Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1978. (Pécs, 1979)

TELEPÍTÉSI ÉS NÉPESSÉGÖSSZEÍRÁSOK A 17—19. SZÁZADI BARANYA MEGYÉBEN - Fricsy Ádám: A pécsi klérus birtokainak telepítésügyi összeírása 1733-ban

2—3, tavasziakból 3—4 p. m. terem. A jelenlegi létszámhoz viszonyítva sok a föld, úgyhogy még 16 jobbágyot lehetne itt elhelyezni. Mivel azonban a rétek száma nem arányos ezzel a földmennyiséggel, hanem csak 23 jobbágynak való rét van, azért e helyen egynél több jobbágyot nem lehet elhelyezni. Árvízveszély nincs. Legelő csak az ugarföldeken és az erdőben van, de a jelenlegi jószágállományhoz elég. Rétjeik — 16 sásosat leszámítva — jó szénát adnak; sok van, úgyhogy még egy jobbágynak jutna a rétekből. Egy kaszás után egy rendes szekér szénát hordanak be. Bérbeadott rét nincs. Lenne azonban lehetőség még három kaszás letisztítására. Bár a lefutó patak többször elönti a réteket, ez nem jelent különösebb kárt a jobbágyoknak. Szőlő nincs. Az erdő hossza 30 perces, szélessége 15 perces; dombok és völgyek közt húzódik végig. Tölgy, cser, gyertyán, platánfa képezi a faállományt, harmadrésze makktermő fa. A jobbágyok saját szükségletére való tűzifán kívül nem igen van érdemlegesen épület- vagy szerszámfa. így nincs is belőle értékesítés vagy haszon. Makkoltatásból nincs rögzíthető haszon, mert nem terem minden esztendőben makk. Hegy, sziget, puszta nincs. Pataki malom kettő van e birtok területén, évi jövedelmük 3—3 forint. De ezek csak bőségesebb esőzések idején, és ősszel meg tavasszal kapnak őrléshez elegendő vizet. SZENT ERSÉBETH — székesegyházi és szemináriumi birtok 1733. augusztus 19. PPL 23/733. Nro 4. pg 28-29. Jb 16 + 2; Igá 16+14; Sztó 223 + 504 (727). Rét 62 + 84 (146). Szőlő 47+29 (76). Ár 44*72; Mm 9; Mc 4'30; Mh 1'60; Mk 2'61. A jobbágyok, egy jövevényt kivéve, mind örökösek és örökletesek. A helység régóta lakott. A terület dombokra és völgyekre szakadozik, egyik-másik részen sík. Hossza 50 percnyi, szélessége 30 percnyi. Az eladás lehetősége csekély, de az uraság évente kb. 46 urna bort mér ki. Szántóföldje a jobbágyok közt három forgóra vagy mezőnyre van felosztva. Egy p. m. elvetése 2—3 p. m. őszit s 3—4 p. m. tavaszit terem. A föld a jobbágyok jelenlegi létszámához képest fölöslegesen sok, úgyhogy még 14 jobbágyot lehetne ide telepíteni. Mivel azonban 14 még letisztításra váró rét hozzáadásával sem lenne többnek része mint húsznak, azért mindezt figyelembe véve csupán négy jobbágyot lehet e helyre engedni. Legelő a pihentetett földek és az erdők között van, elégséges a jobbágyok jószágának. Rétjeik, három sásosat leszámítva, jó szénát hoznak, és amint a szántóknál említettük, még négy jobbágy részére lennének elégségesek, ha hozzávesszük azt a tizennégyet is, amit előbb még le kell tisztítani. Másoknak kiadott rét nincs. Lehetőség van még 14 kaszás letisztítására, amint már mondtuk. Egy-két rétet leszámítva, általában mentesek az áradástól. A szőlők egy kapás után átlag 4—5 urna bort teremnek. Egy urnát 75 dénárért lehet értékesíteni. Négy kapást kivéve, amit két-három évvel ezelőtt ültettek, mind régi ültetésűek. Több a vörös bor, mint a fehér. Idegeneknek nincs itt szőleje. 12 kapás beültetésére van még hely és 15 elhagyottnak az újból való megművelésére lehetőség. Az erdő a dombok és völgyek közt terül el. Hossza 25, szélessége 15 percnyi. Van tölgy, cser, gyertyánfa. Háromnegyed része makktermő fa. A jobbágyok tűzifaszükségletén kívül más, így épületvagy szerszámfa nem igen van, így nincs is belőle eladás vagy haszon. A makkolta ás jovede m * bizonytalan, mert nem terem minden esztendőben makk. Malom három van a birtok területén, 9 frt. évi haszonnal. Nyári időben csak gyengén van vizük, de azért őrölhetnek egész évben. Mivel a hely nem alkalmas, azért csak kevés a jövedelem. Hegy, sziget, puszta nincs. Jegyzet. Pécsvár mezővárossal, mely apátsági birtok, vita tárgyát képezi az e birtoktól elszakított 3 iga szántó. Szilágy, ugyancsak apátsági birtokkal 4 iga szántó elszakítása miatt folyik vita. Továbbá Nagy Pal, mely ugyanehhez az egyházi birtokhoz tartozik, elszakított 2 iga szántót, amely eddig ide (Szentersébethez) tartozott. Mindezeket, mint mondtuk, ennek a birtoknak a területétől elvették és az említett mezőváros ill. falvak birtokához csatolták és ma is ezek használják e területeket.