Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1978. (Pécs, 1979)

TANULMÁNYOK BARANYA MEGYE NEMZETISÉGEINEK 18—19. SZÁZADI TÖRTÉNETÉBŐL - Andrásfalvy Bertalan: Nyugat-baranyai német telepesek történeti-néprajzi kérdései a levéltári források tükrében

speciális tevékenységükre utaló nevet viseltek és ennek megfelelően adóztak a királynak is. Pl: Fazekas, Szőllős, Kővágó-, Rév stb. összetételű falunevek. (E kérdésnek már van történeti irodalma, itt csak azt hangsúlyozom, hogy e munkamegosztást nem a király rendelte el, a király egy kialakult rendszert vont be saját szolgálatára is.)

3 A német telepesek legelőször a legjobban elnéptelenedett, földművelésre legalkalmasabb nyílt területeket szállták meg a megye keleti részén. Az itt való letelepedést az is elősegítette, hogy a németek zöme a Dunán jött le hajókon. Innen, az itt létesült falvakból indulnak tovább a másodlagos telepesrajok nyugat felé, elsősorban itt is a földművelésre alkalmasabb vidékeket keresve. így jutnak el Baranya Hegyháti járásába is, előbb annak északi, Mágocs körüli részét szállták meg, mely a török előtt Tolnához tartozott. A Mágocs körüli falvakba a németek nagyobb része Tolnából jött.

4 A letelepedés menete a 18. század első felében meglehetősen sűrűn készült és fennmaradt megyei összeírásokban nyomon követhető. Ezekben a „jövevények" érkezésének időpontját is megjelölik, adómentességük biztosítására, de éppen ezért nemegyszer a dátumot meg is hamisították, amire később visszatérek még. E század második feléből a levéltár nem rendelkezik már megyei összeírásokkal, ezért csak az 1767-es országos úrbéri rendezés, a II. József korában elrendelt országos népszámlálás adataira, Széchényi Ferenc főispán, 1785-ben Baranyában szétküldött kérdőívére bejött válaszokra és az egyházi anyakönyvekre támaszkodhatunk a kései német betelepedések kutatásában.

5 így például Kisbattyán vagy Német-Egregy megtelepedésére a karászi plébániában, 1788-ban megkeresztelt gyermek adataiból következtethetünk, kit a matrikula „ex Batyány", azaz Kisbattyánból valónak tüntet fel.

6 A német telepesek a régi magyar falvak helyén építik fel saját falvaikat, gyaníthatólag felhasználva sok esetben a korábbi lakosok elhagyott hajlékait, templomait, kútjait és kerítéseit, szántókat, szőlőket és gyümölcsösöket is.

7 Nem minden falu támadt azonban így fel. A németség ritkább településhálózatot hozott létre, népesebb és nagyobbhatárú falvakat alkotott és csak később, a 18. század végén, 19. század elején létesülnek falvak erdőségekben, irtások területén. Ez utóbbi német telepek a Dél-Dunántúlon többnyire üveghuták felállításával függenek össze, és csak ezeknél fordul elő, hogy az új falucska új nevet kap. (Pl. Kisújbánya, Óbánya). Ezeknél a legfiatalabb német telepeknél is feltételezhető, hogy korábbi, középkori magyar falu helyén létesültek, de a hely hosszabb lakatlansága miatt a terület újra erdősödött és a helynevek is jobban elveszhettek.

8 Az említett elenyésző kivételtől eltekintve a német telepes falvak az egykori magyar településhálózat felhasználásával épültek fel, erre már Weidlein János is felhívta a figyelmet.

9 Munkáiban úttörő módon támaszkodott a dűlőnevek tanúságára, főként Pesty Frigyes 1864-es helynévgyűjtésére. Számos esetben nemcsak az elpusztult középkori magyar falu nevére talált így rá a dűlőnevekben, hanem több teljesen német faluban talált magyar, vagy magyarokra utaló dűlőneveket is.

10 A helynevek (dűlőnevek) rendkívül nagy tudományos értékével és Weidlein János ezekből levont következtetéseivel itt nem foglalkozhatom. Azóta többszázezer adatot tartalmazó megyei helynév gyűjtemények sora készült el, köztük a baranyai is, tehát a helyneveket felhasználó kutatás előtt nagy távlatok nyíltak. Nyilván nagy haszonnal jár ezek felhasználása a német telepítések és a hazai német néprajz kutatói számára is. A helynévgyűjteményeket azért említem a levéltári források közt, mivel régi, levéltárban őrzött térképek és határ járások névanyagát is tartalmazza, valamint azért is, mert remélhetőleg hamarosan, a szükséges, kiadásra való rendezés után a teljes anyag a levéltárban kap elhelyezést és itt lesz hozzáférhető.

11 A magyar lakosság összetelepülése a német telepítések előtt és folyamán levéltári adatokkal is nyomon kísérhető. Ahol a magyarság kisebbségbe került a németekkel szemben, onnan később, nem egy esetben még a 20. században is, a magyar családok ingatlanaikat dobra-veretve elköltöznek. Összeházasodásra csak igen ritkán és többnyire csak az utolsó évtizedekben került sor.

12