Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1978. (Pécs, 1979)

TELEPÍTÉSI ÉS NÉPESSÉGÖSSZEÍRÁSOK A 17—19. SZÁZADI BARANYA MEGYÉBEN - Fricsy Ádám: A pécsi klérus birtokainak telepítésügyi összeírása 1733-ban

tor kanonok Nagymányokkal és az őrkanonok Velinynyel. Ez ellen az eljárás ellen a ka­nonokok felemelték szavukat és hivatkoztak e falvak adományozóinak, alapítványtevői­nek szándékára, Lipót császár adományleveleire, a két győri bizottság határozatára és minden hazai káptalannál érvényben lévő jogszokásra. A Helytartótanács utasítja a püspököt, hogy írják külön a columnális birtokokat, úgy, hogy ha őfelsége intézkedése bármi formában érintené ezeket, akkor a kiküldendő bizott­ság a szétosztásnál könnyebben tudja megbizatását teljesíteni. 16 Az összeírás úgysem csor­bítja a káptalan jogait. A Helytartótanácsnak a feljelentésre adott válasza július 7-én kelt és a feleleten kívül újabb sürgetést is tartalmazott. A leirat vétele után a munka mégis majd­nem három hétre leállt. 17 A leirat értelmében a munkát át kellett szervezni, a már össze­írt falvak adatait ki kellett egészíteni. Talán a már említett hivatalátvétel, a püspök eskü­tétele, s így távolléte a székvárostól szintén ad némi feleletet a munka megállására. Még egy hosszabb szünetet kellene megfejteni, mert szeptember 16-tól november 11-ig szintén szünetelt az összeírás munkája, legalább is az a része, mely kint a terepen folyt, de erre nem tudunk megoldást nyújtani. 111 Miért végezték tulajdonképpen ezt az összeírást, miért rendelte el VI. Károly? Pécsről nem kérték. Az ittenieket már csak bizonyos határkérdések érdekelték. Ez sem volt sok, mint láttuk már, csupán három kléruson belüli vitás eset volt. 19 Sem ezeknek a kérdések­nek a megoldásához, sem a külső birtokosokkal folyó viták megoldásához nem volt szük­séges az összeírás. Az udvart, illetve a Helytartótanácsot nem érdekelte túlságosan a pécsi klérus házi vitája. A feltett kérdésre az összeírás belső tartalma adja meg a választ. Az összeírás anyagán végigvonul teljes töretlenséggel a kérdés, hogy van-e lehetőség a pécsi klérus birtokán további telepítésre. Az összes falu összeírásánál az általunk itt fordítás­ban adott „Észrevételek" c. részben választ kellett adni arra a kérdésre, hogy van-e lehe­tőség telepítésre, mennyi a felesleges szántóföld és rét, hány jobbágy tudna még az egyes falvak határában megélni. Ez az összeírás kulcsfontosságú kérdése, mely mellett eltörpül és alig talál figyelmet az a kérdés, hogy az egyes falvak tulajdonjoga hogyan oszlik meg a pécsi klérus egyes csoportjai között, vagy van-e vitás kérdés bizonyos területek hovatar­tozását illetően. A pécsi klérus birtokain az összeírás előtt is volt már telepítés. A püspöki birtokon te­lepítés volt Ürögh, Szelleő, Imesháza, Lak, Geresd, Marok, Lancsuk, Nádasd, Györe és Árpád falvakban. A káptalani falvakból Veithén és Hetfőhelyen. A székesegyházi és szemináriumi birtokon Keresztúron és Némedyben. A columnálisok három faluja kö­zül Nagymányokon vannak már telepesek. 20 Úgy tűnik azonban, hogy ezt a népesedésgyarapodást kevesellték magasabb fórumo­kon. Tudott dolog volt ugyanis, hogy a két megye, Baranya és Tolna, a török kivonulása után az ország leggyérebben lakott területéhez tartozott, itt tehát szükség van a lakosság utánpótlására. Az ország gazdasági érdeke kívánta, hogy az „adózó nép" létszáma gya­rapodjék. A pécsi klérus kezén lévő hatalmas terület magától kínálkozott nagyobbarányú telepítésre. Úgy gondolták, hogy a sok kis létszámú falu lehetetlen, hogy ne tudna több jobbágyot eltartani. Ezért az összeírásnál minden falunál fel kellett tüntetni, hogy mennyi az elhagyott szántóföld, mennyi rétnek való terület fekszik kihasználatlanul, mennyi sző­lőt lehetne még beültetni. Az erdők faállományát is számba kellett venni és rámutatni arra a tényre hogy van itt bőven épületanyag és szerszámfa, de jelenleg nincsenek az erdők kihasználva, a falusiaknak szükséges tüzelőanyagon kívül más haszon alig van a hatal­mas erdőkből. A hegyek kő és sziklaanyaga is kínálkozik építkezéshez, mészégetéshez. Az áruértékesítés mindenütt nagyon alacsony, pedig az uraság kocsmái eléggé bizonyít­ják, hogy lehetne a boron kívül mást is eladni. Bécsben szívesebben vették volna, és gyakorlatilag úgy is tekintették a káptalan pana­szai ellenére is, hogy az egész birtokot egységként kezeljék. Egyetlenegy nagybirtokos

Next

/
Thumbnails
Contents