Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1978. (Pécs, 1979)

TELEPÍTÉSI ÉS NÉPESSÉGÖSSZEÍRÁSOK A 17—19. SZÁZADI BARANYA MEGYÉBEN - Sándor László: Uradalmi leírások a Batthyány-Montenuovo család bólyi levéltárában (1809,1843.)

24 A község népességstatisztikai vizsgálatát elvégezve megállapítást nyert, hogy a lakosság mint­egy 45,94 %-a volt házas zsellér. A ház nélküliek 8,25 %-nak feleltek meg. A számításnál alapul vettük a Catalogus Venerabilis Cleri Almae Dioecesis Quinque-Ecclesisensis 1812. (továbbiakban Schematismus 1812.) évi adatait, amely a népek vallási alapon történő kimutatásában legközelebb áll a közölt uradalmi leírásunk 1809. évéhez. Eszerint Bolyban volt 1577 katolikus, 23 zsidó vallá­sú ember. Használtuk az 1829. évi „Németh Bolly"-i egyházlátogatási jegyzőkönyv (Canonica Visita) megállapításait, amelyből kitűnik, hogy 2075 katolikus lélek és 337 ugyanolyan vallású házaspár mellett van még a községben 3 ágostai, 2 helvéciai és 36 zsidó hit felekezethez tartozó lakos. Rendelkezésünkre állt a fentieken kívül az 1839. évi Conspectus Almae Dioecesis Quinque-Ecc­lesiensis is, (továbbiakban Schematismus 1839.), amelyből megtudhatjuk a vallási és nemzetiségi megoszlás számadatait is. Tehát 1839-ben élt a bólyi mezővárosban 44 magyar, 1902 német, 5 illír, akik katolikusok. A házaspárok száma ebben az esetben 376 volt. Rajtuk kívül találtunk még 2 görög nem egyesült szertartásut, 9 ágostait, 8 helvéciait, 28 zsidót. 1829-ben és 1839-ben ismerjük a lakosság és a házaspárok összlétszámát, melyek arányosí­tásából az egy családra eső létszámot ki tudjuk számítani. Ez 1829-ben 6,15-nek, 1839-ben 5,18­nak felelt meg. A kettő átlaga: 5,66 fő, melyet állandónak, konstansnak tekintünk.Számításunk­nál nem vettük figyelembe a katolikus vallás mellett jelentkező egyéb hitfelekezetű személyek szám­szerű jelenlétét, mivel az ő esetükben a házaspárok száma ismeretlen, és százalékos arányuk is igen alacsony (1829: az összlétszámhoz viszonyítva 1,93 %, 1839-ben 2,35 %, a kettő átlaga 2,14 %), aminek következtében lényeges eltérést vagy hibalehetőséget nem eredményeznének. Az 5,66 f őscsaládlétszám elfogadott mennyiségével elvégezhetjük a zsellérekre vonatkozó számí­tásokat. Az uradalmi leírásból tudjuk, hogy 1809-ben 128 házas zsellér, (itt családfőt kell érte­nünk) volt a községben. A kettő szorzatából tehát megkapjuk a házas zsellércsaládoknak fele­séggel és gyermekekkel együttesen kialakult létszámát, amely jelen esetben 724,48 fő. Ugyenez elvégezve a hazátlan zsellérekre 130,18 fő. Ezeknek a számoknak a birtokában tudjuk az arányo­sítást elvégezni, felhasználva az 1809-es leírás után három évvel később, 1812-ben keletkezett sta­tisztikai adatokat, melyeket létszám tekintetében 100 %-nak vettünk. A házas zsellérek száma és százalékos nagysága azzal magyarázható, hogy igen sok az ipar­űző, iparral foglalkozó mesterember, kik a leírás készültekor ebbe a fogalomkörbe soroltattak be. A többi tárgyalt kisközség esetében ugyanez, vagyis az iparosoknak zsellérként történt felsorolása nem állapítható meg. A fentebb ismertetett számítás a most közlésre kerülő uradalmi községek közül elvégezhető Áta, Kisherend (Herend), Kisjakabfalu (Jakabfalu), Kisbudmér, Villányköves (Kövesd), Lothárd, Kozármisleny (Misleny), Szőkéd és Virágos esetében. Konstans családlétszám megállapítása tekintetében csak 1839~es adatokkal rendelkezünk, Birján, Kisdevecser (Devecser), Belvárdgyula (Gyula), Hidor (Olasz községhez csatolva), Kiskassa (Kassa), Nyomja (Szederkény községhez csatolva), Olasz, Palkonya, Újpetre (Ráczpetre), Vókány és a hozzátartozó Trinitás vagy Terentas puszta helységek vonatkozásában. A számítást nem tudjuk elvégezni Borjád, Ivánbattyán, Nagybudmér, és Töttös (Rácztöttös) községekre, mivel a házaspárok száma nem ismeretes a görög nem-egyesült szertartásuakra vo­natkozó kimutatásokban. Ugyanez mondható el Belvárdgyula (Belvárd), Kistótfalu, Peterd (Ma­gyarpeterd) főleg magyar és vegyeslakosú református községekre is. 25 Ld. 24. jegyzet idevonatkozó részeit. 20 Helyesen Wurzelgarten, zöldségeskert. 27 1812-ben 459 görög nem-egyesült szertartású lakos élt a községben. A katolikusok száma 285 volt. (Schematismus 1812. p. 25.) Az 1839. évi Schematismus 56. és 182. oldalán 3 magyar, 302 német, 136 illir katolikus valamint 620 görög nem-egyesült szertartású olvasható. 28 Majs. 29 A jobbágyteleknél a második classis miatt 24 (1200 •) hold szántóval és 10 kaszálóval számoltak. (Bm. L. Batthyány-Montenuovo lev. 180. cs. 1808.) Ld. 22. és 23. sz. jegyzeteket. 30 1812-ben a lakók száma 183 katolikus, 25 ágostai volt. (Schematismus 1812.) 1830-ban 261 katolikus, 55 házaspár felsorolását adja meg a forrásanyagunk és ugyanakkor 32 ágostai, 6 hel­véciai valamint 7 zsidóról is szól. (Bm. L. Parochia Németh Marok 1830. Sectio II. Caput I. Ca­nonica visita. Továbbiakban: (Bm. L. Canonica visita. + helység, év, scctio, caput.) 1839-ben 267 katolikus német, 57 házaspár és 32 ágostai hitfelekezethez tartozó személy ismeretes. (Schematis­mus 1839. p. 40. és 183.) Számítások alapján 1 konstans családlétszám : 4,72 fő. 31 A templom 1793-ban épült. (Bm. L. Canonica visita. Németmárok 1830. Sectio III. Caput I. §. 2.) 32 A tanítót csak az 1830-as évből ismerjük. Joannes Smidle volt a neve, 36 éves ráczpetrei szü­letésű, németül beszélő ember. (Bm. L. Canonica visita. Németmárok 1830. Sectio VIII.) 33 Virágoson nem működött plébánia hivatal, ezért egyházi ügyekben a németmároki járt el mint anyaegyház.

Next

/
Thumbnails
Contents