küzdeniök kellett. Semmi esetre sem magyarázható azonban csak ezzel a ténnyel, ezzel a kedvezménnyel a németek gazdálkodásában a 18. század második felében már itt-ott feltűnő fölény, mely terjeszkedésüket a magyarok rovására lehetővé tette. Az alapvető ok a németek eltérő műveltségében keresendő, eltérő értékrendjében, a korszerűbb gazdasági viszonyok közt kialakult gondolkodásában, mely a telepes mentalitással eredményesebb „stratégiát" fejlesztett ki, mint amire bevezetőmben már utaltam. Nyugat-Baranyába nemcsak Kelet-Baranyából és Tolnából jöttek azonban a telepesek, hanem kisebb számban, de állandóan Németországból és Ausztria örökös tartományából is, főként iparosok. Megtelepedésük első éveiben így is íratják össze magukat, később azonban