Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1978. (Pécs, 1979)

TELEPÍTÉSI ÉS NÉPESSÉGÖSSZEÍRÁSOK A 17—19. SZÁZADI BARANYA MEGYÉBEN - Fricsy Ádám: A pécsi klérus birtokainak telepítésügyi összeírása 1733-ban

laszíották a püspöki birtoktól, későbbi időkre bízva a két intézmény birtokának a szétválasztását. A három nagyobb birtoktömbön kívül volt még egy három faluból álló csoport, ez a püspöki helynök és két oszlopos káptalani tagnak a külön birtoka volt, melyet többlet-szolgálatuk fejében élveztek. Ezt a három falut nevezték columnális birtoknak, az oszlopos tagok birtokának. A június 22-én megkezdett összeírás alig végzett hét faluval, amikor a káptalan szükségesnek tartotta a Helytartótanácsot értesíteni az eljárás fogyatékosságairól. Július 3-án kelt feljelentéssel adták elő aggályaikat a Petrovszky József alispán által támogatott püspök módszerével kapcsolatban.

9 A káptalannak a Helytartótanácshoz intézett panasza vagy feljelentése több pontból állt. Az összeírás birtokcsoportok szerint folyik, külön jegyzik a püspöki falvakat, a káptalaniakat és a székesegyház meg szeminárium falvait. Az összeírás tehát adottnak, elintézettnek veszi a pécsi klérus birtokainak felosztottságát s nem veszik figyelembe a függő kérdéseket. Jobb lenne szerintük egyben összeírni az egész papi birtokállományt, hiszen a végleges és tökéletes felosztás még hátra van. Féltek tehát, hogy az összeírás által szentesítést nyer a pillanatnyi helyzet és a püspök önkényes döntése, amit semmikép sem tartottak igazságosnak. A Helytartótanács másolatban megküldte a panaszokat a püspöknek és minden pontra választ, illetve utasítást ad.

14 Az említett első panaszra azt válaszolta, hogy a kanonokok ne nyugtalankodjanak, mert az összeírásnál a csoportosítás nem jelent felosztást. A felosztást nem az összeíró bizottság, hanem a király fogja végezni. A káptalan második problémáját az egyes falvak határainak és mesgyéinek a bizonytalansága képezte. Ha már testületenkint akarja a püspök az összeírást lebonyolítani, akkor előbb le kell járni a határokat és mindenfelé határjeleket kell elhelyezni. Ha ez nem történik meg, akkor ez az összeírás sem hoz több békét és megnyugvást, mint az 1723-as felosztás, melyről Győrben hozott döntést egy bizottság. Ekkor ugyanis, panaszolják a kanonokok, „különböző területeket ragadtak el tőlünk a nekünk ítélt falvakból azon a címen, hogy a falu ugyan a mienk, de határa nem ott van, ahol mi állítjuk, hanem mások állítása szerint jelölték meg azt.

13 A megsürgetett és gyors eljárásra felszólított püspök hallani sem akart a hónapokig eltartható határjárásról és semmiféle jelnek a felállítását nem engedélyezte. Pedig a kanonokok csak azt akarták, hogy tegyenek némi jelet, hogy a viták eldöntésénél legyen legalább egy szilárd pont, ahonnét ki lehet indulni. A Helytartótanács erre azt válaszolta, hogy a határjárás és a jelek elhelyezése bizony sok időt, esetleg éveket venne igénybe. Az összeírás sürgőssége miatt ezt tehát el kell ejteni. Könynyebb és gyorsabb megoldást ajánlott: az íveken nevezzék meg a szomszédokat és jegyezzék fel, hol vannak vitás kérdések, hogy a később kiküldendő bizottság könnyebben tudjon hozzálátni a határmegállapításhoz. Ahogy a falvak összeírása utáni jegyzetben, a Notandum-ban látható, a pécsi klérus birtokosain belül csak három volt, a többi vitás eset mind a pécsi klérus körén kívül levő tulajdonosokkal volt kapcsolatban. A káptalan nehezményezte a falvak határának pontatlan meghatározását. Ezt már igazán nem lehet a parasztok bemondására hagyni, hanem helyszíni szemle alapján pontosan le kell mérni az egész határt, aztán a szántóföldek, a rétek, a szőlők és az erdő területét. A káptalan kiküldött megfigyelői rájöttek arra, hogy helyenkint 400, sőt 600 holdnyi területtel kevesebbet írtak össze a kétesértékű bemondásokra, mint amennyi tényleg van. Itt is történt orvoslás olyan formán, hogy ezentúl jegyezték mennyi területet találtak a bemondotton felül, A bemondás és a helyszíni szemle két területi összege adta egy-egy falu összes szántójának, rétjének, szőlejének, erdejének és az egész határnak a nagyságát. Petrovszky eljárása ellen még egy sérelme volt a káptalannak éspedig az, hogy az alispán nem akarta a káptalan oszlopos tagjainak a külön birtokát, egy-egy falut, külön jegyezni, hanem egyszerűség kedvéért becsoportosította a három falut a többi birtoktesthez.

15 A többlet-szolgálatért részesült dotációban a püspöki helynök Garé faluval, a Can-